Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Zachar István
Iákat, át lehet az embereket áramoltatni az egyházi iskolába. Most úgy van, hogy a törvények érvényesek minden iskolára, de az egyházi iskolák fölött még mindig egy picit ott az egyház. Nem merik kimutatni, úgy ahogy a kommunisták se, hogy ők is nacionalisták, s az egyházi vezetés sem meri ezt kimutatni, hogy ők is azok. Ezért ők bizonyos szempontból védik a magyar iskolákat. Ezért nem volt gond Csákynak kétnyelvű bizonyítványt írnia. Ha megtámadták őket Nyitráról, akkor ő fölszaladt Nagyszombatba, s ott azt mondták, hogy persze, lehet ilyet kiadni, s már meg is volt védve. Őket nem hívhatja vissza az államigazgatásból senki addig, míg bele nem egyeznek Nagyszombatban. Szóval ilyen elgondolások is voltak, volt egy kis csoport, aki áhította az egyházi iskolák létrejöttét. Az egy másik kérdés, hogy az egyházi iskolák mennyire tudták fölvállalni azt a szerepet, amit az egyházi iskolának nyújtania kell. Mert olyan pedagógusok mentek át az egyházi iskolába tanítani, akik a kommunista rezsimben kapták a diplomájukat. Nem lehetett elérni, hogy az egyházi iskola mindjárt olyan legyen, amilyennek elképzeljük, meg amilyennek lennie kell. Az is egy másik kérdés, hogy hogyan tudta a szerepét betölteni. Eredmények vannak, de ez még nem az igazi. Szóval itt kerültem én nagy ellenállásba és a helyi csoport egy része ellenem fordult. Ez számomra elég negatív élmény volt, de azt mondtam, hogy igen, én ezt vállalom. Két dolgot vállaltam az életemben, egyik a választások után az, hogy részt veszek az FMK-ban, s volt egy naiv elképzelésem, hogy lehet a szlovákokkal együttműködni; a másik dolog pedig, hogy létrehozzuk ezt az egyházi iskolát, ahol a gyerekek olyan szellemben lesznek nevelve, amilyenbe érdemes őket nevelni. Ez nem hülyeség, mert Magyarországon az előző rendszerben is a pártfunkcionáriusok gyerekei mind egyházi iskolába jártak. Ezekben az iskolákban erkölcsileg is nevelték a gyerekeket, s ezek jó iskolák voltak. Most megint a Csáky Karcsit dicsérem, mert ő - a nézeteim szerint - a legjobb iskolát hozta létre Ipolyságon. Kemény kritériumokat állított föl. Ragaszkodott hozzá, hogy a nevelők erkölcsileg, szakmailag jók legyenek. Az elképzelése az volt, hogy csak képzett tanítók tanítsanak, s ez 99%-ra meg is valósult, hogy a felső tagozaton lehetőleg egyetemet végzettek tanítsanak. Most már az egyházi gimnázium is létrejött, s ott az ő elképzelése szerint csakis egyetemet végzett tanárok tanítanak. Megint eltérek a tárgytól. Itt kerültem komoly összetűzésbe a helyi csoporttal. Ez az én tragédiám volt, hogy én hittem benne, de a csoport nagy része ellene volt. Ők nem voltak olyan templomjáró emberek, féltették az állásaikat, ezért ellenem voltak. A csoportban két tábor alakult ki, egy kisebb és egy nagyobb tábor, s kialakult egy olyan csoport, aki nem tudta, hogy most hova is álljon. Ezt mi nem tudtuk Ipolyságon a párton belül megoldani. Ők próbáltak engem eltiporni, én meg nem hagytam magam. 421 <f> - Ebben az időben Pozsonnyal milyen volt a kapcsolat?- Ipolyság nagyon kivételezett helyzetben volt. Sok ipolysági születésű ember komoly helyeken mozgott a szlovákiai magyar politikai életben. Említeném itt Hunčľk Pétert, Bajnok Istvánt, Csáky Pált - ő nem ipolysági születésű, de itt járt gimnáziumba -, Molnár Imrét. Ezeken az embereken keresztül Ipolyságnak szerintem nagyon, de nagyon jó kapcsolata volt Pozsonnyal. Ezek az emberek gyakran lejöttek Ipolyságra, ha mi mentünk Pozsonyba, bevezettek bennünket azokba a körökbe, amely körökben érdemi döntések születtek. így az ipolysági politikai mozgalmak nagyon rövid időn belül komoly eredményeket tudtak elérni. Ezt igazolja az cn< ~T~ o <r ín]
