L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások
S én lelkemmel csak újra, újra látom, Krasznahorkán minden fűben, fűszálon. Él, mert nem lehet soha elmúlása Két nagy csodás szív legendája. Egyik közülük, óh, jaj, elment! Báját nem látja már szem itt lent. Elment, hogy hosszú álomra térjen És mégis mindörökre éljen! Hogy néha ezüst holdsugáron Mint bűvös álom földre szálljon, Hogy vigasztalja, ki utána Kincsek között is szegény árva! ...Biztatja, súgja, hogy szívünkben, láthatatlanul is megjelen. Int, szól, bár édes ajka hallgat!- Az Őrangyal él, meg nem halhat! Az sebet enyhit, könnyet szárit, Égi sugárként bevilágít Szenvedés, nyomor éjjelébe, Az örök szeretet nevébe! így él és így lesz a Dicső Asszony Örök időkre minden lanton- Míg szívek lesznek és szeretnek- Áldottja hő emlékezetnek. Gyásznapot ül a hű emlékezet... (Sajó-Vidék 1909.10.28., 1) Amikor férje hazahozatta földi maradványait Münchenből és a krasznahorka váraljai mauzóleumban örök nyugalomra helyezték (a helyi sajtóhíradások szerint), több község is készíttetett koszorút. A korabeli híradások Rudnáról azonban nem tesznek említést, ám annak alapján, hogy a rudnai lakosok közül többen is adakoztak Andrássy Franciska szobrára, elképzelhetőnek tartjuk, hogy rudnaiak is részt vehettek a temetési szertartáson. Andrássy Dénes (1835-1913) elhunytéról is számtalan esetben megemlékezett a sajtó a halál évfordulójának éveiben, mivel hasonlóan, mint felesége, ő is közkedvelt volt a környéken, hatalmas vagyonát - négy és fél millió koronát - végrendeletében jótékony célokra fordította. Ebben az esetben is feltételezhetjük csupán, hogy az 1913-ban felépült új református templomban istentisztelet keretében megemlékeztek róla, vagy pedig a község lakosai közül elment valaki a temetésére Krasznahorkaváraljára. Annyi azonban bizonyos, hogy a me-119
