Somogyi Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
2016-07-31 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 28. szám
0 INTERJÚ 2016. JÚLIUS 31., VASÁRNAP Révész Sándor termékeny alkotói korszakát éli, koncertezik és új lemez kiadásán dolgozik. Féltő édesapa, hiszen Ráhel lánya alaposan megváltoztatta „ÖRÜLÖK, MERT OKOM VAN RÁ” Izgalmas rocktörténeti eseménynek néz elébe az egykori legendás Piramis együttes rajongótábora: augusztus 12-én újra együtt áll a Barba Negra Track színpadára Révész Sándor és Závo- di János, a zenekar két karizmatikus frontembere. Révész Sándor azt mondja, még egyszer utoljára meg akarta idézni azt a korszakot és elénekelni a Piramis nagy sikereit, ezért alapította meg a Piramis évek formációt. Fábos Erika- Milyen a viszonya az elengedéssel, elmúlással?- Kiegyensúlyozott a kapcsolatunk, amióta Szepes Mária néni megértette velem, hogy a halál a születés ikertestvére és ezért nem is olyan félelmetes. Honnan jutott ez az eszébe?- Somló Tamás haláláról.- Nagyon mélyen érintett az elvesztése. Nagyra tartottam ó't, kedvességében, emberségében, kollegialitásában utolérhetetlen ember volt. Nem sokat dolgoztunk együtt, de amikor hallottam a hírt, eszembe jutott egy 1987-es koncert Dániában. Presser hívott, hogy lépjek fel velük, mert nem volt biztos, hogy a Tomi Spanyolországból időben megérkézik. Az utolsó pillanatban persze befutott és úgy alakult, hogy végül együtt voltunk aznap este a színpadon. Kedves emlék.- Több interjújában láttam Szepes Mária barátságát említeni. Hogyan ismerkedtek meg?- A spirituális ébredésem indított felé. Egy fotóriporter barátom vitt el hozzá, akivel hosszú éjszakákba nyúló beszélgetéseink voltak az élet lényeges kérdéseiről. Időnként aztán eljutottunk arra a pontra, amikor azt mondta, ő erre nem tudja a választ, de tud valakit, aki igen. Szepes Mária néni volt az. 1979 őszén vitt el hozzá és rögtön az első találkozásunk meg is pecsételte a barátságunkat. 26 éves voltam, hosszú haj, bőrszerkó és mindenféle ékszerek nyomatékosították az akkori életérzéseimet. Ő hetven volt akkor, egy igazi budai úriasszony. Kézen fogott, mélyen a szemembe nézett és azt mondta, mi már nagyon régóta ismerjük egymást- Az akkor már bőven a Piramis korszak volt. A legnagyobb sikerei közepette ébredt spirituálisán, ez érdekes.- Az élet akkoriban nemcsak sokat adott, de sokat el is vett tőlem. 23 éves voltam, amikor édesanyám eldobta magától az életét, ami teljesen felforgatta a lelkemet. A szüleim válása után engem a nagyszüleim neveltek, igazi anya-fiú kapcsolat sosem volt közöttünk és talán pontosan annak a szétesett kapcsolatnak az okán, őrülten meg akartam érteni, mi történt. Ez volt az a lelki csomópont, aminek kibogozásában Mária néni rengeteget segített nekem és nagyon sok másban is, persze. Élete végéig igaz barátok voltunk, ami hatalmas megtiszteltetés és öröm volt nekem. Révész Sándor minden nap örül, mert tényleg úgy érzi, hogy minden oka megvan rá. Igaz, tesz is érte.- Megértette mi történt?- Nem.- Az édesapjával a szülei válása miatt volt nehéz a kapcsolata?- Nemcsak azért, de az egy sokáig égő seb, egy nehéz teher volt, hogy ötéves koromban magunkra hagyott az anyámmal. Negyvenéves voltam, amikor képes voltam meghozni azt a döntést, hogy ezt a nehéz terhet nem akarom tovább cipelni. Életének az utolsó tíz évében nem is tartottam már vele a kapcsolatot.- Megbocsátott neki?- Igen. Barátként álltam és búcsúztam el tőle a sírjánál.- Az, hogy sokáig nem akart gyereket, ebből következik?- Tudat alatt meglehet, de tudatosan inkább a riasztó jövőtől akartam megkímélni a születendő gyermekem. Persze az is tény, hogy ha korábban születtek volna meg a gyermekeim, nagyon nehéz lett volna elkerülni, hogy ne ismételjem meg velük, ami velem megtörtént. A sors dramaturgiája bizonyosan nem volt véletlen, hogy erre éretten találtam meg azt a nőt, Juditomat, akinek elhittem és aki megértette vele amikor állapotos lett, hogy ne pazaroljam az időt a félelmeimre és ne a szorongásra okot adó dolgokkal törődjek, hanem az életre és az örömre figyeljek. Igaza volt. Ráhel nagy ajándék az életemben, bizonyos értelemben egy erkölcsi megtisztulás is volt az életemben az ő születése. Hatalmas érzelmi töltést ad, igyekszem a lelkének minden rezdülését átélni és a fejlődése minden pillanatára nyitott szívvel figyelni. Hat és fél éve, mióta megszületett, egy megbonthatatlan hármas egységben, egymás kezét fogva létezünk. Kései apaként a legfontosabb amit adni tudok számára, az az állandó jelenlétem.- Milyen volt a hetvenes-nyolcvanas évek szexszimbólumaként létezni Magyarországon? Ilyeneket írtak Önről, hogy a legerotiku- sabb férfi előadó. Tudatában volt ennek?- Dehogyis. Sodortak a hétköznapok, de ezzel így nem is foglalkoztam. Nem volt ez egy tudatos törekvés, csak vitt a lendület. Tengernyi nőt vonzott az a siker, amit a Piramissal megéltünk. De sosem csak a testiség nyűgözött le, megfogni egy lány kezét és egy parkban ülve keresni a létezés és a női lélek lényegét, azt mindig ugyanolyan izgalmasnak gondoltam. És talán ezért is tudtak mindig megérteni és megbocsátani nekem a nők, még sértettségükben és akár anélkül is, hogy pontosan értettek volna engem, mert tudatában voltak, hogy nem egy ragadozó voltam.- Mit keresett ezekben a kapcsolatokban?- 33 éves koromra jutottam el oda, hogy szerettem volna tudatosabb lenni ebben. Kértem is Szepes Mária nénit, segítsen, hogy megérthessem, miért történik ez körülöttem. Elmagyarázta, hogy a nőkben élő férfi és a férfiakban élő női lélek keresztkapcsolásban van, a nőben lévő férfi támad, a férfiben lévő nő pedig megadja magát. Nem álltam ellen. Ebben a témában persze nagyon sok izgalom van, ami sokakat érdekelne, de erről sosem fogok őszintén beszélni. Ez az én titkom és azoké a hölgyeké, akikkel találkoztam ebben az életben.- Mennyire tartja a kapcsolatot a kollégákkal, vannak régi szakmai barátságai?- Kevés. Sokáig persze az életformám határozta ez meg alapvetően, de barátságban is a mértéktartó kapcsolatokat szeretem. Ahogy mondani szoktam, addig jó egy barátság, amíg nem vagyunk összefülledve. Márai Sándor erről Montaigne gondolatát idézte egy helyen, ezt osztom magam is, „Barátok voltunk... Mert ő volt ő, s mert én voltam én.”- Ha ilyet egyáltalán meg lehet magyarázni, mit gondol a Piramis sikere, a dalok máig tartó népszerűsége miből fakad?- Abból, hogy úgy és olyat tudtunk adni, amit szeretni tudtak és ez hitelessé tett, most már azt is látom, hogy nemcsak egy generáció számára. De ennél jobban talán ezt nem lehet megfejteni és biztosan sok szerencse is kellett hozzá. Az a diadal, amit közösen a legnagyobb sikereink idején megélhettünk, számomra biztosan az életem nagy szerencséje és örökre kifogyhatatlan öröme. Ez az, amitől úgy érezhe- tem, hogy zenészként, már megkaptam amit kellett. Az egy lezárt fejezet az életemben. Az pedig, hogy ez ma is így van és az újabb és újabb korszakokban velem van a közönség, hogy ma is ennyien kíváncsiak arra amit csinálok, egyszerre meglepő és megható számomra.- Időnként elvonul, például egy alföldi tanyára, Ásotthalomra és kivonja magát az addigi életéből, legyen az akármekkora siker. Erre a korszakváltásaihoz volt szükség, vagy más indította el?- Ásotthalomra például életem egy elég komoly megrázkódtatása vitt. 1982-ben szerettem volna valami más irányt venni a Piramis után. A korszakváltáshoz azért van köze, mert egy teljesen más, akusztikus irányba akartam elindulni. Ezzel a tervvel be is kopogtam Erdős Péterhez, aki nem engedte. Azt gondoltam, hogy a sikerek után, azzal amit odáig tettem, szereztem annyi hí telt,-hogy esélyt adnak elindulni. Hatalmas csalódásként éltem meg, hogy nem volt ennyi respektem.- Miért éppen Ásotthalom?- Nagyon jó barátaim laktak ott, ismertem az ottani életüket és tetszett és 1979-ben egyszer leültem egy hatalmas platánfa alá egy szál gitárral és megtapasztaltam milyen az igazi csend. Addig világ életemben a város sűrűjében, harsány, dübörgő zenék között éltem és akkor rájöttem, hogy mint az élet másik ütemére, nagyon vágyom a csendre. A zene ősforrása, a meditáció is a csendben fészkel. Amikor pedig ért az a csalódás, azt éreztem, hogy semmi másra nincs szükségem, mint csendre. Azóta pedig tudatosan ezt az életformát keresem.- Mostanában újra rendszeresen találkozik a közönséggel és Piramis évek címmel újra énekli a régi nagy sikereket. Miért?- 63 évesen még egyszer utoljára vágyat éreztem arra, hogy felidézzünk egy időszakot és újra megszólaltassuk a Piramis dalait. Felhívtam Závodi Janót, a Piramis egykori prímását, aki azonnal igent mondott.- Két formációval is - egy meghittebb hangzású felállásban a Rock and Roll közlegényekkel és egy dübörgősebb, rockosabb vonallal, Závodi Jánossal a Piramis Évekkel - járja az országot. Honnan van ehhez erő?- Talán éppen abból ered, hogy nem voltam állandóan jelen és ezért semmiben, soha nem untam el magam, aminek köszönhetően megőriztem a hitelességemet. Nem gyártottam kényszerűségből halomba, mint egy robot, a lemezeket, hanem tudtam nagy levegőket venni, amikor kellett. Zeneileg ugyanaz a vágy és lelkesedés hajt, ami a kezdetekkor. Világszínvonalú fiatal zenészekkel dolgozunk együtt, Delov Jávorral, Nagy Gergővel, Horváth Ákossal és Megyaszay Istvánnal.- Akár benne van ebben a korszakban egy új lemez is?- Nagyon jó lenne. írok meg- áUás nélkül, harminckét dalom van tökéletesen kész. Ez három nagylemezre való anyagot jelent. Závodi Janóval is beszéltünk már erről és örömmel mondom, hogy egyre komolyabban fontolgatjuk egy új lemez kiadását. ^ mai zenész generációt menynyire követi?- Óvatosan. Az Ivan and the Parazol zenekarral például személyes jó kapcsolatban vagyok. Tetszik a lendületük és az is, hogy nagyon törekednek a minőségre.- Ilyen vagy olyan formában sokszor beszél arról, hogy fontos törekvése keresni az élet lényegét, értelmét. Tudja már mi az?- Talán a fejlődés. Következetesen és hitelesen kijárni az utat, hogy mindig emelt fővel merjünk a fejlődés következő fokára lépni. Megállás nélkül tanulok, művelem magam. Ilyen értelemben nagyon igyekvő ember vagyok, mert hiszem, hogy a halállal szellemi, spirituális értelemben semmi nem ér véget. Mindeközben igen fontosnak tartom Mária néni egyik tanítását is: az élet örök axiómájaként gyakran mondogatott egy fontos mondatot, ami úgy szól „Örülj, hisz minden okod megvan rá”. Hát, én minden nap örülök, mert tényleg úgy érzem, hogy minden okom megvan rá. Névjegy: RÉVÉSZ SÁNDOR 1953-ban született Budapesten. Játszott a Generálban, majd 1975-től 1981-ig a Piramis együttes frontembere volt. Néhány évig külföldön is élt. 1984-ben tért haza. egy évvel később Demjén Ferenc. Presser Gábor és mások közreműködésével elkészítette első szólóalbumát. 1992 márciusában lépett fel újra Demjén Ferenc vendégeként a Budapest Sportcsarnokban. Hamarosan bejelentették, hogy a Piramis egy koncert erejéig újra összeáll, amiből öt telt házas BS-koncert lett. 1993-ban új szólóalbumot készített, ezen régi zenésztársai is szerepet kaptak, játszik a lemezen Závodi János és Gallai Péter is. 1999-ig újabb szünet következett. majd a Slágerfesztiválon a Generállal újra fellépett. 2003-ban jelent meg Változtam című lemeze, melyen hat új és hat régi dala szerepel. 2009 májusában országos turnéra indult új zenekarával. 2013-tól Zajzon Gábor lantművésszel játszik intim hangulatú fellépésein. 2015-től Rock and Roll közlegények és Piramis évek címmel két formációval is koncertezik.
