Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
1. Húsz év után. A szlovákiai magyarok 1938-as társadalmi, politikai rajza
52 Húsz év után kérdése és egy külön magyar esperesség létrehozásának az igénye is. A magyar evangélikusok ügyét a Szlovákiai Magyar Evangélikus Szövetség próbálta felvállalni, amelynek vezető személyiségei között az MNP két meghatározó politikusa, Szent-Ivány József és Törköly József is megtalálható volt. Trianon következményeként mintegy 130 ezer főnyi zsidó vallású lakos került Szlovákiába, akik nagy többsége a dualizmus korának befogadó gyakorlata következtében 1918 előtt kettős kötődésű volt, vagyis zsidó identitását megtartotta, ám magyar nyelvűvé vált, a magyar kultúrához tartozónak vallotta magát, sőt bizonyos vidékeken maga is magyarosító tényezővé lett. Az első Csehszlovák Köztársaság kedvező viszonyokat teremtett a zsidó hitélet gyakorlásához, a törvények szabad teret biztosítottak egyházi, kulturális és politikai életük kiteljesedéséhez. Ennek fejében, illetve a felkínált előnyökért cserében viszont elvárták tőlük, hogy ne magyar, hanem zsidó nemzetiségűnek vallják magukat.113 Ennek is köszönhető, hogy a zsidóság többsége 1930-ban már zsidó nemzetiségűnek vallotta magát (72 ezer fő), s a magukat magyarnak valló zsidó vallásúak száma alig 10 ezer főre fogyatkozott. Ennek ellenére azonban a két háború közötti Szlovákiában, főleg a városokban élő zsidóság továbbra is a magyar kultúra fontos bázisát képezte, magyarul beszélt, magyar újságokat járatott. Halász Miklós megfogalmazásában a szlovenszkói zsidóság politikailag ugyan disszimilálódott a magyarságtól, ám kulturális szempontból nem.114 Ám még az a megállapítás sem teljesen igaz, hogy a szlovákiai zsidók politikailag elfordultak a magyarságtól, hiszen mint azt Kovács Éva kutatásai is kimutatták, a Magyar Nemzeti Párt kassai szavazói között jelentős erőt képviselt az itt élő és a magyar kultúrához mindig is ragaszkodó zsidó lakosság. Kiváltva ezzel a nacionalista szlovák körök ellenszenvét, akik gyakran vádolták meg a zsidóságot a szlovákiai városok képének elmagyarosításával, s követelték tőlük, hogy szlovákul beszéljenek.115 1.2.5. A szlovákiai magyarok kapcsolatrendszere A szlovákiai magyar kisebbség és az anyaország kapcsolata különböző szinteken és intenzitással realizálódott, miközben a kapcsolattartást a két legfontosabb tényező, a kisebbségi közösség és Magyarország mellett a Csehszlovák Köztársaság törvényi keretei is meghatározták. A kapcsolatok szükségességét leginkább maga a szlovákiai magyar közösség érezte, amelyet váratlanul és felkészületlenül ért a magyar államkeretekből való kiszakítás és a kisebbségi helyzetbe való kerülés. Ebben a helyzetben természetes módon és ösztönös reflexszel fordult az „anyaország” felé, mintegy védelmet, segítséget vára. ,/\ kisebbség tekintete az anyaország felé irányul. Tőle várja a megoldást”116 - írta le mintegy egy évvel az első bécsi döntés előtt Szvatkó Pál. A korabeli szlovákiai magyar ember számára ugyanis az is magától értetődőnek tűnt, hogy az a közösség, amelyben él, előbb vagy utóbb, de visszatérhet a történelmi államkeretek közé, s így Magyarországra továbbra sem mint valami idegen és külső tényezőre tekintett, hanem inkább mint egy szülőre, akitől ideig-óráig elszakították, de aki távolról is vigyáz rá. 113. Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között (1918-1938). Somorja-Dunaszerdahely, Fórum Kisebbségkutatő Intézet-Lilium Aurum Könyvkiadó, 2004, 19. 114. Idézi Uo. 22. 115. Az ilyen megnyilvánulások számos példáját közli Salner, Peter: Židia na Slovensku medzi tradíciou a asimiláciou. Bratislava, Zing Print, 2000, 90-93. 116. Szvatkó Pál: Magyarok a határon túl. In Uő: A változás élménye..., i. m. 173.
