Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Sz. Tóth Judit: Jeles napi szokások és hiedelmek
virágzáskor szakítottak e növények virágjából, az útra szórták, hogy sokasodjon, sokan menjenek át rajta (Gaál 1914, 129). Húsvét. A hamvazószerdától húsvétig tartó nagyböjtre régen a katolikusok kisúrolták az edényeket, és csak olajjal főztek. A 20. század első felében sokan még minden péntekjét megbú'tölték, szigorú böjtöt tartottak kenyéren és vízen. A virágvasárnapot megelőző vasárnap neve feketevasárnap. Feketehéten nem volt szabad kirakni az ágyneműt a szabadba. Azt mondták, „akkor beleküldik a bolhát, sok lesz a bolha. " A víz tisztitó erejébe vetett hit a húsvéti ünnepkör meghatározó cselekménye. Nemcsak a locsolkodás, hanem a takarítás, mosdás, tisztálkodás is. A nagypénteki mosdásnak ma már csak a nyomai mutathatók ki a népi emlékezetben. Pl. „nagypénteken nem kell mosakodni... hogy a hattyú is akkor mossa a fiát. ” „Harmatoson kell haza menni. " Féregűzés. A húsvétot megelőző napokat kedvezőnek tartották a ház körül élősködő állatok elűzésére. „Nagycsútörtökön szokta mama körülseperni a házat. Nagycsútörtök reggelre, és hogy akkor a békák nem jönnek a ház körül egész nyáron.” Más családokban ezt inkább nagyszombaton végezték. Mikor a harangok nagyszombaton újra megszólaltak, a gazdasszony „fogta a seprűt és körúlment a házon avval a szóval, hogy: Kígyók, békák, gonosz lelkek, távozzatok errül a helyrül! Erről a portárul. ” Majd száz évvel ezelőtt nemcsak nagyszombatot, hanem minden egyházi ünnepnapot alkalmasnak tartottak a féregűzésre. Amikor harangoztak, bementek a házba, és háromszor mondták: „patkányok, harangoznak, igyekezzetek a templomba!” (Lázár 1913, 76). Nagypéntek. A nagypénteki böjtöt megtartották, de ez nem kapott akkora hangsúlyt, mint más, csak római katolikus közösségekben. Korábban általában egyszer és keveset ettek. Volt olyan, aki csak kenyeret. Sokan pattogatott kukoricát eszegettek, hogy ne érezzenek éhséget. „Kukoricát pattiltunk és azt ettük, nehogy más ételt fogyasszunk. Magunktól, nem vöt kötelező. De a lányok olyan büszkén mondták ki, hogy: Én még máma nem is ettem, pattilt ettem csak!” Ételként leginkább héjában sült krumplit ettek megolajozva, hagymás, olajos savanyú káposztával. Az 1950-60-as években szegényebb családokban nagypénteki szokássá vált, hogy a férfiak hajnalban halászni mentek. A frissen fogott hal - sózva, olajban kisütve, vagy tepsiben vajjal, hagymával készítve - volt a család böjti eledele. A mai nagypénteki étrendben a tojásos leves, krumplihaluska a leggyakoribb, és húst nem fogyasztanak e napon. Ételszentelés. A húsvéti ünnepkör csúcspontja a nagyszombat estén vagy vasárnap hajnalban tartott feltámadási körmenet és az ételszentelés. A szokás leírása 1913-ból: ....húsvét első napján szokás a templom udvarán sódart (sonka), kolbászt, sárgatúrót, tormát és kalácsot szenteltetni. A szentelt kalács neve pászka. Ezeket hívják egyszóval szenteknek” (Lázár 1913, 163). Régen nagy kétfülű kosárban a teljes mennyiséget megszentelték, az egész sonkát, sódart, kolbászt, a kalácsot, tojást, sárga túrót, tormát, olykor sült bá402
