Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Bugár Béla
BUGÁR BÉLA 58 anyámék építkezni. Somorjára jártam óvodába, magyar óvodába természetesen, aztán magyar alapiskolába, később a magyar gimnáziumba.- Megbeszéltétek a gondokat a családban?- A szüleim megpróbáltak valamilyen burkot vonni körénk, ne érezzük a gondokat, és főleg ne azt, hogy sok minden a nagybátyám emigrálása miatt van. Ez így nem látszódott, mert hát mindig arról volt szó, hogy építkezünk. Mint afféle gyerekek szerettünk golyózni, két koronáért kaptam 100 darab égetett cserépgolyót, más gyerekek akkor már üveggolyókkal játszottak, vagy volt acélból is, vasból, de mi ezt nem engedhettük meg magunknak. Megtanultunk golyózni, és aztán elnyertük. Azt soha nem mondták, hogy azért van ez így, mert a Józsi bátyád kint van külföldön...- A család a nagybácsival mennyire tartotta a kapcsolatot?- A legdurvább időszak, sokáig figyelték a családot, az összes levél fölbontva érkezett, az körülbelül úgy 52-től 65-ig tartott. Utána már nem jelentek meg nálunk. Akkor csak hét éves voltam, tehát nem nagyon emlékszem, de a szüleim elmondásából tudom, hogy utána már nem jelentek meg az Štb-sek, már nem volt olyan, hogy találkoznak-e, hogy Pozsonyban kivel beszélt akkor, amikor az üzlet előtt megállították? Aztán ez már nem volt. Akkor már lehetett érezni a 68-nak az előszelét, valószínűleg ezért fogták vissza magukat. Arra emlékszem, hogy 66-ban küldött csomagot. Kakaót, csokoládét, annak örültem a legjobban. Azóta már elmondta, milyen körülmények között sikerült kijutnia, majdnem belefulladt a mocsárba. Amikor kijutott, akkor egy papnál jelentkezett, és elmondta, hogy hova szeretne jutni. Eljuttatták Rómába, utána felajánlottak neki több lehetőséget, hogy hova mehetne, végül is Dél-Tirolt választotta, Soldent, ahol a falu 1900 méter magasan van, s fölötte hegyek 3200-3300 méter. Onnan szokta a csomagokat küldeni, később már kaptunk karácsonyra és húsvétra is egy-egy ilyen kis csomagot, benne olyan dolgok voltak, amit nálunk nem lehetett kapni, kókuszliszt is például.- A családban ismertétek ezeket a leveleket, az édesapád felolvasta?-Persze, sőt... Ezeket a leveleket nem olyan formában kell elképzelni, mint egy fehér lapot, és teleírja mindkét oldalát. Ritkán jött olyan, hogy levelező papírra írt volna, mindig a borítéknak a belső felére írt.- Miket írt benne?- írt az időjárásról, hogy mennyi hó van náluk, milyen szép, mennyi a turista. Amennyire emlékszem, tudom, hogy volt egyszer utalás arra, hogy majd egyszer eljön itt a jobb kor. Ez a levél szintén föl volt bontva. Visszaragasztották, lepecsételték, még ezzel is figyelmeztettek bennünket, hogy figyelnek...- Akkor a nagybácsi az számodra ugyan egy távoli személy volt, de mégis a család intenzíven tartotta vele a kapcsolatot.
