Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
László Béla
Ezután kérvényt írtunk az iskolaügyi minisztériumba, a szlovák pártközpontba, eredmény nélkül. A 70-es évektől 88-ig ugyanaz a személy állt a főiskolánk élén, Soták professzor, aki véghezvitte a párt határozatait, nem engedte a magyar pedagógusképzést kibontakozni. Őt 88-ban leváltották vagy lemondott, azt mondják, a mi tiltakozásunk következményeként, és hát új dékán került a főiskola élére. Amikor a minisztériumba és a pártközpontba írtunk, kijött hozzánk egy tárgyalásra a miniszterhelyettes, Macášek professzor. Ez a megbeszélés sem vezetett eredményre. Más egyetemről magyarul tudó oktatókat küldtek, hogy járjanak hozzánk ellenőrzésre, a magyar nyelvű előadásainkat ellenőrizzék. Inkább ilyen irányban mozdultak el a dolgok. Két kolléga volt itt ellenőrizni az előadásainkat matematikából, egy Pozsonyból és egy Besztercebányából. Gondolom, más szakosok is voltak. A pozsonyi kolléga a rendszerváltás után írt nekem egy levelet, és elküldte azokat a dokumentumokat, amiket akkor az ellenőrzések alkalmával készített, hogy lássam, semmi rosszat nem írt rólunk. Kollégák voltak, mi ezt természetesnek vettük, s nem nagyon érdekelt, hogy mit jelentenek. Abban az időben volt egy találkozó a legmagasabb pártvezetők, Kádár és Jakeš között, ahol szóba kerültek a nemzeti kisebbségek problémái is. Erre a találkozóra hivatkozva mi aztán írtunk a csehszlovák kommunista párt központi bizottságának egy tiltakozást. Közben már volt vagy kétszáz aláírója ennek a dokumentumnak. Ezeket a beadványokat az első beadványon kívül később mindig szóvivők írták alá. Érdemes megemlíteni azokat a diákokat, akik a nevüket, címüket adták a dokumentumok alá. Érdemes megörökíteni azoknak a diákoknak a nevét, akik az aláírásukkal vállalták ezt a tiltakozást. Dolník Judit, Dolník Erzsébet menye lett később, Szokolay Irén, Szép Annamária, Ignácz Éva, Lelkes Hajnalka, Csenkey Tamás, Dunai Éva, Koncz Ingeborg, Farkas Zsuzsa, A. Szabó László, Vörös Éva, akit már említettem. Tehát ezek a diákok voltak azok, akikkel fokozatosan adtuk be a kérvényeinket, és szóvivőként aláírták a dokumentumokat.- Következménye nem volt rájuk nézve?- Ezeknek nem volt közvetlenül következménye abban az időben, nem tudok róla, hogy a titkosrendőrség kihallgatta volna őket. Ezek a dokumentumok megvannak, elraktam mindegyiket. Utolsó beadványunkra a párt központi bizottságából Prágából, a központi bizottság irodájából az oktatásügyért felelős egyik referenset küldték el kivizsgálni az ügyet. Ezt a hölgyet Mlöochovának hívták. A mi részünkről rajtam kívül jelen voltak a találkozón a szóvivők, Dolník Judit, Ignác Éva, Szép Annamária, Vörös Éva, Szabó László és Csenkey Tamás. Egy jegyzőkönyv is készült. Ebben a jegyzőkönyvben már benne volt, hogy az egyetem jobban figyeljen a magyar pedagógusképzésre. A találkozó 89 januárjában volt, és 89 januárja után gyakorlatilag nem történt semmi. Jártak az ellenőrök, amiről beszéltem, de szeptemberben már több szakot nyitottak, mint korábban. Szeptemberben, ha jól emlékszem, nem 20-30, hanem 50 diákot vettek föl a magyar pedagógusképző szakokra. Tehát volt valami következménye az aktivitásunknak. Viszont 89 szeptemberében engem behívatott az egyetem pártvezetése, és a fő funkcionáriusok jelenlétében közölték velem, hogy gondoljam meg a további tevékenységemet az egyetemen, mert hogy ezt így nem folytathatom, mert ha folytatom, akkor meg kell tőlem válni. Ez volt szeptemberben. Tovább jártam Šalát professzorszemináriumára az egyetemre. Znám István matematikus professzor kiváló 273-.a LU o N 00<
