Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
5. Az állami telepítések aranykora
Állami telepítések a Telepítési Hivatal megalapítása után 117 is kivették részüket, így összességében mintegy 350 főre becsülhetjük a kolonizáció során letelepített reemigránsok számát. Közülük az egyik legnagyobb csoportot a délszláv államból áttelepült szlovákok alkották, akik többsége Délnyugat-Szlovákia térségében talált új otthonra. A telepítések második szakaszában a 26 bácskai szlovák számára új otthont teremtő Józsefmajor mellett többek között Újdögösmajor, Taksony, Galánta, Aradpredium, Miklósháza és Úrföld kolóniákra érkezett jelentősebb számú jugoszláviai repatriáns. Romániából Nagylak mellől érkeztek szlovák családok, akik a Csallóközben, az Alistál melletti Tőnyepusztán (9 család), ill. a Nagymagyar kataszterébe tartozó Újvásárpusztán (4 család) telepedtek le.335 A reemigránsok letelepítése az 1925-ös évben is folytatódott. Ebben az évben az állami telepítések egyik központja a Csallóköz volt, ahol két nagyobb és két kisebb állami kolóniát alapítottak. A Pozsonyt a Csallóköztől elszigetelő korridor részeként Csütörtök kataszterében hozták létre az erzsébetmajori telepet, ahová 38 család települt le. A később Holúbkovo nevet felvevő kolónián a szlovák többség mellett 16 evangélikus cseh reemigráns család is telepes birtokot kapott. Ez utóbbiak letelepítését egy csehországi evangélikus szervezet, a Kostnícka jednota szervezte meg, amely nemzeti gyűjtést indított a Lengyelország és Németország területén élő evangélikus családok reemigrációjának biztosítására. A tervek szerint a reemigránsok részére Morvaország németek által lakott déli részén építettek volna fel egy mintafalut, amelyet a nagy pedagógusról, Commeniusról készültek elnevezni. Noha a tervet Masaryk elnök is támogatásáról biztosította, az állam által nyújtott támogatás és a közadakozásból befolyt összeg kevésnek bizonyult a tervezett több mint 4 ezer személy áttelepítésének megvalósításához.336 így csupán azok a jelentkezők jöhettek számításba, akik megfelelő vagyonnal rendelkeztek. Végül 92 földműves- és 25 munkáscsaládot sikerült Csehszlovákiába áttelepíteni, akiket különböző csehországi birtokokon helyeztek el, néhány család pedig a Csallóközbe került.337 A Kis-Dunától délre eső területen hozták létre a Csallóköz legnagyobb, több mint 900 ha nagyságú telepét, Sárrétpusztát (későbbi neve Blahova Dedina). A telepre 69 szlovákot, illetve csehet telepítettek, akik mellett néhány magyar család (a volt nagybirtok alkalmazottai) is földet kapott - igaz ők csupán egy-két hektárnyit, míg a szláv telepesek átlagban 14 ha nagyságút. A Csallóközben 1925-ben alapított kolóniák közé tartozik még a Duna közvetlen szomszédságában, Süly község mellett létrehozott telep, ahová többségében morva telepesek érkeztek, valamint az Alistál melletti Tőnyepuszta, ahová romániai szlovák családok költöztek. Ugyanebben az évben Nógrádban is megkezdődött az állami telepítés, elsősorban Losonc közvetlen környezetében. A legnagyobb nógrádi telep alapításáról, a légionáriusok által betelepített Bozitapuszta megalakításáról már szó esett. A Gács melletti Szoliszkópusztán, illetve az államhatár közvetlen közelében, a Tőrincs község kataszterébe tartozó Sáripusztán viszonylag kis számú család telepedett le: az előbbin 8, az utóbbin mindössze 4 szlovák család kapott birtokot. 335 Vö. Jančovič, Ján: Slováci - kolonisti z Dolnej zeme usadení v medzivojnovom období na južnom Slovensku. Slováci v zahraničí, 15, 1989. 101-116 p. 336 Vaculík, Jaroslav: Participace zahraničních Cechu na československé pozemkové reformé ve davátých letech. In Frolec: i. m. 75-76 p. 337 NA ČR, f. NRČ, k. 470, Záležitosti kolonisační a emigrační, č. 22702/23.
