Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1903. (22. évfolyam 2-53. szám)
1903-07-02 / 27. szám
22-ík évfolyam. Kaposvár 1903. jullus 2. 27. st. Somogy vármegye HIVATALOS LAPJA. Megjelen minden csütörtökön reggel. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Roboz István 35104. Vili. A. Kereskedelemügyi m. kir. minister. Valamennyi másodfokú iparhatóságnak. A kassai ügyvédi kamara az igazságügyminister úrhoz intézett jelentésében panaszt emelt a miatt, hogy a kassai ipartestület kebelében szervezett békéltető bizottság egy közelebbről felmerült és eléje vitt Ügyben az ügyvédi képviseletnek nem adott helyet, mely eljárást az ügyvédi kamara, az ügyvédi rendtartást szabályozó 1874. évi XXXlV. törvényciikk 38. §-ával ellentétben állónak taláit. A kassai ügyvédi kamarának az igazságügyminister ur által hozzám áttett jelentése folytán {elkívántam a vonatkozó összes ügyiratokat s ezekből megállapítást nyert, miszerint a kassai ipartestüiet békéltető bizottsága alapszabályai I4 § ra támaszkodva (a szakasz szövege azonos az ipariórveny végrehajtása tárgyában 1884 évi augusztus hó 26-án 39266. szám alatt kibocsátott föidmivelés-, ipar- es kereskedelemügyi minister! rendelettel kiadott ipartestületi békéltető bizottsági alapszabály-minta 14. §-ának szövegével) kimondotta, miszerint a békéltető bizottság előtt ügyvédi képviseletnek csak az esetben enged helyet, ha a fél személyesen épen nem jelenhetik meg, vagy ügyét személyesen képviselni nem képes. Az ügyvédnek a tárgyalás helyén való jelenléte ellen a békéltető bizottság nem tett az ügyvédi kamara által szóvátett esetben kifogást, sőt azt is tetszésére bízta, hogy a tárgyalás folyamán felének a védekezés irányára, vagy a tanukhoz intézendő kérdésekre nézve tanácscsal szolgálhasson, erre azonban az ügyvéd nem volt hajlandó. A mi az ipartestületi békéltető bizottságok alapszabályai 14. § ának rendelkezéseit (illetve az alapszabály-minta 14. § ával azonos rendelkezéseket) illeti, meg kell jegyeznem, miszerint e rendelkezések értelmezése tekintetében egyik hivatali elődöm arri1 az álláspontra helyezkedett, hogy miután az ipartestületi békéltető bizottságok hatásköre az I884. évi XVIl. t. ez. I76. § a értelmébeu nem annyira bírói functiók gyakorlásában, mint inkább az iparos munkaadók és a segédek vagy tanonezok közt felmerülő súrlódások, vitás kérdések s a munka vagy tanviszony megszűnéséből keletkező kártérítési követelések elintézésében áll, és ha az ipartestületi békéltető bizottságok korlátolt mérvben némely bírói vagy hatósági jogokat törvény erejénél fogva átruházott hatáskörben gyakorolnak is, ezért még az 1874. évi XXXIV, törvényezikk 38 §-ában említett ^bíróságok vagy hatóságok« közé nem sorolhatók, hanem csak az iparos és munkásosztály autonom közegeinek tekintetendók, vagyis, hogy a békéltető Kiadó : Hagelman Károly. bizottságok előtti eljárásból az ügy védi képviselet kizárható a nélkül, hogy ez által az idézett törvényszakasz rendelkezései megsértetnének. Sőt az ipartörvénv I4I. §-ával megoko’hatónak vélte hivatali elődöm az ipar- te tületi békéltető bizottságok alapszabályainak fentebb érintett rendelkezését, mert az idézel* törvényszakasz negyedik bekezdése szerint a békéltető bizottság mindenek előtt a felek kibékitését kísérli meg, ez pedig csak akként eszközölhető, ha a felek személyesen megjelennek s minthogy a kibékülés kizárólag a felek személyes véleményén alapszik, ennél idegen befolyás érvényesítésének helye nem lehet. E felfogás mellett is kétségtelen volt azonban, hogy ha valamelyik fél a tárgyalásnál ügyvéd kíséretében jelenik meg, az ügyvéd jele-léte nem kifogásolható, hanem annak c«upán a tárgyalást esetleg zavaró közreműködése tiltható el, továbbá, ha valamely fél a békéltető bizottságnak tevékenységét Írásbeli ügyvédi meghataimazázsa' és ellen- jegvz.éssel ellátott beadványban kéri, a beadvány elintézéséről az ellenjegyző ügyvéd is értesítendő. Nem lehet tagadni, hogy az eddigiekben ismertetett álláspont mellett egészen a békéltető bizottságok tetszésétől függ, hegy helyt adjanak-e a fél képvisel- tetésének. vagy sem, s hogy különösen aunak megállapítása, hogy az egyik vagy a másik fél ügyét személyesen képviselni csakugyan nem képes-e, eem ritkán nehézségekbe ütközik. Megeshetife például, hogy egy tájékozatlan iparos-segéd áll szemben tapasztalt és széles látókörű munkaadójával. Ez esetben az utóbbi, ha egyébként normális tehetséggel rendelkezik is, a védekezés tekintetében úgyszólván tehetetlen lehet a másik tapasztaltabb, szélesesehb látókörű féllel szemben s ha ily esetben az ügyvédi képviselet az illetőnek meg nem engedtetik, ez által esetleg igen hátrányos helyzetbe kerülhet ellenfelével szemben. Megtörténhetik az is, hogy példáui a munkájából kilépett segéd a békéltető bizottság székhelyétől távol esetleg alkalmazást nyerhetne, de azt nem meri elfogadni attól való félelmében, hogy a békéltető bizottság az előtte folyamatban levő ügyében, ügyvéd által való képviseltetését a békéltető bizottsági alapszabályok 14. §-ára való hivatkozással esetleg nem engedné meg. A gyakorlati életben nagy számmal előforduló hasonló esetek egymagukban is mindenesetre amellett szólnak, hogy az ügyvédi képviselet megeogedhetőségs tekintetében fennálló bizonytalanság megszüntettessék az által, hogy a hivatali elődöm által elfogadott fenti álláspont megváltoztatásával az ügyvédi képviseletnek a békéltető bizottságok előtt minden esetben hely engedtessék.
