Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)

Lengyel István

LENGYEL ISTVÁN

Lengyel István 1928. december 22-én született Somorján. Édesapja, Lengyel István gútori család gyermeke volt; apjához hasonlóan egészen az 1940-es évek végéig halászattal foglalkozott. Édesanyja, Csányi Erzsébet somorjai hivatalszolga lánya volt. A házaspárnak négy gyermeke volt, a legidősebb István után József, Lajos, és Edit született. István a négy polgári osztályt Somorján végezte, 1944-ben. 1944. december végén leventetársaival Németországba hurcolták, ahol a háború végén brit fogságba esett. A hazatérése után vaskereskedési inas volt szülővárosában, a tanonclevél megszerzése után egy pozsonyi nagyraktárban dolgozott, amíg 1950-ben be nem rukkolt. A katonai szolgálat alatt először altiszti, később tiszti iskolát végzett, ami meghatározta a későbbi katonai karrierét a csehszlovák néphadseregben. 1983. december végén vonult nyugdíjba mint alezredes. Az első házasságából - Kovács Juliannával - két gyermek született, Elena (*1956) és István (1954-2008). Jelenleg két unkája és két dédunokája van. 1977-ban elvált, és a következő éven feleségül vette Nagy Magdát. Magda felesége halála után (2015) egyedül éli nyugdíjas napjait Dunaszerdahelyen.