L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)

7. A kopjafaállítás

kapcsán óvnak a globalizáció veszélyeitől, hangsúlyozzák a nemzeti hagyományok megtartásának és ápolásának fontosságát. Évről évre gyakoribb jelenség, hogy kopjafaavatáson népviseletben vagy pedig annak tartott öltözetben vesznek részt gyerekek vagy nagyobb lányok, esetleg asszonyok, férfiak is. Egyre sűrűbben jelennek meg huszár ruhába öltöztetett kisfiúk, vagy felnőttek is122. A nők és a kisgyerekek újonnan kreált „népviseletét” általában úgy varrják meg, hogy azokon a piros-fehér-zöld nemzetiszín valamiképpen jelen legyen. Arra is volt példa, hogy néhányan a honfoglaló magyarok rekonstruált (vagy annak hitt) öltözetében jelentek meg a kopjafaavatáson. Az utóbbi időben egyre gyakrabban tűnik fel a magyar nemzeti lobogó is ezeken a rendezvényeken.

A kopjafaavatásoknak gyakran vallásos jellegük van. így volt ez például a galántai járásbeli Vízkeleten is:

„A rendezvény a résztvevők hitének és magyarságának megvallásával kezdődött. Szlávik atya szerint ezt jelképezte az ünnepi szentmise keretében tartott zászlószentelés, majd az ezt követő kopjafaavatás. A szentmisén két templomi zászlót avattak, Jézus szívének, valamint Szent Annának, a templom védőszentjének szentelt zászlókat, amelyeket azután a körmenetben vittek a kultúrház előtt felállított kopjafa avatási ceremóniájára.

(...) A kopjafát, Nagy Géza csicsói fafaragó alkotását - miután Szlávik esperes felszentelte - Halag György polgármester koszorúzta meg.”123

„Szlávik Antal esperes elmondta, a zászlószenteléssel Istenbe vetett hitük, a kopjafaavatással magyarságuk mellett álltak ki a vízkeletiek.”124 125

A köbölkúti kopjafaavatást gyászmise előzte meg:

„Gyászmisét tartottak az 1919-ben hősi halált halt magyar katonák emlékére a római katolikus templomban. A tiszteletükre állított emlékoszlopot,

Smidt Róbert szőgyéni iparművész alkotását Lakner Ede ezredes, a Magyar Köztársaság főkonzulátusának katonai attaséja leplezte le a helyi temetőben és Szabó Miklós római katolikus plébános áldotta meg. Az emlékezésen jelen volt Szigeti László oktatásügyi államtitkár, Farkas Iván parlamenti képviselő és Farkas Tibor, Nyitra megye önkormányzati képviselője (...)'”25

Egy losonci járásbeli településen, Persén ez emlékoszlop-állítás ünnepségeihez szükséges anyagiakat úgy teremtették elő, hogy ún. kopjafajegyeket árusítottak (41. kép), amelyek egyben belépőjegyként is szolgáltak az avatási ünnepségre:

122 Selmeczi Kovács Attila a huszár alakját a magyar nemzeti szimbólumok közé sorolja (Selmeczi Kovács 2001, 22-24. p.)

123 Gaál László: Az összetartás ünnepe, amelyből hagyományt teremtenek. Új Szó 2001. július 11., 1. p., Régióink melléklet.

124 (gl): Vízkelet. Dudvág menti falvak találkozója. Új Szó 2001. július 2., 3. p.

125 Száz Ildikó: A magyar életfa gyökerei nem szenvedtek kárt. Köbölkúton a jeltelen sírban fekvő, 1919-ben hősi halált halt magyar katonákra emlékeztek. Új Szó 2005. november 9., 31. p., Szülőföldünk melléklet.

118