Somogyi Hírlap, 2016. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

2016-05-03 / 103. szám

2016. MÁJUS 3., KEDD Nyílj meg! „Másképp beszélők” világával ismerkedtek Találkozó a suttogós állomáson LÁTRÁNY Nyílj meg! - ez az ige hí­vogatta a dél-balatoni református régió hittanosait Látrányba. Ar­ra szólították fel a résztvevó'ket, hogy ne csak a fülüket, a szívü­ket is nyissák meg a másik felé. A művelődési házban tartott ér- zékenyítő akadályversenyen a megjelentek igazi befogadó kö­zösséggé alakultak. Bókáné Bo­tos Andrea, helyi lelkész áhítatá­ban a siketnéma meggyógyításá- nak története kapcsán arról be­szélt, hogy a kézjelek alatt nem­csak a jelnyelvet értjük, hanem az érzelmek széles skáláját; a si- mogatást, a tapsot, a haragos te­nyércsapkodást... Majd Jézusra mutatott, akinek keze mindig Is­ten szeretetét közvetíti, a részt- vevők felé is hangzott a kérés; hordd a tenyereden a szívedet, légy te is olyan, akinek keze Is­ten szeretetét adja tovább. Gyerekek és felnőttek, épek és fogyatékossággal élők tenyér­re rajzolt szívvel, együtt teljesí­tették a feladatokat. A néma bibliai rajzfilm-rész­letből arra kellett rájönniük, hogy melyik történetről van szó, míg teszt segítségével igehelyek keresése is szerepelt a feladatok között. Minden csapat kapott jel­képes jutalmat, tenyérnyi papír­ból készített medált; kiosztották a legszemfülesebb, a legérzéke­nyebb fülű, a legkezesebb, a leg­gyorsabban tanuló, a legjobb bibliaismerő, illetve memóri- ájú érdemérmeket. Az érzéke- nyítő délelőttnek hármas célja volt, mi hallók ráébredjünk ar­ra, hogy milyen „áldott állapot­ban” vagyunk, hiszen informá­ciók özöne ér- jut el hozzánk - hangsúlyozta Bókáné Botos Andrea. - Hogy megtapasztal­juk a „másképp beszélők” vilá­gát és mindennapjait, és hogy a hittanosok tovább gyarapod­janak bibliaismeretben. G. A. Flórián-nap: elismerés a somogyi tűzoltóknak SOMOGY A katasztrófavédelem munkatársai és a testülettel együttműködő több szervezet képviselői vettek át elismerést a BM Országos Katasztrófavé­delmi Főigazgatóság tűzoltóna­pi ünnepélyes állománygyűlé­sén. Fülep Zoltán ezredes, a tűz­oltóság főosztály vezetője emlé­keztetett: május 4-én, Flórián napján kézzelfogható a tűzoltók társadalmi megbecsültsége. Ezt az elődök vívták ki, az emberek tiszteletét megőrizni a ma tűzol­tóinak kötelessége. Tollár Tibor vezérőrnagy, az OKF megbízott főigazgatója el­ismeréseket adott át: a Kataszt­rófavédelem Önkéntes Támo­gatásáért Emlékérmet kapott Barkóczi István, a Sefag Zrt. vezérigazgatója. Főigazgatói ajándéktárgyat vehetett át Jó­zsef Attila törzszászlós, a me­gyei katasztrófavédelmi igaz­gatóság informatikai osztályá­nak referense. Tánczosné Ko­vács Zsuzsanna főelőadó taná­csosi címet kapott. Harsányi Miklós Matula-novellával nyert nívódíjat a korábbi balatoni halászvezér Lélekben pákász Hiszi, hogy lélekben ma is vannak még pákászok. Füs­tös Gábor Matula-pályáza- ton nyert nívódíjat azzal a novellájával, melyben a Tüs­kevár Matula bácsijának gyerekkorát képzeli el. Fónai Imre imre.fonai@mediaworks.hu SIÓFOK A Balatoni Halgazdál­kodási Nonprofit Zrt. korábbi vezérigazgatója elárulta a sió­foki Part FM rádiónak adott interjúban: abban, hogy erre a pályára került, meghatáro­zó gyermekkori élménye volt a Tüskevár és a Téli berek, s Fekete István novellái. Ki lehetett az apja, talán egy nádi legény, egy hajdani betyár? - hagyja nyitva a kér­dést a novellában Füstös, de megjegyzi, hogy ez adná ma­gát, hiszen Matula nádi halá­szatból, vadászatból élő pá­kász volt. - A mocsarak lecsa- polásával ugyan ez eltűnt, de lélekben ma is lehetnek pá­kászok. A Kis-Balaton sem az már, mint amikor Fekete Ist­ván a Tüskevárt írta; régen természetes élővilág volt, ma már mesterséges. A látrányi út, Öreglak, Bu- zsák is szerepel helyszínként a díjnyertes novellában, és Füstös Gábor is száz százalé­kig biztos benne, hogy Matu- lát Futó Mártonról, a Kis-Ba- laton vadőréről mintázta az író. Futó Márton fia, Futó Ele­mér volt azután a Kis-Bala­Futó Elemér, a balatonberényiek Matulája „A Kis-Balaton őrzője, a bala­tonberényiek Matulája, a ter­mészetvédelem leghosszab- ban szolgáló katonája. Ezek­kel a jelzőkkel illették már éle­tében és 2010-ben bekövet­kezett halála után is Futó Ele­mért. A Kis-Balaton vezető ter­mészetvédelmi őre munká­ja mellett sok írást hagyott maga után. Ezeket gyűjtöt­te össze a Balatonberényért Egyesület és adta ki az »Egy élet a Kis-Balatonért« című kö­tetet. Futó Elemér 1973-tól lá­tott el szolgálatot a Kis-Bala­ton térségében. Rengeteget tanult édesapjától, akiről Fe­kete István Matula bácsi alak­ját mintázta. Futó Elemér ne­véhez fűződik a vörsi tájház kialakítása, kezdeményező­Futó Elemér, az őrző je volt a Fekete István Emlék­szoba kialakításának és an­nak, hogy a Magyar Madártani Egyesület megkapja a fenék­pusztai vasútállomás épüle­tét. Mindemellett mintaszerű faj- és élőhelyvédelmi progra­mokat bonyolított a tájegység­ben”. (balatonimuzeum.hu) fon legendás természetvédel­mi őre. A ma már a Tisza mellett élő egykori balatoni halászve­zér arról is beszélt a rádióin­terjúban: régi álma a Tüske­vár „folytatása”. - De persze a mai korba helyezve. Csakhogy Tutajos még lelövi a barna ká­nyát, ami ma már védett. És fegyvert adni egy 12 éves gye­rek kezébe? Az öreg Tutajos, aki a természetben él, mint az utolsó pákász - ő lehetne a fő­szereplő. Közben rádöbbente­ni a mai fiatalokat, miért cso­dálatos a természet, hogy nem minden az okostelefon, a Face- book, hogy rá lehet csodálkoz­ni a bennünket körülvevő vi­lágra, arra, ahol nincs térerő, és az élelmet nem a hűtőszek­rényből kell kivenni. Ahogy Fekete István írta, „a valóság lehet szebb, mint a hazug áb­ránd”. A cirkuszba látogatók szórakoztatásáról szól a családunk egész élete Az elefántoktól a halálkerékig KAPOSVÁR Vajon mi a teendő­je egy utazó cirkusz első asszo­nyának, vagyis az igazgató fele­ségének? Nos, Ádámné Werthe- im Kármen érkezésünkkor ép­pen a Hungária Cirkusz kasszá­jában ült.- Ön intézi a pénzügyeket?- Igen, valamint a társulat PR- és marketingügyeit.- Szerepel is az előadásokban?- Igen, mindemellett van egy sa­ját számom negyven hulahopp- karikával.- Azért ez nem kis terhelés.- És nem utolsósorban négy kis­gyermek anyukája vagyok. A beszélgetést fotózással kezdjük. Ranny és Mandra, a két indiai elefánt tudja a dolgát, játszi könnyedséggel ugranak le a kocsijukból a felvételhez, holott ketten együtt hat tonnát nyomnak. ló barátsággal kö­szöntik Kárment.- Láthatóan hozzászoktak már a pózoláshoz is.- Persze, hiszen minden állo­máson rengeteg gyereket vesz­nek a hátukra egy-egy közös kép elkészítéséhez.- És Önnel is jóban vannak...- Persze, hogy jóban va­gyunk - mondja Kármen, hi­szen egymás után következünk a manézsban, s egy helyen öltö­zünk be a fellépésekhez. Egyéb­ként pedig mindenkit jól ismer­nek, én például még meg sem születtem, amikor ők már a cir­kuszt erősítették.- Ha már a kezdetekről sik szó, hogy csöppen bele valaki egy cirkuszi produkcióba?- Én beleszülettem. A Wert- heim család német cirkuszdi­nasztia, a dédszüleim voltak a be­vándorlók, s itt jegyezném meg, nincs semmi közünk a biztonsági zárakhoz. A cirkuszban nőttem fel, és tizenkét évesen a nagyma­mám tanított meg elsőként egy drótkötélszámra. Olyan élet ez, ideköt bennünket minden. Az ál­talánost például kétszázötven kü­lönböző iskolában jártam ki, mert mindig ott tanultam, ahol éppen felléptünk.- Milyen műsort mutatnak be Kaposváron?- A Hungária Cirkusz klasz- szikus produkciókkal, és egé­szen sok állatszámmal jelent­kezik.- Akadnak benne világszá­mok is?- Az idomított oroszlánokat, a betanított elefántokat emlí­teném, és az sem mindenna­pi, hogy van egy szelídített ali­gátorunk, valamint vezényszó­ra forgolódó óriásteknőseink és kígyóink. Nem csak a kis­gyermekek szoktak rácsodál­kozni az afrikai karavánunk­ra, melyben többek között pú­pos teve, zebra és bivaly is fel­vonul. Monte-Carlo-díjas artis­tanő áll fejen a lengő trapézon, és kollégánk tíz méteres halál­keréken történő mutatványa sem szokványos.- Ha most kapna egy hónap szünetet, mihez kezdene?- Elmennék nyaralni, mond­juk, egy gyönyörű tengerpart­ra, mert ilyesmire még soha nem jutott időnk.- Meddig lehet ezt így csinálni?- A nézők szórakoztatásá­ról szól a társulat és a család egész élete: velünk dolgozik az édesapám is, aki most már inkább csak háttérdolgokkal foglalkozik és konferanszié­ként szerepel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom