Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Revízió és integráció
126 Göncz László sokat” kezdeni.15 Erről a magyar minisztertanács is tárgyalt 1941. április 13-án, és akkor még - bizonyos feltételek, főleg a vasúti forgalomban követelt kedvezmények fejében - egyebek mellett úgy határozott, hogy „a Muraközre szuverenitásunk elvileg fenntartandó, azonban a terület teljes igazgatását akár meghatározott hosszabb időre, akár időtartam-megjelölés nélkül ideiglenes jelleggel átengedjük a horvátoknak”.16 Muraköz tekintetében jelentős változás történt 1941. július 9-én, amikor ott is bevezették a magyar katonai közigazgatást.17 A katonai közigazgatás a vidék esetében nem volt túlságosan hosszú életű, hiszen ismereteink szerint 1941. augusztus 29-én már Csáktornyán búcsúzkodott annak tisztikara.18 A muravidéki szlovén lakosság többsége nem vállalta a fegyveres ellenállást, amit a Štefan Kovaó nevével fémjelzett mozgalom hfvei 1941 nyarán - illegálisan - már hirdettek. A viszonylagos passzivitást, mivel közülük sokan muraszombati és a dombvidéki (goricskói) evangélikus családokból származtak, egyesek azzal magyarázták, hogy túlságosan erős volt bennük a Magyarország iránti elkötelezettség, amit a visszacsatolás ténye még inkább fellobbantott bennük. így sokan bekapcsolódtak a Vendvidéki Magyar Közművelődési Egyesületbe, és sokan közülük különböző magyarországi egyetemekre iratkoztak. Az ilyen cselekedetet a Kommunista Párt muravidéki testületé Štefan Kováccsal az élen határozottan elítélte.19 Štefan Kovaó személyesen állította össze és sokszorosította azokat a szórólapokat, amelyek határozott magyarellenességre buzdították a lakosságot. Egyebek mellett a következőket intézte a lakossághoz: „Muravidéki szlovénok, munkások, parasztok, értelmiségiek és kommunisták! A magyar grófi-kapitalista uraságok erőszakkal akarnak bennünket vendekké formálni, hogy aztán könnyebben magyarrá változtassanak bennünket. A mi szlovén neveinket magyar csúfnevekkel helyettesítették. Elvették iskoláinkat, és a templomban is meg kívánják szüntetni a szlovén nyelvet. Tönkretették a teljes szlovén sajtót. Öntudatos szlovénérzelmű fiainkat becsukják. A tömlőcökben kíméletlenül kínozzák a kommunistákat, a muravidéki nép legkiválóbb rétegét... Erőszakkal akarják megszüntetni a Mura mentén élő szlovén közösséget...” A továbbiakban a szórólapon szerepelnek személy szerint a kommunisták által vélt legnagyobb ellenségei a muravidéki szlovén közösségnek, akik - Kovaó szövege szerint - a szlovénokat Hitler rablóhadjárata mellé kívánják felsorakozatni. Aztán következik a röplapszöveg legradikálisabb része: „Muravidéki szlovénok! Bizonyítsátok be, hogy nem vagytok vendek. Ne engedjétek, hogy a szlovén földet magyar nyelvű helységnévtáblák becstelenítsék! Távolítsátok el azokat! Ne engedjétek gyermekeiteket a magyar iskolákba! A katonai behívókat tagadjátok meg! Ne harcoljatok a Szovjetunió ellen. Lépjetek át a Vörös Hadsereghez, amely a mi szabadságunkért is küzd! A mi szabadságunk hamarosan érkezik, serkentsük beteljesülését!..."20 A magyarellenes hangulatkeltés a kommunista mozgalom legfontosabb jellemzőjének tekinthető a Muravidéken 1941 őszéig, amikor a magyar hatóságok felszámolták a mozgalom szervezőit, és közülük többet megöltek (Štefan Kovaó pártvezető is el-15 Sztójay Döme berlini magyar követ jelentése a M. Kir. Külügyminisztériumnak a németek álláspontjáról a jugoszláv-magyar szerződéssel kapcsolatban. H-M 15. p. MOL K 63-Küm.pol. 1941 16/7 6878. 16 H-M 80. p. 17 ZML - Zala megye törvényhatósági kisgyűlésének 1941. július 9-én tartott ülésének jegyzőkönyve (667.) 18 Zala megyei Újság, 1941. augusztus 29. 19 Godina, Ferdo: i. m. 35-57. p. 20 Godina, Ferdo: i. m. 69-73. p.
