Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Végh László
dalomból állami birtok lett. Akkor ezek a szlovákok mind eltűntek, elmentek. Akik maradtak, valami egy-két család, mind benősültek a sárosfai családokba, és ezek most már magyarok. Csehországból meg visszajöttek a deportáltak, visszakapták a házaikat, és visszaállt a régi rend. Apám leveleiből tudom, meg beszélt is erről, hogy amikor ő hazajött a fogságból, Sárosfán a kocsmában nagy verekedések voltak, egymást verték az odatelepített szlovákok meg a helyi magyarok. De ez nagyon rövid ideig tartott. Itt nem maradt senki ezek közül a telepesek közül.- Ahogy említetted, 1964-től voltál gimnazista. A gimnázium mit jelentett neked?- Még megjegyezném az igazság kedvéért, hogy a két tanítóm, az első két tanítóm meghatározó volt számomra: a Nagy házaspár, a Sanyi bácsi meg a Bözsi néni. Lehet, hogy nem is az iskola miatt, hanem azért, mert a Lacival jó barátságban voltam gyerekkoromtól fogva, és hát én hozzájuk rengeteget jártam. Nekik sok könyvük volt, ahhoz képest, ami nálunk volt. Ők régi tanítók voltak, Sanyi bácsi a 30-as évek közepétől volt tanító, Bözsi néni 1938-ban végzett és Sárosfára jött tanítani. Nekik azért voltak mindenféle könyveik, Ady, Mécs meg más könyveik. Nem beszélve arról, hogy az ő könyvtárukban aztán volt egy-két ilyen Bittó családtól kapotthozott könyv, ami teljesen új dolog volt, már ahhoz képest, hogy ilyet még nem is láttál akkor. A Bittó családnak volt egy elszegényedett leszármazottja, a Lipi (Bittó Lipót) bácsi. Az én gyerekkoromban már vénember volt, le is néztük, hogy ki ez az ember. Neki kitűnő könyvtára lehetett, valószínűleg. Nagy része most is ott van a Csallóközi Múzeumban. De a Lipi bácsi mikor teljesen leépült, szörnyű állapotban volt. Ezért Sárosfán ez, az, amaz, többek között a Bözsi néni is támogatták. Küldtek neki ételt, italt és akkor ő adott egy könyvet. Ezek Borovszky-féle vármegye-monográfiák, Görög Demeter atlasza, Andrássy Gyula művei meg régi, értékes könyvek voltak. Mi ezeket a Lacival gyerekként, a gimnázium előtti években és főleg a gimnazista éveink alatt aztán nagyon intenzíven nézegettük. Ez volt az első nagy találkozásom a könyvekkel. Nem beszélve arról, hogy a sárosfai népkönyvtárban, ahol volt pár száz könyv, Nagy Lacival mi végigolvastuk az egészet. Vissza akartam utalni arra, hogy számomra a sárosfai tanítóék könyvtára óriási élmény meg hozadék volt. Bözsi néni tankönyvíró volt. Mi az ő és Varsányi Laci bácsi, a féli tanítókolléga tankönyvéből tanultunk például elsős korunkban. Ő írta a tankönyvet, ki a fene tudta ezt akkor még! A Szocialista Nevelés első évfolyamait olvasva tudtam meg, hogy abban az időben, amikor én jártam, a Bözsi néni, a Laci édesanyja egy ilyen tankönyv- és cikkíró tanítóember volt. Ez volt Sárosfa. Szarván pedig, amikor oda jártam, ott is összejött egy egész jó tanítói gárda. Ez már a gyorstalpaló utáni nemzedék volt. Szakmailag ők már képzettek és ambiciózus emberek voltak: Horváth Lajos, Cseh Ákos, Varga Emília, Cserge Teri néni. Frőlich Ferenc volt az igazgató, utána Presinszky Lajos egy ideig. Ez az első generáció, a háború utáni gyorstalpaló korszak után már iskolát végzett tanítói gárda, tele ambícióval. Mind fiatal, kezdő tanítók voltak, s ezek tanítottak bennünket. Jó iskola volt a szarvai. Később csináltam egy statisztikát, amelyikből kiderült, hogy annak idején a Somorján érettségizettek között a somorjaiakon kívül a sárosfai és szarvai iskola diákjai voltak a legnagyobb számban. Abban az időben, 64-től 67-igjártam a somorjai gimnáziumba, ez a legjobb gimnáziumok egyike volt, annak köszönhetően, hogy kitűnő tanárok tanítottak Somorján: Szamos, Kotiers, Galambos Ella, Görcs Lajos, Dudás Kálmán. Dudás különben nagyon rossz tanár 383 VÉGH LÁSZLÓ
