Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Bukovszky László: Az 1848 - 1849-es forradalom és szabadságharc mátyusföldi eseményei
rályrév között, a Perin-dandár egyes egységei Szered felől Óny, Vágkirályfa és Galánta felé húzódtak. Ugyanakkor Haynau 1849. június 19-én felszólította Panjutint, hogy vonuljon Diószegre, majd Wohlgemuth felsőbb utasítására előre a Vág mentén.mA honvédsereg állásainak felderítésére az osztrákok nagy hangsúlyt fektettek. Sőt Jaketa András megyei huszárt felbérelték a magyar sereg belső bomlasztásával. Jaketa Wohlgemuthtól minden egyes dezertált honvéd után egy dukátot kapott.112 A Hadműveleti Iroda június 19-én apró változtatással megismételte a június 16-ra kiadott utasítást. Ennek alapján újra a II. hadtest kezdte el az offenzívát. Asbóth június 20-án röviddel éjfél után indította meg a támadást Királyrév irányában, ahonnét a császári sereg csapatait kiszorította, s a Negyedről kivonuló Rakovszky-különítménnyel együtt elfoglalta Zsigárdot, délután két órakor már Pered is a honvédek kezében volt, sőt a II. hadtest előőrsei még Alsószelit is elfoglalták. A Theissing- és Pott-dandár Felsőszelibe és Deákiba vonult vissza. A II. hadtest sikeres előrenyomulását utóvédként, jobbszárnyként a Vágón Negyednél átkelt III. hadtest fedezte. A sikeres hadmozdulat után Görgeynek ideiglenesen Pereden volt a főhadiszállása. Az aznapi csatáról délután négy órakor Peredről írt jelentése alapján a következő napon, miután az osztrákok kiürítették Deákit és Vágsellyét, a III. hadtest Vágsellyén át Galánta felé nyomul majd előre.113 A következő napra este nyolc órakor írt rendelkezése szerint Görgey az ellenség előnyomulásáról kapott hírek alapján már óvatosabban fogalmazott. A vereség után Wohlgemuth nagy erővel fogott hozzá a császári alakulatok újjászervezéséhez. Június 20-án Taksonyon kiadott rendeletével utasította Perin vezérőrnagyot, hogy a Semptét megszállva tartó egységek vonuljanak át a folyó jobb oldalára, majd szedjék fel a hidat maguk után, és a 3. zászlóaljon kívül a többi csapat gyors menetben Tósnyárasd, Pallóé irányában vonuljon délre.114 Június 20-ról 21-re virradó éjjel a Theissing-dandár egységei Taksonyból és Vízkeletről Felsőszelibe, a Brianszk orosz vadászezred egy üteggel Hidaskürtre, a Panjutin orosz hadosztály többi részeivel pedig Taksonyra lett vezényelve. A csata másnapján a túlerőben lévő osztrák-orosz sereg az egész vonalon ellentámadásba ment át. A legnagyobb veszélyt Király rév elvesztése jelentette, ezzel ugyanis mindkét hadtest visszavonulási vonala fenyegetve volt. Görgey Rakovszky őrnagyot küldte két zászlóaljjal a falu felmentésére, mi nagy véráldozatok árán sikerült is. Görgey a siker hallatán az egész arcvonalon támadásba akart helyezkedni. Ám ekkor kapta a hírt a III. hadtesttől, hogy az osztrák-orosz csapatok túlszárnyalták a hadtest jobb szárnyát, így kénytelen feladni Zsigárdot, és megkezdeni a visszavonulást a negyedi hídon a Vág túloldalára.115 Görgey ennek láttán elrendelte a II. hadtest visszavonulását Aszód-pusztán keresztül a Csallóközbe.116 A III. hadtest teljes visszavonulása Negyednél június 23-án fejeződött be. Az előrevonuló osztrák csapatokat heves tűzzel verte vissza a töltés mögött elsáncolt honvéd tüzérség. A császáriak néhány rakétát lőttek ki a falura. Ezt követően a távolból magasba nyúló tűzcsóvák voltak láthatóak, amit viszont a visszavonuló honvédség idézett elő a híd felgyújtásával. Másnap reggelre a honvéd112
