Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Csallóköz 139 Alföldhöz, annál ritkább, tehát annál keresettebb. A földműveléssel alig foglalkozó hegyvidéki ember elkészíti az épületfa minden változatát: rönkfát, deszkát, szárfát, lécet, zsindelyt, és viszi mindezt Komáromig, Pestig és még tovább [...] Jön a keményfa rönk alakban, de nem számottevő mennyiségben, és csupán megrendelésre, úsztatva - ha nem túlzottan nagy a távolság; ugyanis az úsztatás fölöttébb körülményes, a tutaj így rakomány nélkül érkezik, vagyis ez az áru nem hajt nagy hasznot. Keményfából készül viszont (többnyire gyertyánból és bükkfából) néhány, a köznép számára nélkülözhetetlen cikk, s ezeket a különböző rakodóhelyeken árulják is. [...] Készítenek eketaligákat, targoncákat, hosszú nyelű kenyérsütő lapátokat, széna- és ganajhányó villákat, takarmánypácoló kádakat, mosó- és dagasztóteknöket, kátrányosedényeket és egyéb efféléket is, mert ezekre mindig van vevő. A fa mellett - ami természetesen a Vág mentén élő hegylakó főterméke - a folyón kedvtelésből vagy a szükség parancsára készült más ipari termékeket is szállítanak. Vasat és rezet, az előbbit részben nyers- és rúdvasként, részben fontos szerszámokká feldolgozva [...] Liptó és Turóc nagy mennyiségű és kiváló minőségű zsírt, vajat és sajtot szállít - ez utóbbit brinza néven ismerik [...] A só, amit Liptó, Turóc, Trencsén és Nyitra megye fogyaszt, java része kocsin érkezik Wieliczkából Rózsahegyre vagy Zsolnára, s innen kezdve a Vágón szállítják a part mentén fekvő sóhivatalokba... (Mednyánszky 1981) Maga Mednyánszky is leírja a tutajok (talpak) fajtáit, de a későbbi szakirodalom is részletesen tudósít ezekről (Huska 1972). Sokkal kevésbé ismerjük viszont e jellegzetes vándoralak (a tutajos, a talpas tót) kapcsolatait az útvonala által érintett területek lakosságával, illetve fogadtatásuk milyenségét a síkvidéki magyar népesség körében. Az alábbiakban ez utóbbi kérdésekre is megkísérlek legalább jelzésértékű választ nyújtani. A tutaj osok írásos említésének egyik korai forrása azt sugallja, hogy ez a kapcsolat nem lehetett mindig felhőtlen, ugyanis Rudolf császár és király 1596-ban Pozsonyban kiadott VII. törvényének 52. cikkelye az alábbiakat mondja ki: ,,A’ Garam vizén levő malmok úgy alkalmaztassanak, hogy mindennemű hajók és talpak fel és le veszedelem nélkül evezhessenek: másként hordattassanak szét.” E rövid rendelkezésből ki lehet olvasni, hogy meghozatalát számtalan baleset, vita, pereskedés előzhette meg a garami vízimolnárok és a folyón leereszkedő szlovák tutaj osok, valamint minden valószínűség szerint felfelé haladó hajóvontatók között (levéltári nyomaira ennek nyilván rá is lehet majd egyszer bukkanni). Az egymásrautaltság, az állandó gazdasági függőség azonban feltételezni engedi, hogy e kapcsolatrendszerre nem ez lehetett a jellemző. A hosszú, nem is egészen veszélytelen útvonalon számtalan lehetőség adódott, illetve kényszer keletkezett az adott hely lakosságával való kapcsolat felvételére. Midőn a téli hótömegek elolvadlával a Vág vize megdagad, megpezsdül partjain a tavaszi élet, Liptó és Árva megyében és éjszaki Trencsénben. Mert felhasználva az alkalmat, a Vágba hajtják azokat a tutajokat, melyeket a nagyobb mellékfolyók (Árva, Kiszucza) partjain már télen készítettek elő. Egy fél tutaj 9-15 egymás mellé szegezett fából áll, szélessége legfeljebb 4 méter. Két ilyen, hosszában egymás mellé illesztve adja az egész tutajt. Teplicskától Liptóújvárig csak üres féltutajok úsznak, innen Rózsahegyig már megrakott féltutajok, tovább pedig egész tutajok úsznak. A Dunán, hol az áram és a hordképesség is nagyobb, két egész tutajt kapcsolnak egymás mellé s a két végén alkalmazott evezőkön kívül még oldalt is evezőkkel felszerelik. Rendesen 8-12 tutaj úszik egymás után, s az egész szállítmány az úgynevezett faktorra van bízva, értelmesebb és módosabb tutajosra, ki viszont vagyonával álljót a fakereskedőnek. Egy féltutaj szállításáért Komáromig rendesen 25 forintot fizetnek. (Pechány 1888, 12) Ha most arra gondolunk, hogy e hosszú útra való élelem, ital nem férhetett el ezeken az áruval (főleg keréktalpakkal, tetőfedő fazsindellyel, különféle ládákkal, villákkal, lapátokkal, dagasztóteknőkkel stb.) megrakott tutajokon, akkor természetesnek kell tartanunk, hogy -
