Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Aklok, szállások, tanyák
1938 végén bevezetik a magyar polgári közigazgatást, a Csehszlovákia megalakulása előtt Komárom vármegyéhez tartozott településeket ismét ebbe a vármegyébe osztották be. A vizsgált településeink nagy részét a Komáromi járáshoz, Martost és Naszvadot az Ógyallai járáshoz csatolták. Alsószeli és Negyed a Nyitra és Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyéhez kerül, az előbbit a Galántai, az utóbbi a Vágsellyei járásba osztják be. A községi közigazgatás beindítására azonban csak 1939 elején került sor, mikor a járási főszolgabírók kinevezik az új községi képviselő-testületeket. Az időszak közigazgatására a szoros állami gyámkodás és felügyelet volt a jellemző, amely a járási főszolgabíró és a vármegyei alispán tevékenységében testesült meg. Ezt a háborús időszak is indokolta. Választásokra nem került sor, a magyar időszakban a községi bírót és a képviselőket a járási főszolgabíró nevezte ki, ill. újította meg a mandátumukat. A bécsi döntést követő időszakra, különösen a 40-es évekre, a világháború kitörését követően, a gyors pénzromlás, az ellátási problémák voltak a jellemzőek. A határváltozás során az egyik legtöbb vitát kiváltó kérdés a szláv telepesek ügye volt. Sokan közülük, az atrocitásoktól tartva, önként menekültek el a visszacsatolt területekről a magyar csapatok bevonulása előtt. A szlovák propaganda igyekezett maradásra bírni az átcsatolt területekre került kolóniák lakóit, ami az első hetekben sikerült is. Az 1938. december 15-én végrehajtott népösszeírás még nagyrészt helyén találta a telepek lakóit. Hodzsafalva 502 lakójából 484 szlováknak vallotta magát, Megyercsen 483 szlovák nemzetiségűt találtak, akik többsége violíni telepes volt.479 Végül a kérdést a Magyarország és Cseh-Szlovákia között 1939. február 18-án megkötött egyezmény rendezte, amelyben a csehszlovák fél vállalta, hogy befogadja az elköltöző telepeseket, Magyarország pedig lehetővé teszi, hogy az eltávozottak visszatérhessenek ingóságaikért és elszállíthassák azokat.480 A telepesek távozására ezután rendezett körülmények között került sor 1939 elején, amikor magukkal vihették ingóságaikat. Távozásuk után 30 ezer kataszteri hold föld került a magyar kincstár tulajdonába, amelyet a felvidéki földbirtok-rendezési ügyek kormánybiztosa kezelt. Komárom megyében 1939 tavaszán elsősorban a környékbeli falvak lakóinak adták bérbe kisebb, átlagosan hat holdas parcellákra osztva az elhagyott telepeken található földterületeket, kedvező áron. A mezőgazdasági munkákat már ebben az időben hátráltatták a kishaszonbérlők tömeges katonai bevonulásai. A hatóságok a Komáromi járásban 1941 tavaszára előkészítettek a volt telepesek földjeiből 4500 kataszteri hold eladását vagy hosszú lejáratú bérbe adását.481 Elsősorban a környékbeliek, nagy számban gútaiak vettek földet és telepedtek le 1941-ben a kiürült Hodzsafalván, amelyet ekkor hivatalosan Zsemlékesnek neveztek. Az esztergomi érsekség nagyrészt visszakapta a csehszlovák szervek által zárolt birtokait és saját kezelésbe vette azokat, a gúta-keszegfalvai 6500 magyar holdat kitevő birtokkomplexumot a magyar kincstár 1939. október 1-én zárolta, és azt továbbra is a környék falvainak lakói, elsősorban gútaiak bérelték kishaszonbérletként.482 A magyar szervek elismerték a csehszlovák időkben megkötött bérleti szerződések jogfolytonosságát.483 479 Az 1938. évi felvidéki nép-, földbirtok- és állatösszeírás. Magyar Statisztikai Közlemények. 108. kötet. Budapest, 1939, 60-61. p. 480 Simon: i. m. 195-217. p. 481 Lásd Telepes és maradékbirtokok a megye visszacsatolt négy járásában c. fejezetet In Komárom vármegye Évkönyve az 1941. évre. Sátoraljaújhely, é. n. (1940) 482 Lásd Az esztergomi érsekség birtokai c. fejezetet In Komárom vármegye Évkönyve az 1941. évre. Sátoraljaújhely, é. n. (1940), 322-325. p. 483 Néveri Lajos gutái gazda írathagyatékának feldolgozása során több erre vonatkozó dokumentumot találtam. 130
