Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
VII. Települési vizsgálatok
E kedvező, sokszínű földrajzi tájnak is köszönhetően indult meg a térség és benne a vizsgált települések betelepülése, és telepedtek meg az emberekkel együtt azok az iparágak, melyek a leginkább megfelelnek a környezetnek, és amelyekről a fentiekben szó volt. Népesedéstörténet A honfoglalástól 1880-ig A honfoglalás idejében a gömöri terület Felsőbalog-Szkáros-Pelsőc vonalával kijelölhető tulajdonképpeni déli medencéje és folyóvölgyei az első letelepülési színterek közé tartoztak (Kocsis 1989, 13). A természeti és egyben etnikai választóvonalat az északabbi térség szlávsága és a magyarság között a tölgybükk határ jelentette és jelenti lényegében még ma is. A magyarok nem húzódtak fel már a bükkösök övezetébe (Kádár 1943, 76. - Gömör és Kis-Hont megye kapcsán idézi: Paládi-Kovács 1996, 60). Gömör őstörténetét homály fedi, a nyelvészeti kutatások sem döntötték el egyértelműen, hogy melyik etnikum mikor jelent meg pontosan a Felvidéke zen térségében, de minden valószínűség szerint a Turóc völgyében már a magyar honfoglalás előtt is éltek szlávok (Kniezsa 1938, 379-380, 407-409. Idézi: Ha 1976, I. 51. Gömör korai etnikai képéről: Györffy 1987, II. 461-462). A tíz kiválasztott településből nyolc a XIII. században népesült be. Mikolcsány és Nasztraj 1258-ban, Kuntapolca, Deresk az 1243 előtti, Páskaháza, Gice az 1243 utáni évtizedekben,187 188 Visnyó ugyanezen század végén irtással keletkezett. A szintén a XIII. században alapított Szkáros (1243 előtti évtizedek) viszont a korai megtelepedésével - a többi említett községtől eltérően - már a honfoglalás idejében is jelentős védelmi funkciókat töltött be. Gyepűvédőheiy volt, melyből azután kinőtt maga a nagy kiterjedésű, központi funkciókkal is rendelkező település (Veres 1992, 70). A honfoglalás korában még csak leendő Szkáros térségének védelmi funkciója is azt igazolja, hogy a magyarság letelepülésének egyik korai északi határállomásáról van szó, hiszen a jól védhető település (lásd a Turóc völgye szelvényt) a szlávok lakta, idegen gyepú'elvét zárja el a déli területektől. A település jelentős területi nagyságát igazolja a Szkáros mellett fekvő két falu, Felfalu és Alsófalu is, melyek magából Szkárosból váltak ki a XIV. században. Eredetileg a fel-, ill. felsó'-és alsó- előtag annyit jelentett, hogy Szkáros felett, ill. alatt fekvő telepekről van szó, melyek az anyatelepülésből váltak ki (Ma 1944, II. 276).188 Szkáros központi, a Turóc nyugati ágában elhelyezkedő községek feletti irányító funkció187 Páskaháza 1258-ban még Rozslozsna határain belül feküdt. - Györffy 1987, II. 532. 188 Feltehetően a Gömörben oly gyakori szegei (Alszeg, Felszeg) lehettek ezek a telepek Szkárosnak, és később leválva önálló falvakká váltak. - Faggyas 1990, l-ll. A kettős települtségű (felső, alsó), szétvált községek is gyakoriak a megyében (pl. Balog, Bátka, Hangony, Rás). - Szabó 1966, 119-126. 125
