Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Táj és népesség
Alföldről, Pest, Bihar, Békés, Csongrád megyéből származott. A hídon áthajtott marhaszállítmányok a környék vásárain cseréltek gazdát, vagy folytatták útjukat nyugat felé. Egy 1605-ben kiadott császári pátens szerint, amely a viszonteladási akarta korlátozni, a nyugati marhakereskedőknek tilos volt Vág folyón marhavásárlás céljából átkelni, az alföldieket pedig kötelezte, hogy marháikat a Vág folyón túl hajtsák, és a rendes marhavásárokon adják el.170 Fogadott pásztornépek, hajtok, hajdúk segítségével tízezrével hajtották nyugat felé az állatokat.171 A legtöbb kereskedő a nyugati határszélen, Pozsonyban, Nagyszombatban és vidékén lakott, ahol a legfontosabb vámhelyek voltak. Mellettük a magyar főurak is foglalkoztak, megbízottakat alkalmazva, marhakivitellel. Ők elsősorban az alföldről felhajtott és a nyugati határszél nagyvásárain gazdát cserélt hatalmas marhaállomány felvásárlásában és kivitelében vettek részt. Nagy marhavásárok voltak Vágsellyén, Szereden, Semptén, Érsekújvár közelében a Nyitra megyei Játó-pusztán.172 A hatalmas méretű kivitelből jelentős vámbevételek származtak, amelyekre a császári udvar igyekezett rátenni a kezét, sorozatos kísérleteket tett a nyugatra irányuló magyar marhakereskedelem monopolizálására. A nyugati marhakivitelben területünk is jelentős szerepet játszott. A legnagyobb vásárok a hódoltsági határvidék közelében, a Mátyusföldön zajlottak, és a kivitel fele a szenei (Szempc) vámon keresztül történt.173 A 16. században a marhakereskedők a Komárom és Nyitra megye határán fekvő hatalmas bérelt legelőkön, réteken pihentették meg Bécs felé hajtott állataikat.174 Tőlünk délre a Duna jobb partjának közelében vezetett a 16. század óta híres marhahajtó útvonal, a Budáról Győr felé tartó „mészárosok útja”.175 Ennek az útnak a mentén Győrben és Mosonmagyaróváron voltak nagy állatvásárok. A marhaszállítmányoknak a háborús vidékeken áthaladva sok viszontagsággal kellett megküzdeniük, rablók, hatalmaskodó urak, kóbor katonaság, farkasok leselkedtek rájuk. Erre példa az 1576 májusában a pozsonyi marhakereskedők által írt kérvény a magyar kamarához, amelyben elpanaszolják marhahajtás közben elszenvedett sérelmeiket. A selylyei hetivásáron vett marháikat „az ország közútján hajtattuk szolgáink által... ” - írják panaszukban. Szeli falu mellett azonban a semptei vár urának gazdatisztje éjszaka egyik szolgájukat lovával együtt elvitette és fogságba vetette. Diószeg közelében császári katonák „az említett közutat annyira megkeskenyítették, lezárták fával és földhányással (...) hogy ha valamelyik marha a közútnak általuk önkényesen megjelölt részén kívülre ment, azonnal és ténylegesen pénzbüntetéssel sújtják...” Kérik a kamarát, „hogy Ilyen jogtalanságok, zaklatások és ökrök bírságolása” ne forduljanak elő. Különben „a királyi kincstár jövedelmei napról napra ténylegesen csökkenni fognak” (a vámok csökkenése miatt - A. B.).176 170 - a - o - : Marhakereskedésünk szabályozása 1605-ben. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle. 1897. 193-196. p. 171 Takáts Sándor: A magyar tőzsérek és kereskedők pusztulása. In Takáts Sándor: Szegény magyarok. Budapest, é. n., 131-262. p. Takáts Sándor: A magyar gyalogság alakulása. Budapest, 1908. Lásd A hajtők vagy botoslegények c. fejezetet. 1-10. p. 172 Pach: i. m. 148. p. 173 Ember: i. m. 717-718. p. 174 Fügedi: Az esztergomi... 163-164. p. 175 Felhő Ibolya (szerk.): Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. Budapest, 1970, 134. p. 176 Sinkovics: i. m. 179-181. p. 42
