Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
VIII. Jolsva
megint a csehszlovák állam területéhez csatolták. Ez olyan etnikai folyamatot indított meg, melynek eredményeként Jolsva lakossága 1980-ra (az előző évtizedek nemzetiségi adatai hiányoznak) szinte egyöntetűen szlováknak vallotta magát (55. táblázat). 29. ábra. Jolsva etnikai képének változása (1910-1991). Zmeny etnického obrazu Jelšavy (1910-1991). Die Veränderung des ethnischen Bildes der Siedlung Jolsva (1910-1991) Elemzés A huszadik századi identitásváltásoknak egyrészt mély betelepüléstörténeti gyökerei lehetnek. Jolsva népessége a XIII. században az itt található vár kiszolgálására letelepedett szlávságból alakult ki, majd német bányász betelepülő vendégekkel bővült a lakosságszám. A helység tehát már a korai időkben mentesült az úrbéri viszonyoktól, és különleges jogi státust élvezett. Jolsva a kiváltságlevelét a XIV. században kapta meg. A bányatelepek azonban a földesúri uradalom részeit képezték. A birtokosok nagy erővel igyekeztek a város gazdasági erejét minél jobban fokozni. 1556-ban a török betörése miatt a település őslakói (szlávok) elpusztulnak, de megmarad a szlávság dominanciája az ezt követő, de már vegyes (magyarokat is magában foglaló) nemzetiségű újratelepüléskor is. A németek a bányák törökkori pusztulása miatt a XVI. század elején elhagyták a várost. A Jolsván még megmaradt egy-két német család fokozatosan beolvadt a szlávságba. A XVII. század végén, XVIII. század elején a lakosságot a töröktől érintetlen murányi uradalom szláv lakosságából pótolják. Magyar név még 1715-1720-ban is szinte alig található (lia szerint: 5 név; Acsády szerint: 18 név). A további források szerint ez az etnikai jelleg a beköltöző szláv kovácsok, takácsok, vargák és más iparűzők beköltözésének köszönhetően megmaradt a XVIII. század folyamán.256 A jolsvai németség pedig fokozatosan elvesztette a nyelvét, mert az úrbéri névsorok alapján ugyan éltek még németek a városban, 256 A külön jegyzettel nem jelzett történeti részek: lia 1944, 456-469. 168
