Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)

Dokumentumok

Körutam kimondott célja az volt, hogy a helyi szervezetek élére az új szervezeti szabályok értelmében kinevezett vezetőknek a kerületi székhelyeken személyesen adjam át a kinevezési iratot és ezzel kapcsolatban velük megismerkedjem. Emellett természetesen tájékozódni óhajtottam a szlovákiai magyarok sérelmeiről és hangulatáról, de tájékozódni óhajtottam a szlovákoknak és németeknek különösen irántunk, magyarok iránt való magatartásáról és általános hangulatáról is.

Április 11-én Nagyszombatot, április 22-én Nyitrát kerestem fel, 13-án és 14-én a körutat félbeszakítva Pozsonyban tartózkodtam a belügyminiszterrel való tárgyalás végett. 15- én Igló, 16-án Eperjes, 17-én Nagymihály, 18-án Dobsina, 19-én Gölnicbánya (Svedlér, Szomolnok, Szomolnokhuta, Stósz) 21-én Zsolna és végül 22-én Besztercebánya volt soron. Utóbbi helyre eljöttek a Körmöcbányái kerület helyi vezetői is.

Itt jegyzem meg, hogy a Pozsony vidéki kerülettel és a pártkerületnek tekintendő Pozsonnyal együtt 12 pártkerületet állítottam fel Szlovákiában, eddig összesen 106 helyi szervezettel.

Sérelmeink a múlt évhez képest némileg csökkentek. Politikai letartóztatottjaink vagy internáltjaink csak elvétve vannak, amióta a keleti ifjúsági mozgalom résztvevői kiszabadultak.

Ezen a téren a párt bejegyzése (regisztrálása) is kedvezően kezdi éreztetni hatását, bár egyes sovén járási főnökök, községi jegyzők és vidéki csendőrközegek nem akarnak beletörődni abba, hogy pártunk mint regisztrált párt az alkotmánytörvény értelmében részt vehet az államhatalom gyakorlásában. Az ilyen járási és helyi nagyságok azután a belügyminiszter utasításait semmibe sem veszik (például az iglói, szomolnoki, szomolnokhutai és gölnicbányai lezárt párthelyiségek ügye), változatos módon zaklatják pártunk tagjait és úton-útfélen kellemetlenkednek nekik.

Leginkább az egykori Nyitra megyében tapasztalhatjuk ezt a színmagyar vagy magyar többségű községekben, továbbá keleten Szepességben, ahol bizonyára helyi német vezetők keze is benne van a magyarellenes akciókban, végül Zemplénben, különösen a határ menti vidékeken rosszindulatúak a magyarok iránt az említett hatósági közegek, akik közül sokat Szlovákia nyugati járásaiból helyeztek oda, mert a keletieket nem tartották elég szigorúaknak.

Részleteket most nem akarok felsorolni, pedig száz és száz esetet tudnék felsorakoztatni, csak azt említem meg, hogy a magyarellenesség közigazgatási zaklatásokban, mellőzésekben (telepítés, parcellázás, árjásítás), a magyar diákokra, iskolákra és tanerőkre állandóan nehezedő nyomásban, nemzetlenítési (névszlovákosításstb.) törekvésekben nyilatkozik meg.

A magyarok hangulata súlyos helyzetük ellenére bizakodó. Pártunk tagjainak számában legfeljebb egyes szepességi községekben állott be csökkenés, ahol a helyi hatóságok és helyi német agitátorok szinte terrorisztikusan törekednek eltántorítani a német nevű vagy szerintük eredetileg más nemzetiségű magyarokat. Egyéb helyeken azonban a regisztrálás óta lassan, de állandóan emelkedik taglétszámunk, úgyhogy hozzátartozókkal együtt közel

70.000 magyart mutathatunk ki név szerint kartotékánkban. A legtöbb magyart Pozsony városában találjuk, 25.652-öt, utána a Nyitrai kerület következik 12.260 párttaggal.

Sajnos állami állásban vagy az államtól függő helyzetben levő magyarok közül sokan még mindig nem mernek belépni a Magyar Pártba és nagy számban vannak mások is, akik magyaroknak érzik magukat, de nem merik magukat azoknak vallani.

Megbízható becslések szerint 100-120.000 magyar feltétlenül él Szlovákiában. A függő helyzetben lévő magyarok tekintetében nem könnyű a helyzetünk, mert csak kivéte196