Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
1. Az államfordulat és a "szlovenszkóivá lett" magyarok
24 Az államfordulat és a „szlovenszkóivá lett” magyarok vákiai magyarokhoz azonban ilyen ajánlat nem érkezett, s 1918 végéig nem is érkezhetett, hiszen a csehszlovák állam még nem tartotta ellenőrzése alatt a mai Dél-Szlovákiát. Ilyen ajánlat 1919 januárja után lehetett volna aktuális, ám akkor sem született meg, ami azt igazolja, hogy a csehszlovák többség a kisebbségek bevonása nélkül akarta lerakni az új állam alapjait.63 Az országos szinttel ellentétben a helyi és a regionális politika szintjein azonban nem lehetett megkerülni a magyarok valamiféle bevonását a hatalomba. így bár az 1918 decemberében és 1919 januárjában a történelmi Magyarországtól megörökölt megyék64 élére a Šrobár által kinevezett ispánok mind szlovák nemzetiségűek voltak, a rekonstruált megyei bizottságokba magyar nemzetiségű személyek is meghívást kaptak.65 Pozsony és Komárom megye ideiglenes bizottságába is több olyan személy bekerült, aki már a háború előtt is szerepet játszott a megyei közéletben, illetve aki később fontos szerepet kapott a szlovákiai magyar politikában is - köztük Kürthy Lajos báró, Bartal Aurél volt főispán vagy Szüllő Géza. Igaz, a pozsonyi bizottság magyar tagjai a bizottság első ülésén, május 12-én felolvasott nyilatkozatukban határozottan jelezték azt, hogy a testület munkájába való bekapcsolódásukat kizárólag az motiválta, hogy a magyarság érdekeit védjék, így részvételük nem tekinthető a fennálló helyzet elismerésének.66 De hasonló nyilatkozatot tettek a komáromi megyei bizottságba behívott magyarok is.67 Vagyis a szinte teljes magyar politikai spektrum, a szociáldemokratáktól a polgári pártokig hasonló magatartást tanúsított: elutasította törvényesnek elismerni a fennálló helyzetet, s a csehszlovák megszállást érvényes békeszerződés híján ideiglenesnek tekintette. Ez azonban nem jelentette az állam életébe való bekapcsolódás elutasítását, s a szlovenszkói magyar politikában a politikai passzivitással szemben a kezdetektől fogva felülkerekedett az aktív bekapcsolódás és a hivatalos politikával való együttműködés igénye. Igaz, ennek feltételéül azt szabták, hogy a hatalom tartsa tiszteletben a nemzeti egyenjogúságot és a polgári szabadságjogokat. Ha nem számítjuk azt, hogy 1918 novemberében és decemberében Pozsonyban, Kassán és más helyszíneken több olyan párt is bejelentette alakulását, amelyek még a magyarországi politikai rendszer részének tekintették magukat s amelyek a Felvidék csehszlovák megszállása után elenyésztek, akkor a szlovákiai magyar politika kiformálódása csupán megkésve, Csehszlovákia kialakulását követően mintegy egy évvel, a közelgő első parlamenti választások kapcsán indult meg. Ehhez a közép-európai térség viszonylagos megnyugvása, a saint-germaini béke aláírása, a bolsevik forradalmak kitörésétől való félelem elmúlta, illetve a 63 Bár Peter Zelenák egy Wittichhel készült beszélgetés jegyzőkönyve alapján azt említi (Zelenák, Peter: Maďarská sociálna demokracia na Slovensku. In Sikora, Stanislav (red.): Kapitoly z dejín sociálnej demokracie na Slovensku. Bratislava, T. R. I. Médium, 1996, 187.), hogy Wittichnek helyet ajánlottak volna Šrobár teljhatalmú minisztériumában, a hivatkozott levéltári forrásban ennek az ajánlatnak nem leltem nyomát. SNA, f. Cs. Soc. Demokracia, k. 3. 64 A kormányzat a közigazgatás második szintjeként 1922 végéig a volt megyerendszert működtette tovább. A természetes regionális kapcsolatokat felszámoló ún. nagyzsupákra épített új közigazgatás csak 1923 januárjától lépett életbe. 65 Krajčovičová, Natália; K otázke personálneho obsadzovania orgánov štátnej a verejnej správy na Slovensku v prvých rokoch po vzniku ČSR. In uô: Slovensko na ceste k demokracii. Bratislava, HÚ SAV, 2009, 115. 66 Komáromi Lapok, 1919. május 17., 1. Vö. Angyal Béla: Dokumentumok az Országos Keresztényszocialista Párt történetéhez 1919-1936. Somorja-Dunaszerdahely, Fórum Kisebbségkutató Intézet-Lilium Aurum Könyvkiadó, 2004, 3. sz. dokumentum, 41. 67 Mivel a magyar bizottsági tagok a megyei bizottsági üléseken gyakran emlegették fel a magyarságon esett sérelmeket, a teljhatalmú miniszter 1919 őszén a bizottságok revízióját rendelte el, amely során a túlságosan ellenzéki beállítottságú tagok helyett „demokratikus gondolkodású, mérsékelt és megbízható” személyeket javasolt kinevezni. ŠA BA, f. Župa Bratislavská I. (ŽB I.). k, 7, 7095/adm. Vö. Angyal: Érdekvédelem, i. m. 40.
