Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Sándor Eleonóra
-Természetes dolog volt, hogy sokkal korábban és könnyebben teremtettünk kapcsolatokat a magyarországi ellenzékkel. A magyarországi ellenzéknek viszont akkor már nagyon jó prágai kapcsolatai voltak, és valahogy, valamilyen magyarországi közvetítőn keresztül, jutottunk el Prágába. Prágából a Bohumil Doležalék kerestek meg minket, mert már hallottak rólunk Magyarországon. Azt hiszem, hogy ez volt az első közvetlen kapcsolatunk a chartásokkal 87-88-ban. Bohumil Doležalékon keresztül, akkor már közvetlenül hozzá tudtunk jutni olyan felhívásokhoz, aláírási akciókhoz, amelyek Prágában kezdődtek és Prágában fogalmazódtak meg. Ehhez még hozzá kell talán tenni, hogy még egyetemista koromban volt két lány, magyar szakosok, akik 81-82-ben, úgy döntöttek, hogy fölmennek a prágai egyetemre tanulni, és megpróbálnak a chartásokkal is kapcsolatot teremteni. Prágában kiderült számukra, hogy nagyon erős a rendőri ellenőrzés, és ez a szándékuk kudarcba fulladt. Nem mintha nem lehetett volna találkozni emberekkel vagy kapcsolatokat teremteni, de az az iszonyatos rendőri nyomás, amivel akkor ott szembe találták magukat, az többé-kevésbé depreszszióba kergette őket, és ez egy kudarcba fulladt vállalkozás lett.- Kik voltak azok a lányok?-Oravecz Aranka és Császár Gyöngyi. Gyöngyi egyébként most is Somorján lakik és nyelviskolája van. Az Aranka, amióta elveszítettük vagy megszakadt vele a kapcsolat, azóta ő teljesen eltűnt a látókörömből. 1989 elején, amikor már Magyarországon sokkal oldottabb volt a légkör, akkor egy újságíró barátom, aki akkor a Reformnál dolgozott, megbízást kapott egy prágai riport elkészítésére, s megkért engem, hogy kísérjem el őt Prágába, akkor ennek a riportnak a kapcsán találkoztam a Doležalékon kívül a chartások magjával Sáša Vondrával, Šabatával és másokkal. Ezt össze is kapcsoltuk akkor egy tüntetéssel, de várj csak, minek a kapcsán is volt a tüntetés Prágában. A nagy tüntetések azok ugye mindig az augusztusi bevonulás évfordulóján voltak, de ez nem az volt, hanem egy korábbi nagy tüntetés volt.- 89-ben volt ez?- Igen, de még 89 elején. Ez egy igen nagy élmény volt számomra. Tényleg egy óriási tüntetés volt, úgy zajlott, ahogy az összes akkori hasonló tüntetés zajlani szokott, vízágyúkkal meg rohamrendőrökkel meg mindennel, de ez már egy olyan tüntetés volt, amelyik már több ezres volt, ez akkor már nagyon komoly jelzés volt. Aztán ugye akkor 89 nyara volt, amikor a Néhány mondatos aláírásgyűjtés zajlott. Az meg azért volt érdekes, hogy mennyire könnyű volt már akkor aláírásokat gyűjteni, tehát hogy milyen sokan vállalták.- Te akkoriban gyűjtötted az aláírásokat?- Igen, igen, de olyan értelemben is, hogy megkértem Barak Lacit, aki akkoriban a járási népművelési központban dolgozott, benne megbíztam, megkértem, hogy ő ismeri jobban Szerdahelyt, segítsen ebben, és tényleg megdöbbentő volt, hogy akkoriban már hányán vállalták. 549 SÁNDOR ELEONÓRA
