Somogyi Hírlap, 2017. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
2017-09-23 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 38. szám
2017. SZEPTEMBER 23., SZOMBAT g INTERJÚ Botár Endre ötven éve hű csíki gyökereihez, a népéhez és a közönségéhez Egy színművész, aki úgy érzi, mindent megkapott az élettől Együtt játszott a halhatatlanokkal, Kállai Ferenc a szívébe zárta, Agárdy Gábor „kis aranyosnak” hívta, Sin- kovits Imre barátjának tartotta, Avar Istvánnal évtizedekig együtt öltözött. Botár Endre több mint ötven éve van a színészi pályán, és biztos benne, hogy semmilyen más szakmában ezt a kiteljesedést, ezt a boldogságot nem találta volna meg. Pár hónapja szülővárosa, Csíkszereda díszpolgári címmel, Pro Űrbe díjjal tüntette ki. Immár öt éve erősíti a József Attila Színház társulatát, ahol mindenki csak Bencsinek szólítja, még Ré- kasi Károly is, akivel egy szobában öltözik. Fábos Erika- Kikkel öltözik együtt?- Egyik oldalamon Láng József, a mi Dodink szokott felkészülni az esti előadásra. A másik oldalon Baranyi László ül; néha csatlakozik hozzánk Bodrogi Gyula is. A sarokban, az ablak mellett van Rékasi Károly helye, akivel először A Noszty fiú esete Tóth Marival című darabban játszottunk együtt a Nemzeti Színházban. Karcsi nagyon jó ember, igazi maximalista. Mindegy, milyen szerepet bíznak rá, ő azt profi módon megoldja. Rettentően sajnáltam, hogy történt vele ez a szörnyű baleset, de - hála az égnek! - ebben az évadban ismét velünk együtt fog játszani. Pár napja bejött, beszélgettünk, ő is gratulált nekem a Pro Űrbe díjhoz.- Mikor kapta ezt az óriási elismerést?- A pályafutásom során sok díjat kaptam. Az ország házában, a történelmi zászlók ölelésében vehettem át az akkori köztársasági elnöktől a legnagyobb állami kitüntetést, a Köztársasági Érdemrendet, később az Életműdíjat, 50 éves pályafutásom elismeréseként az Aase-díjat. Emellett készült rólam egy portréfilm, számon tartanak a tudományos és a művészi élet nagyjai között. Ilyen fantasztikus érzés még soha nem kerített hatalmába, mint amikor augusztus 4-én a Mikó-vár udvarán tartott ünnepségen Csíkszeredától megkaptam a Pro Űrbe díjat. Kerényi Imre azt mondta: egy színész ennél nagyobb elismerést nem kaphat, felér egy Oscar-díjjal. Boldog vagyok, mert tudom, hogy a szülőföldem nem felejtett el. Szeretnek, és bármikor hazamehetek.- Gyakran hazalátogat?- Amikor csak tehetem, hazamegyek, a szüleim sírját mindig ápolom. Az idei látogatásomnak volt még egy különleges apropója: júliNévjegy: ke,r°^enr % ' Wt o. Botár Endre 1943-ban született Csíkszeredán, Botár Ferenc és Bálint Irén gyermekeként. Marosvásárhelyen, a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben végzett. 1961-1968 között a nagyváradi Állami Színház tagja volt. 1968-ban Magyar- országra költözött, a Nemzeti Színház tagja lett. 1969-1972 között az Állami Déryné Színházban dolgozott. 1972-1973 között a Miskolci Nemzeti Színház színésze volt. Ezután újra az Állami Déryné Színház, majd amikor 1978-ban az előbbi helyén megalakult, a Népszínház tagja lett. 1983- tól a Nemzeti Színház, annak átnevezése után 2000-től pedig a Pesti Magyar Színház színésze volt. 2012-től a József Attila Színház művésze. Legszívesebben táncos-komikus szerepeket és a klasszikusok hősszerelmes- és karakterszerepeit játssza. Gyerekkoromban még azt se tudtam, mi az a színház Fotó: Kallus György fajta küldetéstudat is, hogy a magyar nyelv szépségét a széles közönséggel is megismertethessem. Tudtam, hogy erre a színészi pálya a legalkalmasabb. Az első nagyobb feladatot a templomban, a húsvéti passióban kaptam, Pilátust énekeltem.Ott dőlt el a sorsom. Marosvásárhelyre jelentkeztem, a színművészeti főiskolára. Akkor százötvenen adtuk , be a jelentkezésünket, tizen- \ öten indultunk és a Jóisten szeretetének köszönhetően tizennégyen diplomát I is szereztünk. 1965-ben az osztályfőnököm, Ha- i rag György a követke- I ző intelemmel engedett JJel: „Gyula, menjen mg- f ga Nagyváradra, ott ma H gának nagy esélyei lesznek.” Váradon a Mágnás Miskával kezdtem, f és még sok más csodás szerep következett.- Miért hívja mindenki Bencsinek?- Az osztálytársam a Csíksomlyói passióban a bátyám nyomán Bencsinek szólított. A színészóriásoknak is én voltam Bencsi, aki mindig minden szerepbe képes volt ' beugrani. így kerültem a Nemzeti Színházhoz 1968. december 21-én délelőtt 11 órakor.- Minden dátumra ilyen pontosan emlékszik? I - A fontosabb dolgok bevésődnek az ember leikébe. Reggel bementem, jelentkeztem, este pedig már i be kellett ug- p ranom Az em bér tragédiájában Gábor főangyal és Saint lust szerepébe. Emlékszem, jöttek az istenek, Bihari József, Kálmán Gyuri, Váraus 21-én múlt ötven éve, hogy a csíktapolcai templomban elvettem az én gyönyörű feleségemet. Úgy döntöttem, hogy az aranylakodalmunk alkalmából ismét kimondjuk a boldogító igent, ugyanott, ahol annak idején. A színpadon állva a díj átvételekor neki is megköszöntem, hogy 50 évig hűségesen kitartott mellettem. Valamint hozzátettem: már csak egy gondom van, hogy a nászéjszaka jól sikerüljön. A közönség percekig nevetett. Mint egy amerikai filmben: a tömegből kilépett egy úr, és elmesélte nekem, hogy ő vette meg a szülőházamat. Gondolod el, az 50. házassági évfordulónkat így a szülőházam kertjében tölthettük el. Kell ennél több az életben? Az egész pályámon és utamon a csíksomlyói Szűzanya vezetett. Biztos vagyok benne, hogy ezt a pár napos csodát is neki köszönhetem.- Soha, semmi más nem foglalkoztatta csak a színház?- Gyerekkoromban még azt se tudtam, mi az a színház, a szüleim ügyvédi pályára szántak. Drága édesapám, Botár Ferenc gazdálkodó volt, sokat dolgoztam vele kint a mezon, korán megtanultam, mi az a munka. Nagyon nehéz volt abban az időben magyarként, kisebbségiként élni, de büszkék voltunk a magyarságunkra. Az anyaföldnél és az anyanyelvnél szebbet el sem tudtam képzelni. Már az általános iskolában sokat szerepeltem, valahol volt bennem egydi Hédi, Makiári Zoltán, Sin- kovits Imre, Major Tamás. Én meg ott álltam megsemmisülve. Kiszáradt a szám, végig szorongtam és remegtem a függöny mögött, mint egy nyárfalevél. Aztán felmentem a színpadra, és minden ment, mint a karikacsapás. Soha nem gondoltam, amikor otthon Csíkszeredán a mezőn kaszáltam, hogy egyszer egy színpadra léphetek ezekkel az óriásokkal.- Végül sikerrel járt?- Olyannyira, hogy előadás után bejött Major Tamás az öltözőbe, és azt mondta, másnap menjek be szerződni. így lettem a Nemzeti Színház tagja, harminchat évet töltöttem el ott, amiért persze nagyon hálás vagyok. Játszottam a János vitézben, amikor Gulyás Dénes alakította Kukorica Jancsit, Bessenyei Ferenc volt Bagó, Agárdi Gábor a francia király, Kováts Adél a francia királylány, én meg a strázsamester. Kállai Ferenc azt mondta nekem a végén: „Lángot gyújtottál a lelkemben.” Az István, a királyban Bessét hatszázkétszer játszottam, ami ma már felfoghatatlan.- Az „istenek" befogadták?- Avar Istvánnal együtt öltöztem, nagyon jó barátok voltunk. Sinkovits Imre a szívébe zárt, Agárdy Gábor „kis aranyosnak” hívott. Imádtunk viccelődni egymással. Büszke vagyok arra is, hogy Kállai Ferenc a 70. születésnapjára egyedül engem hívott meg a fiatalok közül.- Gyakorlatilag a Nemzetiből ment nyugdíjba?- Onnan. A síromra is azt íratom fel: „Botár Endre, a budapesti Nemzeti Színház nyugalmazott színművésze.”- Hogyan került végül a József Attila Színházba?- Pontosan öt évvel ezelőtt megcsörrent a telefonom, és Nemcsák Károly jelezte, hogy az Úrhatnám polgár című darabba kellene beugranom, mert az egyik szereplő nem ér rá. Ebben a korban már kicsit nehezebben megy a szövegtanulás, de hál’ istennek voltak tartalékaim. A sikeres előadás után aztán azt éreztem, hogy ez az a hely, ahol feladatom van. A pályám során huszonöt igazgatóm volt, de egy se hasonlított a mostanira. Fantasztikus ember, aki nagyon szereti a színészeit. A társulat csodálatos, vannak benne fiatalok és idősek. Tíz darabban játszom, megtisztelő, hogy bíznak bennem. Csíkszeredán a templom falán a következő intelem szerepel: „Összevetett kis erők mily’ nagy tervet kivihetnek.” Igazából erről szól a színház is, több kis erőből, lélekből és energiából összeáll a nagy egész, a mű.