Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Bugár Béla
BUGÁR BÉLA 1958. július 7., Pozsony. Gépészmérnök, politikus. A somorjai magyar gimnáziumban érettségizett (1977), pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola Gépészmérnöki Karán mérnöki oklevelet szerzett (1982), majd 1990-ig a pozsonyi Nehézgépipari Vállalat tervezőmérnökeként dolgozott. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (1991-1998), majd a Magyar Koalíció Pártja (1998-2007) elnöke, az MKDM, illetve az MKP parlamenti képviselője (1990-től), 1998-2006 között egyben a szlovák parlament alelnöke volt. 2009-ben kilépett az MKP parlamenti frakciójából, majd az MKP-ból és Most-Híd néven új pártot alapított.- Elöljáróban megkérlek, hogy mutatkozzál be, mikor születtél, hol, családi állapotod, milyen családból származol, iskoláid...- 1958. július 7-én születtem Pozsonyban, somorjai lakos vagyok, szüleim már Somorján laktak pár hónappal azelőtt, hogy megszülettem. Két lánytestvérem van, fiatalabbak mint én. Öttagú családban nőttem fel. Nős vagyok. Egy gyermekünk van, kislány, feleségem Somorján a Mezőgazdasági Szaktanintézetben tanárnő. Édesapám munkáscsaládból származik, az édesanyám szintén. Az apu hentesnek tanult, és nagyon sokáig az ún. „húsgyárban” dolgozott, az édesanyám pedig Úszoron dolgozott az akkori szövetkezetben, ahol kertészettel, zöldséggel, gyümölccsel foglalkoztak. Egy öreg házban laktunk, 11 éves koromban épült fel az új ház. Elég szűkösen éltünk, ennek az volt az eredménye, hogy együtt laktunk a nagyszüleimmel. A két nagyszülőmnek együtt 300 korona volt a nyugdíja. Azért, mert az anyám testvére 1952-ben a munkatáborból kiszökött külföldre. A nagyapámat öt évvel a nyugdíj előtt kidobták az állásából, ezért a minimum alatti nyugdíjat kapta. 300 koronából nagyon nehezen lehetett megélni. Azon spóroltak a szülők, amin lehetett. Nem jártunk rongyosan, de csak azt kaptuk meg, ami nagyon szükséges volt. Mindig volt azért ajándék karácsonyra, mindig megkaptuk, amit kértünk, én mindig puskát kértem. Elkezdtek az édes-BUGÁR BÉLA
