Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)

Kovács László - L. Juhász Ilona

mozgalom. És eljött az első kongresszus, amit össze kellett hívni ahhoz, hogy a végső szervezeti formáját elnyerje és bejegyezzék. A bejegyzés már zajlott, ami körül rengeteget kellett a minisztériumba járni. Többször voltam Pozsonyban Pukkaival meg Szkladányi Bandival ebben az ügyben. Végül is eljött a kongresszus, ahol már elnököt kellett választani. És akkor már kirobbant az ellentét a politikai mozgalmak között. A választás úgy zajlott, hogy Pukkai az Együttélés jelöltje volt. Nem tudom, mennyi szavazattal maradtam alul, így alelnöke lettem a pedagógusz­­szövetségnek. A szövetségbeli munkám alapvetően a struktúrák létrehozásában, tehát megszervezésében merült ki. 90-től a leváltásomig a vezetésben is aktívan részt vettem. A leváltásom után aztán már nem vállaltam semmit a szövetségben. Nem ellenzem most sem, nincs semmiféle averzióm, szó szerint elmaradtam. Nem zárt ki senki, abbahagytam, úgy, mint a Csemadokban.- Még egy dologról beszéljünk, a somorjal gimnáziumról. Annál is inkább, mert te az a pedagógustípus vagy, amit kevesen mondhatnak el magukról, hogy a nagybe­tűs Tanár. Téged Zsérétől kezdve Somorjáig és az ország más részén is nagyon sokan csak úgy ismernek, hogy a Tanár Úr. A te életedben a forradalom azért is hozott változást, mert rögtön felforgattad az iskolát és nagyon gyorsan igazgató let­tél. Erről mondjál valamit. Illetve ennek aztán van utóélete.- Az én igazgatóságom is egy nagyon furcsa történet, mert tulajdonképpen valami olyasmi történt az igazgatóság kapcsán is, mint az egyéb dolgokban, hogy szó sze­rint azt mondták, ha eddig pofáztál, akkor most már csináld.- Abban a fél évben, míg képviselő voltál, bejártál az iskolába?- Rendszeresen.- Csak azért, mert nehéz elképzelni az összeegyeztetést.- Össze lehetett egyeztetni, akkor még össze lehetett. Akkor még nem hivatásos volt a képviselőség. Kaptam 1200 korona képviselői fizetést és elvittem otthonról kétezret. Én nem mertem egyszer sem a képviselői igazolvánnyal utazni. A buszon ingyen lehetett volna utazni, de én szégyelltem. Megmondom, miért. Ezt a vörös igazolványt restellettem megmutatni. És volt olyan, hogy nem volt pénzem, meg­mondom őszintén, olyan családi viszonyok között voltam. Amint igazgató lettem, jóval kevesebb órám volt. És volt is olyan, hogy a gyere­kek gyűlést hívtak össze, hogy ne legyek igazgató, hanem tanítsak, amit Görcs Lajos mint diákkezdeményezést nagy nehezen leszerelt. Az iskolai önkormányzatok problémáját abban a programban, amit az FMK-ban kidolgoztam, nagy hangsúllyal szerepeltettem és komolyan is vettem. Amikor megalakult az iskola első önkor­mányzati szerve és az első választásokra sor került, magát az önkormányzati szer­vet én szerveztem meg. Aztán eljött az igazgatóválasztás ideje. A mi iskolánkban a következő volt a helyzet: Orosz Tibor igazgatónak nem volt rossz, de volt egy irtó­zatosan nagy bűne a társadalom előtt, hogy városi pártelnök volt. És a baj az volt, hogy talán még utolsó pillanatig is a Dudás parancsainak engedelmeskedett. Elmagyaráztam neki még november huszonvalahányadikán is, te, Tibor, most már nem kellene ezt, azoknak a hatalma már elmúlt, hidd el nekem. Laci, te még fiatal 233 KOVÁCS LASZLÍ

Next

/
Oldalképek
Tartalom