Somogyi Hírlap, 2017. június (28. évfolyam, 126-150. szám)
2017-06-03 / 128. szám
12 TÖRTÉNELEM 2017. JUNIUS 3., SZOMBAT HÍREK Még a történészek sem foglalkozhattak a kérdéssel Előkerült a kiváltságlevél SZOMBATHELY Előkerült Szombathely 1607-es kiváltságlevele, amelyet évszázadok óta elveszettnek hittek. A privilégiumlevél a káptalani levéltár iratanyagának rendezése során került elő a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltárban az év elején. Az irat szerint Szombathely a középkorban városi, mezővárosi előjogokkal bírt, az ókortól kezdve folyamatosan városként létezett. MTI Érme a kiegyezés emlékére BUDAPEST A Magyar Nemzeti Bank az 1867-es kiegyezés 150. évfordulójára 20 ezer forint névértékű ezüst emlékérmét bocsátott ki. Az érme átmérője különlegesen nagy, 52,2 milliméter, tervezési újdonságnak számít a vissza- hajló belső perem is. Az előlapon Deák Ferenc, a hátlapon I. Ferenc József és Erzsébet királyné portréja látható. MW Árpád-kori templomra leltek ÁRPÁDHALOM A régészek egy 11. századi kis templom 9x6 méteres, döngölt sárga agyagból készült alapjait találták meg a Csongrád megyei Árpádhalmon. Még Szent István uralkodása idején épülhetett. MW Megállították a süllyedést SZABADKA Gőzerővel folyik a Szent Teréz-templom felújítása, vasárnap már bérmál- kozás lesz a „Nagytemplomban". Az 1773 és 1779 között emelt templom lápos talajra épült, két tornya közül az egyik süllyedni kezdett. A tornyok alá hatalmas vascsöveket vertek, hogy megállítsák a süllyedést. MW Ezerötszáz éves csontváz került elő NYÍREGYHÁZA A régészek 1500 éves temetőre és csontvázra bukkantak nem messze Nyíregyházától, a Bihari-tanyánál, ahol a nyugati elkerülő út építése előtt a szakemberek átvizsgálják a nyomvonal mélyén lapuló maradványokat. MW Kétmilliárd forint a hadisírokra MAGYARORSZÁG Első világ- háborús hadisírok gondozására, katonai temetők felújítására kétmilliárd forintos támogatást nyújt a fenntartóknak a Honvédelmi Minisztérium. Jelenlegtöbb mint 250 helyen lelhetők fel ilyen katonasírok vagy temetők, amelyeket elhanyagoltak, a rendszerváltás előtt tilos volt ezekre a hősökre emlékezni. Június 10-én, a magyar hadi- tengerészek első ízben megtartandó emléknapján (1918. június 10-én süllyesztették el a Szent István csatahajót) már a horvátországi Pula haditengerészeti temetőjében felállítandó műemléknél is emlékezhetünk a hősi halált halt tengerészekre. MW A kommunisták Trianonról Kádár Jánost nem foglalkoztatta a határon túli magyarság sorsa Magyarországon az internacionalista baloldal nem igazán tud mit kezdeni „Trianonnal’’ - vagyis azzal a ténnyel, hogy a nagyhatalmak 97 évvel ezelőtt, majd 1947-ben olyan igazságtalan békediktátumot kényszerítettek az országra, amelynek következtében a magyar nemzet egyharmada idegen uralom alá került. Vincze Gábor kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu EMLÉKEZET 1920 után a magyar társadalom elsöprő többsége azt vallotta, hogy az ezeréves nemzet történelmének egyik legnagyobb katasztrófája a trianoni békediktátum. Ezzel ellentétben, az 1919-ben Magyarországról először Bécs- be, majd Moszkvába menekült kommunisták nagyobb tragédiának tartották az ún. Tanács- köztársaság bukását, mint az ország területi megcsonkítását, hárommillió magyar kisebbségi sorsba taszítását. A két világháború között a hazai kommunisták arra hivatkoztak, hogy Szovjet-Orosz- ország nem írta alá az „imperialista rablóbékét” (vagyis ezzel azt sugallták, hogy Moszkva nem ellenzi a magyar revíziós törekvéseket), ám 1945 után erre nem lehetett hivatkozni, hiszen Moszkva tevőleges részese volt a „második Trianon” létrehozásának. Ráadásul, míg a lengyel, cseh (szlovák) és román kommunisták valamilyen „érdemet” fel tudtak mutatni saját nemzetük előtt (például az RKP arra hivatkozhatott, hogy a moszkvai kapcsolatainak köszönhetően került visz- sza Észak-Erdély Romániához), addig Rákosiék nem tudtak semmiféle sikert sem felmutatni. Részben emiatt a Rá- kosi-korszakban Trianon, a párizsi békediktátum és a határon túli magyar kisebbség kérdése szigorú tabutémának számított. Bár a Rákosi-rezsim propagandájában nagy szerepet foglalt el a „függetlenségi háborúk” sorozata, a nemzeti függetlenség hangoztatása (persze kizárólag csak németellenes éllel), mindez nem volt több üres „lózungnál”. 1956 őszén azonban bekövetkezett az, amire senki sem számított: a társadalom komolyan vette a korábban hangoztatott jelszavakat, és a forradalom napjaiban a valódi nemzeti függetlenség volt az egyik legtöbbet hangoztatott követelés. A november 4. után szovjet segítséggel hatalomra került Kádár János és köre mindezt a „magyar nacionalizmus” megnyilvánulásának tartotta. Figyelemre méltó, hogy ebben a kérdésben mind 1956-ban, mind pedig később teljes véleményazonosság mutatkozott a budapesti, prágai/ pozsonyi, valamint a bukaresti pártvezetés között. (Az 1956. október 23-át követő napoktól a csehszlovák és román pártsajtó a „magyar irredentizmussal” riogatta a kommunista rendszerrel ugyan elégedetlen, de a „magyar kártyával” könnyen manipulálható tömegeket.) A Kádár-korszakban sajátos diszkrepancia figyelhető meg: míg a szomszédos országok (Csehszlovákia és Románia) kommunista vezetése egyre inkább egy nemzeti (vagyis kisebbségellenes, nacionalista) irányba tolódott el, addig a budapesti pártvezetés szilárdan internacionalista álláspontot képviselt, aminek a határon túli magyar kisebbség látta kárát. (Például a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem fölszámolása miatt sem tiltakoztak!) Kádárt az elkövetkező évtizedekben sem foglalkoztatta az erdélyi magyarság sorsa. Bár tudomása volt arról, hogy a Ceausescu-rezsim egyre durvább magyarellenes politikát folytat, az internacionalista meggyőződése még attól is visszatartotta, hogy legalább jelképes lépéseket tegyen az erdélyi magyarság érdekében. Csupán az 1980-as évek elején - amikor egy betegesen magyarellenes írócska, egy bizonyos Ion Láncránjan a pamf- letjében burkoltan még őt is revizionistának minősítette - gondolkodott el azon, hogyan is kellene reagálni a soviniszta, látványosan magyarellenes politikát folytató Ceausescu- rezsim rágalmaira. 1981 őszén egy PB-ülésen, ahol arról folyt a vita, hogy miként kellene reagálni a magyarellenes román rágalmakra, Kádár leszögezte: „Mi a nacionalizmus útjába nem mehetünk be. Mi internacionalisták vagyunk ebben a kérdésben is és azoknak is kell maradni.” Figyelmeztette az elvtársait: egy magyarellenes román nacionalizmusra nem szabad válaszolni egy „románellenes magyar nacionalizmussal”. Mondta mindezt abban az időben, amikor egy - az MSZMP által megrendelt, de nyüvánosságra nem hozott - fölmérés szerint a magyarországi középiskolások többsége nem tudta, hogy a székelyek milyen nyelven beszélnek! Tehát Kádár egy olyan „hétfejű sárkánnyal” hadakozott, amely csak a fantáziájában létezett. Az 1970-es évek második felében, az 1980-as évek elején már lehetett néhány társadalmi problémát feszegetni, de a határon túli magyar kisebbség kérdése a rendszer bukása előtti évekig tabukérdésnek számított. A Kádár-rendszer egyik alappillére az volt, hogy 1956- ban „ellenforradalom” történt. A másik alappillére azonban az volt, hogy a „Horthy-rendszer- ből örökölt nacionalizmus” ellen folyamatosan küzdeni kell. Kádár János és Rákosi Mátyás internacionalisták voltak A diktátum kérdése tabunak számított Nem hagytak erős genetikai nyomot a hódítók Múmiák beszélő DNS-e Úgy ölt a parittya, mint egy revolver Az Abuszir el-Meleknél feltárt leletekből vettek mintákat EGYIPTOM Az ókori egyiptomiak a Közel-Kelet népeivel álltak szorosabb rokonságban, s genetikai mintázatukon kevés nyomot hagytak hátra a hódítók - mutatta ki múmiákból nyert DNS-vizsgálatával egy nemzetközi kutató- csoport, amely eredményeit a Nature Communications ismertette. A projektben a Tü- bingeni Egyetem, a jénai Max Planck Történelemtudományi Intézet, a Cambridge-i Egyetem, a lengyel tudományos akadémia és a Berlini Antropológiai, Néprajzi és Őstörténeti Társaság kutatói vettek részt. Csaknem 2000 éves periódusból származó mumifi- kált maradványok vizsgálatával szerették volna feltérképezni a Nílus menti birodalom lakóinak rokoni kapcsolatait, valamint feltárni, hogy a hódítások milyen lenyomatot hagytak a népesség genetikai mintázatán. Az Abuszir el-Melek régészeti lelőhelyen feltárt 151, a Kr. e. 1400 és Kr. u. 400 közötti időszakból származó múmiából nyertek DNS-t. A vizsgálatok szerint az óegyiptomiak szorosabb rokonságban voltak a levantei térség ókori lakosaival, valamint Kis-Ázsia és Európa újkőkori népességével. Abuszir el-Melek lakosai a vizsgált időszakban genetikailag nemigen változtak, Nagy Sándor hódításai és más idegen hatalmak megszállása sem hagyott jelentősebb nyomot genomjukon. A mai egyiptomi népesség 8 százalékkal magasabb genetikai rokonságot mutat a fekete-afrikai populációval, mint ókori elődeik. Az elmúlt 1500 évben erősödött fel a szubsza- harai térség felől Egyiptomba irányuló genetikai beáramlás. Ezt a Fekete-Afrika és Egyiptom között megélénkülő kereskedelemmel és a rabszolgakereskedelemmel magyarázzák a kutatók. MW BURNSWARK Skócia egy megerősített dombján 1900 évvel ezelőtt római sereg támadta meg a helyi harcosokat. A rómaiak parittyával elhajított ólomgolyókat is bevetettek. Kísérletek szerint ezek megállító ereje vetekedett a modern .44 Magnum revolverekével - írta az Origó. „A támadás azért is lehetett halálosan hatékony, mert a helyi harcosok csupán kardokkal és más egyszerű fegyverekkel voltak felszerelve” - ismertette John Reid, az Edin- burghtól délre fekvő burns- warki archeológiái feltárások egyik társigazgatója a National Geographic magazinban. A kutatók meglehetősen biztosak abban, hogy a dombtetőn felsorakozott bennszülöttek nem maradhattak életben. A feltárások során több mint 400, nagyjából 50 grammos ólomgolyó került elő, amely- lyel a római parittyások irtották az ellenfelet. A Németországban nemrég végzett kísérletek alapján egy képzett parittyás által elhajított goÓlomgolyókat is elhajítottak lyónak alig kisebb a megállító ereje, mint egy revolverből kilőtt .44 Magnum-löve- déknek. Egy gyakorlott parity- tyás 130 méterről el tudott találni egy embernél kisebb célpontot. „Ez pont akkora távolság, ami a római frontvonal és a domb védői között húzódott” - tette hozzá Reid. A rómaiak a támadást még pszichológiai hadviseléssel is erősítették. Több olyan parittyalövedéket találtak, amelyekbe lyukat fúrtak. Ezek a levegőben szállva hátborzongató sivító hangot hallattak, ami még jobban rombolta az ellenség morálját. MW í 4 I * *
