Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Csekes Erika
CSEKES ERIKA 126 ban bíztam, hogy ha már egyszer bekerülök ebbe a művészeti vonulatba, akkor sokkal egyszerűbben fogok tudni arra felé indulni, amerre akarok. Ez egy nagyon jó döntés volt, mert Selmecbánya ugyan nagyon rossz egy év volt az életemben, olyan mint a srácoknak a katonaság szokott lenni, viszont nagyon meghatározó volt. Letöltöttem ott azt az egy nagyon keserves évet, aztán onnét mentem jogra, mert Lengyelországból nem lett semmi, mivel Jaruzelski kihirdette a szükségállapotot, minket meg a komcsik letiltottak, hogy nem mehetünk még csak a lengyel határra sem, nem hogy túllépjük azt. Akkor azt mondták, hogy próbáljunk meg itthon iskolát választani. Ez a selmeci előkészítő egy nagyon jó gimnázium volt, úgyhogy nekem egy nagyon jó startpozícióm volt, hogy fölvegyenek jogra.- Voltak ismert évfolyamtársak is Selmecbányán?- Világi Oszkár, Németh Ilona, Kádek Henriett, Miroslav Lajčák, Pavol Lančarič jutnak az eszembe így kapásból.- Mind egy osztályba jártatok?- Nem, ott nyolc osztály volt az szerint, hogy ki milyen nyelvre szakosodott, ki milyen országba akart menni. Aztán még ez is osztódott humánra meg reálra. Azt hiszem 120-an voltunk ebben a nyolc osztályban, de azért nagyjából ismertük egymást.- Tehát zongorista, divattervező, restaurátor, jog. Miért éppen jog?- Jog azért, mert Lengyelországba nem lehetett menni és más külföldet nem tudtak nekem felajánlani, nálunk pedig műemlék-restaurátori szakmát tanulni sehol máshol nem lehetett tanulni csak a képzőművészeti főiskolán, amire nem volt elég tehetségem. Jártam rajzra, meg festettünk sokat, de az nem volt elég a képzőművészetire, meg nem is akartam. Tehát valami alternatívát kellett választani, és megint jöttem a naiv ötlettel, hogy mivel én nagyon szerettem az igazságot, akkor hadd legyek én bíró. Akkor ment a Petrocelli-sorozat a tévében, én is olyan Petrocelli akartam lenni. Nehéz volt bejutni a jogra, de Selmecbánya egy jó elrugaszkodási pont volt, jó volt a reputációja az iskolának. Erről az iskoláról mindig azt mondták, hogy ezek a miniszterek gyerekei, és biztos, hogy a főiskolákon is úgy vettek bennünket, hogy na ezeket inkább föl kell venni, mert ha nem vesszük föl, akkor kapunk valami telefont innét-onnét.- Oszkárt is azért vették föl?-Azt nem tudom. Arra viszont határozottan emlékszem, hogy együtt mentünk felvételire, mivel Selmecen együtt jártunk lengyelórákra, és már akkor jó barátok voltunk. Persze egymás mellé ültünk a felvételin, hogy tudjuk egymást segíteni, ha kell.- Jogon mit választottál?- Nem volt olyan, akkor négyéves iskola volt, és minden alaptantárgyat átvettek, nem volt olyan hogy szakosodás.
