Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Szép Attila
f SZÉP ATTILA 364 ’44-es, nem igazán értették a dolgot, meg nem is voltak olyan fogékonyak. A politika az nem volt benne a családban. Még a legpolitikusabb magatartása a nagyanyámnak volt, aki megélte a frontot, meg a kollektivizálást meg mindent, de neki is ambivalens volt, mert ő aztán dicsérte, mint minden nyugdíjas, neki nyugdija nem volt, csak a kommunisták alatt. Úgyhogy nem voltak tiszta politikai ellenzéki nézetek, amit hoztam volna magammal.- Nem feltétlenül ellenzéki nézetekre gondolok, hanem általában a politikáról való véleménynyilvánításra.- Egyáltalán. Talán még annyit hozzáteszek, emlékszem, apámnak volt két kísérlete, hogy meggyőzzön, lépjek be a pártba. De ez teljesen ilyen paraszti logikából indult ki, látta, hogy én nem fogok otthon maradni, feltehetően így gondolta, hogy kicsit mást akarok, tovább akarok tanulni, s akkor hogy rendben van, ha tovább akarsz menni, akkor lépünk. S a legcélszerűbb a párton keresztül. Eszmei dolgokról nem beszélt, csak hogy milyen előnyökkel jár. Két ilyen gyönge kísérlet volt, utána nem volt politika. Jellemző módon nem volt egyikük sem Csemadok-tag. Semmilyen aktív Csemadok-tag nem volt a családban, semmi. Az egy véradás az, aminek jelentősége volt. Ez az egy. Könyveket nem vettek, rádióhallgatás, Szabad Európa vagy ilyesmi nem volt.- Újság járt a családba?- Nem. Nem járt. A Szabad Földműves talán, de a naptár meg ilyenek miatt. Meg a mezőgazdaság miatt, hogy az mégis van benne. A Szabad Földműves talán járt, talán vették, nem is járt, hanem vették, nem tudom már, meg egy ideig járt a Vasárnap. Ez inkább a műsor miatt. Nem politikus környezet volt, abszolút nem.- Miért választottad épp a történelem-magyar szakot?- Mondjuk a történelem, az mindig érdekelt, most már nem tudom, miért. Talán azért, mert beteges voltam, és mindig olvastam. Én már nem is tudom, mikor kaptam az első ilyen könyvet, valamit a magyar történelemből, és megszerettem a történelmet, azon nőttem fel. Aztán később én ezt megtartottam hobbinak, mivel mikor Selmecbányára elkerültem, én kémiából érettségiztem. Nagyon sokáig a kémiát és a biológiát tanultam, mert elfogadtam azt, amit mondtak, hogy nem tudsz följutni történelemmel egyetemre, faluból jöttél, menj a mezőgazdaságba. És megpróbáltam, de nem jött be Selmecbánya, aztán utána nem csináltam meg a fölvételit zootechnikára Nyitrára. Akkor elmentem két évre mezőgazdasági szakosítóba Tornaijára. És amikor azt elvégeztem, akkor vittek volna katonának. És akkor azt mondtam, hogy van még egy lehetőség, mert elvinnének, hogy megpróbálom azt, ami a legjobban érdekel, megpróbálom a történelmet. S kerestem a párosítást, de elképesztően kevés információm volt, szóval minimális információm volt Tornaiján, hogy mi van, hogyan van. Tudtam, hogy van Pozsonyban egyetem, és itt van történelem szak. És megnéztem azt, hogy van magyar-töri, s mondom, a történelmet megtanulom szlovákul, magyarul meg tudok. Ja, és volt egy másik ilyen ösztönző, konkrétabb, hogy odajárt arra az iskolába a Rudas Dórának a húga. És egyszer a Dóra lejött, és elmondta, hogy ő magyartöris, és utána mondjuk a Dóráék készítettek fel a magyar-törire. A magyar szakra
