Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Himmler György
HIMMLER GYÖRGY 172- Volt veled szemben még Együttéléses és független jelölt is.- Ez volt az egyetlen alkalom, hogy elindultam egy ilyen posztért. A többi magyar párt azonban nem támogatott, bár az ő jelöltjüknek nem volt semmi esélye. A mi lett volna ha kérdése viszont értelmetlen. Lehet, hogyha az első választásokkor indulok, akkor sikeresebben szerepelhettem volna.- Mi a titka annak, hogy egy olyan polgármester van Párkányban, aki egy vegyesen lakott városban függetlenként gyakorlatilag 1990-től a polgármesteri székben tud maradni?- Talán az egyik oka éppen az, hogy egy vegyes lakosságú városról van szó. Aztán itt született, itt nőtt fel, itt őt mindenki ismeri. Együtt kézilabdázott, együtt járt iskolába az itteni választópolgárok többségével, ő a bemondó a focimeccseken. Szlovák nemzetiségű, és lehet, hogy sok magyarnak nem tetszik, hogy ennélfogva a magyar érdekek nem érvényesülnek kellően, de sokak számára így is elfogadható. Kétségtelen, hogy karizmatikus egyéniség, akiről elég sokan úgy vélekednek, hogy közülük való. Mindezt összeadva, összejön az eredmény.- Ha megnézzük a te pályádat, azt látjuk, hogy 89 előtt tanárember és a helyi kultúra, közélet szervezője voltál. S ha megnézzük most, 2010-ben a helyedet, tanárember és a helyi kultúra és közélet szervezője vagy. Látszólag rajtad semmit nem mozdított a rendszerváltás. Mégis, hogy érzed, mit változtatott az életeden?- Mikor legutóbb Somorján összejöttünk a rendszerváltás huszadik évfordulóján, Tóth Karcsi azt mondta a köszöntőjében, hogy 1989 milyen hihetetlen mértékben megváltoztatta az életünket. Utána én odamentem hozzá, és azt mondtam neki, hogy ide figyelj, Karcsi!, ti igen nagy bajban vagytok, ha a rendszerváltás lényegesen megváltoztatta az életeteket. Én akkor lettem volna nagy bajban, ha nem jön 1989. Az én életem akkor változott volna nagyot. Én ezt úgy élem meg, hogy belsőleg akkor is ugyanaz az ember voltam, és most is ugyanazt érzem. S van egy olyan érzésem, mintha egy kicsit lebegnék az egész fölött. Ez inkább csak egy belső érzés, nincs köze a politikához, inkább csak az én habitusomból adódik. Tettem, amit a belsőm sugallt. 89 előtt sokan figyelmeztettek, hogy vigyázz, mert figyelnek, bajod lehet. Volt bennem félsz, hazudnék, ha tagadnám, de igyekeztem távol tartani magamtól a félelem szülte érzéseket, nem engedtem közel magamhoz ezeket a fenyegetéseket. Tudtam, hogy a félelem betegség, amely megbénít. Ez nem hősiesség, csupán egyfajta magatartás. Hogy miből fakad, arra keressenek magyarázatott a lélekbúvárok, ha van hozzá kedvük. Úgy éreztem, én ilyen vagyok, nekem ezt kell csinálnom, nekem ezt így kell csinálnom, ez tartja meg a belső egyensúlyomat. Az élet olyan, amilyen, de ha belül rendben vagyok, akkor majd a külső életemet is meg tudom valahogy oldani.- Mi az, ami nem valósult meg abból, amit 89-ben vártál, mi az, ami miatt csalódottság, hiányérzet támad benned? És mi az, ami szerinted a rendszerváltás legnagyobb hozadéka?
