Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Tanulmányok - Silling István: A Bácska legrégibb kápolnái. Legendák, mondák, igaz történetek, dokumentumok vallomásai
Acta Ethnologica Danubiana 14 (2012), Komárom-Komárno A Bácska legrégebbi kápolnái Legendák, mondák, igaz történetek, dokumentumok vallomásai Silling István Bevezető Az Alföld délnyugati részében, azaz a Bácskának nevezett régióban az elmúlt évezredben megtelepülő népek a maguk kulturális igényeinek megfelelően lakták be a teret. Építményeik korábban nem időtálló anyagból készülhettek, hiszen napjainkig már a földváraknak a nyoma sem maradt (pl. Bodrog váráé), a kőből, téglából emelt szentélyeiknek is csak emlékfoszlányait tudjuk kimutatni. Legrégibb épületromunk Bács téglából emelt vára, amely a történelem során mindvégig állta az idők változását, s máig hirdet egykorvolt itteni nagyságot, történelmi jelentőséget. A bácsi ferences templom egyes elemei is a 14. századra datálhatok, s ezzel be is fejezhetnénk az épített örökség középkori leltárát. Azonban néhány adatunk a szakrális örökségünkről is van e korból, méghozzá éppen erről a helyről. A Bács vára és városa melletti erdőben áll ma is Remete Szent Antal kápolnája, amelynek eredete a történelem homályába vész, de a török korra, vagy még előbbre datálható. Történetének kutatása jelenkori feladata a vallás- és helytörténetnek egyaránt. Valamivel későbbi korok emlékeit képezik a vidéken szép számban épült, s napjainkig fennmaradt kápolnák, amelyek zöme fogadalmi kápolna, és a régió nyugati peremén, azaz Nyugat-Bácskában találjuk őket. A most ott élők emlékezete ezek eredetéig nem nyúlik viszsza, azonban levéltári forrásaink, egyházi feljegyzések segítenek annak kiderítésében, hogy a török idők legvégén emelt fogadalmi kápolnák mikor, milyen okból s kik által születtek. Közvetlenül a török kor után, Savoyai Jenő győzelmét követően, azaz a 18. század legelején építettek a nyugat-bácskai Bezdán pusztán nomád szerb pravoszláv, valamint horvát és magyar katolikus juhászok fogadalmi kápolnát a Szentháromság tiszteletére a rettenetes pestisvész után. Ez a szentély máig áll. A Mosztonga folyócska bal partján Sztapár falu közelében épült fel ugyancsak 1710-1720 között a szerbek fogadalmi Nagyboldogasszony kápolnája, amelynek méretei valóban az akkori idők templomépítési lehetőségeit mutatják, de mellette később egy nagyobb is épült, így két kápolna is őrzi az első telephelyet, s az ősök lelki igényét. A zombori határban, a Csicsovi tanyacsoporton áll Havas Boldogasszony barokk kápolnája a 18. század második feléből, amely főúri fogadalmi kápolna, s a Mosztonga folyócska partján szép látványa a tájnak. Ezek a különböző felekezetekhez tartozó, néha interkonfesszionális fogadalmi kápolnák jelentik a nyugat-bácskaiak régi szent helyeit, s bár nem mindig látható helyen, nem is a leghozzáférhetőbb lokáción, de hozzátartoznak a nyugat-bácskai tájhoz, a hívők látogatják őket, emlékünnepükön misét tartanak bennük. 181
