Somogyi Hírlap, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
2018-01-27 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 4. szám
2018. JANUAR 27., SZOMBAT MŰVÉSZBEJÁRÓ y A színművész három kamaszt és két kisgyereket nevel- Bátorság kellett hozzá, hogy hat év után lemondott a színházigazgatói posztról.- Nem is én éreztem így, inkább a visszajelzésekből láttam, hogy sokakat meglepett az elhatározásom. Különösen azért, mert a színház életének egy felívelő szakaszában szántam rá magamat. De ez inkább megnyugvással töltött el, különösen jó érzés volt, hiszen nem egy süllyedő hajót hagytam magára, hanem sikerült jó irányba elindítani a színházat, megkezdődött az épület felújítása is. Megelégedéssel tölt el az akkori választásom.- Mindig ilyen elszánt az irányvétel tekintetében?- Nagyobb kérdésekben mindig is határozott voltam, amint megszületett egy gondolat, azonnal léptem is, ha kellett. Nincs is köztük olyan, amit megbántam. Egy határozott lépés inkább továbblendíti az embert, semmint lehúzza. Persze amíg a szüleim életek, ők sokszor óvtak, féltettek, hogy ne adjak fel egy-egy biztos dolgot valami bizonytalanért, de általában nem hallgattam rájuk. Viszont kisebb csatározásokban nem mindig tudok kiállni magamért. Vannak olyan konfliktusok, viták, amelyekben szinte lebénulok, nem tudom megfelelően képviselni magam.- A pályáján a bonvivántól a zenés szerepeken át a drámai alakításokig sok mindent eljátszott. Maradt ki valami fontos?- Vannak még hiányosságok a pályámon, de már nem tölt el rossz érzéssel. Például pont a bonvivánszerepek kapcsán volt határozott hiányérzetem. Annak idején nem talált meg egy klasszikus Rómeó- vagy egy komolyabb ifjúkori Csehov-szerep. Persze volt helyette Shakespeare vagy Dosztojevszkij, a mérleg azért összességében kiegyenlített. Ami fontos, az megtalált és most is megtalál. Ma már tudom, botorság azon siránkozni, hogy-mi maradt ki, de fiatalon azért fűti az embert valami hevület. Sokáig a szerepálmaimról sem beszéltem babonából, nehogy elillanjon a varázs, de ma már ez sem frusztrál. Szeretnék a koromnak megfelelő Cse- — hov-szerepe két játszani, ha úgy alakul, vagy néhány Ib- sen-sze- repre is vágyom.- Korábban szabadúszóként is dolgozott, most egy társulat tagja. Ez jobb önnek?- Ez a háttér, amit Vid- nyánszky Attila biztosít, nagy segítség. Korábban azért bátor döntéseket hoztam a szakmai életemet illetően, valóban sokszor voltam szabadúszó, kihívásnak éreztem, hogy kipróbáljam magam, mit érek a szakmai piacon, de most már öt gyermekről gondoskodom. Ehhez megfelelő egzisztenciális háttér kell. Most már nem csak magamért vagyok felelős.- Más területeken is kipróbálta magát, hiszen volt korábban polgármester is, két szólólemeze is megjelent. Ezeket hogyan tudta a színészi hivatással ösz- szeegyeztetni?- A polgármesterség sem áll olyan távol a színháztól vagy az igazgatástól, mint elsőre tűnhet, hiszen az is egyfajta közösségszervezés. Különösen igaz ez egy kis településre, ami alig nagyobb közösség, mint egy színház. Hasonló megoldandó feladatok, problémák kerülnek elő.- Az élet más területein, például konfliktuskezelésben segített önnek a polgármesterség? Rengeteget tanultam azokban az években az emberekről, a konfliktuskezelésről, a diplomáciai érzékről. Előfordult, hogy nem is tudtam tökéletesen megfelelni egy-egy ilyen szituációban, az érdekek egyeztetése, terelése néha nem sikerült. Ezekben a vezetői pozíciókban megtanultam, hogy sokak érdeke az enyémmel ellentétes, hiszen akár színházigazgatóként egy fizetésemeléssel, akár polgár- mesterként egy-egy beruházási tervvel engem találtak meg.- Mikor van ideje önmagára?- Most nem sok, de ezt tudtam és vállaltam, amikor a gyerekek megszülettek. Amint nagyobbak lesznek, azért majd biztosan lesz időm egy kicsit elvonulni vagy a zenekarommal gyakorolni. A Neil Young Sétánynak is lesznek koncertjei, azokra azért készülni kell. De ez nem csak munka, a zenélés kikapcsolódásnak is kiváló, olyankor nem kell a szavakkal dolgoznom, és ez pihentet. Kirándulni is nagyon szeretünk, főleg, ha lent vagyunk az Őrségben, de már az is boldoggá tesz, ha egy kicsit sétálunk a gyerekekkel.- Miért Neil Youngról nevezték el a zenekarukat? Kamaszkorom óta nagy kedvencem, ő most már egy idős rocker, de leragadtam nála. Az ő dalait játsszuk magyarul, és szerencsére nagyon szereti a közönség.- Egy másik zenekarban pedig Müller Péter Sziámi-dalokat énekelnek. Ott terveznek újabb lemezt?- Igen, éppen a napokban találkoztam Müller Péter Sziámival, és felmerült egy újabb lemez gondolata. A szándék és a lelkesedés megvan, már csak idő kell. Névjegy Rátóti Zoltán Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. A Színház- és Filmművészeti Főiskola után a József Attila Színházhoz szerződött, majd a kaposvári Csiky Gergely Színház színésze lett. 1996- 2000 között szabadfoglalkozású művész volt, azután ismét társulati tag lett a Szolnoki Szigligeti Színházban és a Nemzeti Színházban. 2006-ban és 2010-ben a Zala megyei Magyarföld polgármesterévé választották. A 2010-2011-es évadtól 2016- ig a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója volt. 2016- től ismét a Nemzeti Színház művésze. 2012 óta az Ml, majd 2015. március 15-étől a Duna TV hangja. Lassan két éve, hogy Rátóti Zoltán lemondott a kaposvári színház igazgatói posztjáról, és egy felívelőben lévő kulturális szellemi műhelyt hagyott el, hogy több időt tölthessen a gyermekeivel, a feleségével. Szakmai téren is új kihívásokra vágyott, amiket meg is talált a Nemzeti Színház tagjaként. A nagy- családos lét örömeiről, szerepálmokról és a zenekaráról is mesélt lapunknak. Takács Eszter- A kaposvári színház igazgatói posztjáról 2016-ban mondott le, majd a második gyermeke születése után,.már a Nemzeti Színház tagjaként lépett újra színpadra. Hogy látja, igazolta az idő az akkori döntését?- Nagyon jó döntésnek bizonyult. Sokat vártam a gyermekvállalással, viszonylag későn lettem apa, de most öt gyermeket nevelünk közösen a feleségemmel, és ez a legjobb dolog, egyszersmind a legnagyobb felelősség, amit el tudok képzelni. A két közös gyermekünk születésekor úgy döntöttem, hogy szeretnék segíteni a feleségemnek, amiben csak tudok, és lehetőleg mindennap szeretnék a gyerekeim mellett lenni, ezért nem tölthetem az időm nagy részét egy vidéki városban. De nemcsak a családom miatt volt szerencsés eljönni Kaposvárról, hanem szakmailag is. Remek darabokban játszom. Decemberben lesz a Szent szörnyetegek című Coc- teau-darab bemutatója, most a Pogánytánc című darabot próbálom, amit Bozsik Yvette rendez, és a Csíksomlyói passióban is szerepet vállaltam. Közben pedig a Rózsavölgyi Szalonban is játszom egy darabban. Teljes a boldogságom.- Mekkora a hangzavar egy ekkora családban esténként?- Van élet, az biztos. A kicsik imádják a nagyobb testvéreiket, ők pedig szeretettel gondoskodnak róluk, sokat segítenek a feleségemnek és nekem. Igazi napi rutinunk nincsen, de minden reggel próbálom én vinni a kisebbeket bölcsődébe; a nagyok már maguktól járnak iskolába, őket nem kell fuvarozni. Most már nem is játszom olyan sokat, átlag havi 10-12 előadásom van, ez azért tolerálható családilag. Néhány vidéki fellépésem is van, ilyenkor egy-két napot távol vagyok a családomtól. Ezeket az időszakokat kicsit nehezebb megszervezni, nagyobb teher hárul a feleségemre és az idősebb gyerekekre. Férfiként nincs is fantáziám elképzelni, hogy a nők, köztük a nejem is, mekkora áldozatot hoznak a családért. Minden tisztelet megilleti őket.
