Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
Jelen és jövő. Modellértékű kutatások ismertetése - Papp Richárd: Vallás és indentitás a Vajdaságban: egy társadalomtudományi kísérletről
Papp Richârd A fentiek értelmében érthető meg az az egyébként furcsának is tűnhető jelenség, hogy azt is negatív változásnak értékelik többen, hogy a közösségi összejöveteleket is az egyház szervezi meg és finanszírozza „nem úgy, mint régen, amikor a falu népe dobta össze vagy hozta magával az étel-italt, ma is meg van még ez, de ma már a segélypénz dominál’’ - foglalta össze egyikük. Látva a változásokat, ismerve ezek interpretációit, arra engednek következtetni, hogy mindezek a helyi közösségivallási élet polarizálódásához vezetnek. Ha az elmúlt rendszert nézzük, s annak „polarizációit", illetve ha meggondoljuk, hogy a vallás közösségintegráló ereje a múltban talán fokozottabban érvényesülhetett, akkor azon is elgondolkodhatunk, hogy egyrészt e „fokozottabb érvényesülés” is magában foglalhatott másfajta „polarizálódásokat". A vallási normarendszer vagy az egyik legfontosabb közösségi intézmény és rítusai azok az alkalmak, amelyeken keresztül a közösség szinte minden tagja találkozik egymással, és megfogalmazza a többiekről és a közösség egészéről alkotott képét és a hozzá való viszonyrendszert, kommunikáció módjait. Ahogy egyik interjúalanyom - lényegesen érthetőbben - megfogalmazta: „Egyelőre még így is ezek az egyetlen alkalmak, az egyházi ünnepek, amik összehozzák a falu egész népét. Akármilyenek is vagyunk, de legalább vagyunk”. A saját kultúra „megőrzésének” funkcióját, illetve a saját környezetnek „kitágítását” láthatják el a helyi közösségek zarándokútjai, vallásos célú utazásai is. A többszörös rítus alkalmai által tudatosan a nemzeti identitás megőrzését, elmélyítését szolgálják ezek a szervezett, közös utak, ugyanis a „vallásos tartalom mellett a történelmi múlt, a történelmi emlékhelyek, a magyar kultúra értékeinek felkeresését, megismerését szolgálják" (Bartha 1992: 120-121). Az idézett néprajzkutató vajdasági kutatásai során e jelenség kapcsán leírta, hogy ezen utakon a szakrális terek felkeresése, és a vallásos cselekedetek mellett a nemzeti múlt emlékeinek megismerése is fontos szerepet kap. Ilyen például a csíksomlyói pünkösdi búcsú látogatása, mialatt megállnak Kolozsvárott, Korondon, Farkaslakán, ellátogatnak Világosra és Gyulafehérvárra is. Nem beszélve arról, hogy a csíksomlyói búcsú a nemzeti identitás rituális kifejezését is jelenti a világ magyarságából odalátogató minden közösség számára (Papp 1996). Példának 165