Somogyi Hírlap, 2015. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

2015-06-26 / 148. szám

2015. JUNIUS 26., PENTEK MEGYEI KÖRKÉP .15 Levente Péter: „Az én erősségem a gyerekekkel való kapcsolatban rejlik” Mindennap eletre-halalra játszik HÉREG Levente Péter „önkép­ző társaslény” Héregen lakik, ügyeket intézni gyakran jár át Tatára, Tatabányára. Szereti, ha erdélyiesen Péter bátyónak szólítják. Kék kötényt, kalapot visel, és nála vannak a minden­napi vidéki élet fontos kellékei. Veizer Tamás tamas.veizer@partner.mediaworks.hu- Nem éppen városi viseletben van. Mindig kötényt visel, ha uta­zik is?- A sváb és magyar parasztok hordtak ilyen kötényt Tolnában, akik között felnőttem. Mindig kötényben jártak, a derekukon megkötve, abban tartották a kö­töző raffiát, a fontosabb szer­számaikat. Amikor nem szín­padon vagyok vagy tanítok, ak­kor mindig, még vezetés köz­ben is van rajtam kötény, ben­ne a pipa, pipadohány, az éve­men egy metszőolló és egy pity- pangszurkáló. Ez utóbbi célszer­szám, ezerféle dolgot lehet vele művelni, nagyon praktikus!- Hogyan került Tolna megyébe, Szekszárdra?- Nagyváradon születtem, de sokáig identitászavarom volt, hiszen Nagyvárad helyett Oradea van, az is Romániában. A háború után Salzburg mel­lől másfél év után visszajöt­tünk Magyarországra, miköz­ben apámat Bécsben fel akar­ták venni az ügyvédi kamará­ba 1946-ban. Királyi és állami ügyész volt Nagyváradon, de nem volt „megbízható”, csak pol­gári perekben járhatott el, mert ő és társa, dr. Liszka Károly nem volt korrumpálható. Apám úgy beszélt és írt németül, mint­ha az anyanyelve lenne, édes­anyám gyors- és gépírónőként két nyelven beszélt tökéletesen, de apám azt mondta: magyar va­gyok, hogy maradnék Bécsben? Egy katonai teherautóval jutot­tunk le Szekszárdra. Négyéves koromtól ott nevelődtem, ma­gyar és sváb parasztok, megal­kuvásra képtelen értelmes em­berek között. Ezt a szót, paraszt, az én jelenlétemben a mai napig csak méltósággal és tisztelettel lehet kiejteni!- Több mint húsz éve Héregen élnek. Ennyire tetszik a vidé­ki élet?- A természet tetszik, a Ge­recse, a csönd. Amikor a lá­nyunk született, 1978-ban, vet­tünk Héreg mellett, a Bika-ré­ten egy zárt kertet, amit Dor­kánk 18 éves koráig úgy mű­veltük, ahogy egy igazi magyar sváb parasztcsalád tette volna. Sajnos az út felújításakor a par­kolónkat betemették, most csak az erdőn át tudnám megközelí­teni. Immár 21 éve bent élünk a faluban, egy vályogházban, több száz négyszögöles kerttel.- Levente Péterről több generá­ciónak is a Zsebtévé jut eszébe. Miben rejlett Móka Miki népsze­rűsége?- A Zsebtévét 1965-ben kezd­tük a Szabadság téri stúdió­ban. Tóth Eszter ötlete volt, és Szabó Attila rendező, a Sü­sü, a sárkány rendezője talál­ta ki Hakapeszi Maki figurájá­hoz Kemény Henriket, Bunyós Bálinthoz Szőlőssy Irént, Fur­fangos Frigyes mesterhez pe­dig azt, hogy a labdabábot én mozgatom, Kemény Henrik pe­dig beszél, rekedt hangon. Móka Mikinek olyat választottak, aki bábozni, táncolni, pantomimez- ni is tud, én pedig akkor a Báb­színházban dolgoztam. Amit a Zsebtévében képviseltem, és az­óta is művelek, a gyerekekkel való természetes, társas kap­csolat, művészi eszközökkel. A helyemet egymás után három színésszel is igyekeztek betöl­teni. Csak mostanában értet­tem meg, hogy miért szűnt meg a műsor néhány év után. Az én erős­ségem a gyerekek kel való kapcso­latban rej­lik. A gyere­keket nem egyenran- gúként, ha­nem egyen- jogúként ke­zelem má­ig. Ebben a műfaj­ban ugyanis a gye- r e - kék gyakran díszlet- vagy illuszt­rációszerepet kapnak, kis felnőtt­ként kezelik őket. Mi lelki-szelle­mi és együtt cselekvő kontaktust teremtünk velük a tévében is, a színpadon is. A bábokkal és egyéb tárgyakkal való szemé­lyes, teremtő, életet lehelő viszo­nyom a másik meghatározó ta­lentumom, amivel erőm hatá­ráig kívánok derűsen szolgál­ni. Én nem szerepelek, én élet- re-halálra játszom mindennap, mintha a Nemzeti Színházban az utolsó előadásom lenne.- Tizenöt év után mégis kiszállt. Miért?- Először is, változott a ren­dező. Ezáltal nem tartottam al­kotóinak a további kapcsola­tot. Amikor a Zsebtévé felvéte­lei 1965-ben elindultak, már in­teraktív műsort készítettünk, sok új tévés trükköt itt alkal­mazott Szabó Attila először. Má­sodszor pedig zavart a tiltott- tűrt-támogatott rendszer kiszol­gáltatottsága. Máraz MRTV 68- 69-es évkönyvében ott volt a fo­tóm Móka Miki szerepében, ke­zemen Bunyós Bálint bábuval, aki zseblámpával világít a sze­membe. És mit írtak az én fo­tóm alá? Ladislav Fialka cseh­szlovák pantomimművész a Zsebtévében. A tűrt kategória mellett már itt, 1969-ben a tilos bukkant fel. Az első interjú a Film Színház Muzsikában csak 1994-ben jelent meg rólam! Ta­kács Vera rendező hívott vissza a televízióba, Döbrentey Ildikó Játékszüret című műso­rába. A legalattomo­sabb diktatúrában is mindig ott volt egy-egy őrangya­lunk személyi iga­zolvánnyal, aki támo gatott a tiltott-tűrt helyzetek­ben.- Nem hiányzik a tévé, a népsze­rűség?- Folyamatosan csörgetik a titkos telefonszámom. Művész­ként Kacag Koncertjeink csalá­di színháza 4-104 évesek épü­lésére szolgál. Tanítóként a fel­nőtteknek magatartáskultú­ra lelkiderű-gyakorlatokat tar­tunk. Közéleti emberként na­pi 24 órán át politizálunk, de nem pártpolitikusként, hanem következetes magatartásunk­kal. Meghívásra havonta 3500 kilométert vezetek mindenfelé, ahová meghívnak, ahol magya­rul értik a szavunk. A tévé nem hiányzik, hiányzik belőle a mi műfajunk színvilága.- Sok helyütt tanít magatartás- kultúrát. Viselkedés, magavise­let, magatartás: mi a különbség?- Negyvenévesen, második gyermekünk elvesztése után döbbentem rá, hogy én csak éretlen felnőtt módjára visel­kedem, ha nem törekszem érett felnőttségre, azaz magatartás­ra, össze fogok omlani. Kétmil­liárd emberi lény él a Földön, ösztönlényként vegetálva, de a különböző sokkhatások, a po­zitív és negatív tapasztalatok alapján elkezdhet benőni a fe­jünk lágya, így észlényként is elkezdünk viselkedni. Ösztön­lényként azonnal bicskát rán­tanék, de észlényként már meg­gondolom, mit tegyek, megöl­jem, vagy csak feljelentsem? Az emberiség egy része azonban nem elégedhet meg ennyivel: társaslénységre törekedve dönt­het, hogy konfliktushelyzetek­ben miként viselkedjék.- Tehát minden ember választhat a testi-szeilemi-lelki viselkedési módok közül?- Ha igényes, akkor igen. Ez olyan hármas egység, aminek latin neveket adtam. A „Homo ökologicus”, vagyis a testi em­ber lökődik a világban, a „Ho­mo ökonomicus”, a szellemi ember lökdösődik, de még mindig messze van a köte­lességtudattól, a felelősség- vállalástól, a nemességtől, a humánumtól, a méltóságtól. A harmadik viselkedési fázis-a „Homo ökumenicus”, a lelki em­ber, vagyis a társaslény mi­voltunk. Ezzel nem szüle­tünk, diplomával nem megszerezhető, er­re az állapotra személyes törekvés útján tehe­tünk szert. Magatartás például az, amit az aradi vértanúk tanú­sítottak méltóságot sugározva. Minden más csak ösztönös visel­kedés (a hóhéroké), vagy eszes magaviselet (a parancsot adóké).- Miként segíthetnek ezek az is­meretek a különböző helyzetek megoldásában?- A magatartáskultúra önis­mereti, módszertani, gyakorla­ti tantárgy. Foglalkozik példá­ul azzal, hogy az emberek min­den sokkhelyzetekben háromfé­le módon cselekedhetnek: ösz­tönösen, eszesen vagy társa­sán. Milyen sokkhelyzetek van­nak? Tragikus, monoton és si­keres helyzetek. A tragikusról az imént beszéltem, fiaink halá­lával kapcsolatban. A monoton sokkhelyzet számomra, hogy több évtizede vezetek havonta több mint háromezer kilométert. És a sikeres sokkhelyzet, amit a legveszélyesebbnek tartok az eddigi tapasztalataim alapján. Mindhárom helyzetből három különböző módon kerülhetek ki, aljasodva ösztönlényként, ci­nikusan észlényként vagy ne­mesedve, társaslényként. Ez az esszenciája a magatartáskultú­rának. Például személyesen ne­kem abban segített, hogy iden­titásproblémámat, irigysége­met, bosszúvágyamat negyven­évesen elkezdtem leküzdeni, ül­dözési mániámat pedig sikerült óvatossági mániává transzpo­nálnom.- Tanít, könyveket is ír. Most min dolgozik?- Még 1983 és 1989 között a Gyógypedagógiai Főiskolán tar­tottam Viselkedéskultúra fakul­tációt a hallgatóknak, dr. Csá- nyi Yvonne felkérésére. Túlélő könyv címmel a Mentálhigiéné és Pszichoszomatika című fo­lyóiratban dr. Kopp Mária inspi- rálására publikáltam magatar- táskultúra-kutakodásaim rész- eredményeit 2001-2002-ben. Mostani kötetem címe: Én te­szek a gyűlölet ellen. Sok min­den érthetőbb, ha kézbe vesz- szük Döbrentey Ildikó Gyatra hitem érlelődik című kötetét is. Ildikó máig a szerelmem, gyer­mekeink édesanyja és alkotó­társam. 24 éves koromban háza­sodtunk össze, és hogy ez a há­zasság 48 éven át kitartott, az is a magatartáskultúrára való tö­rekvésem eredménye. Zacher Gábor: nem azért veszélyes a drog, mert elvisz a rendőr, a mentő, hanem azért, mert változást okoz Nulla milligramm kábítószer-fogyasztás javasolt SARKAD Egy betelepült az őslako­sok világában - ezzel a címmel tartott előadást a minap Sarka­don dr. Zacher Gábor, a „nemzet toxikológusa”. Elöljáróban azzal kezdte, hogy a mai fiataloknak természetes a technika (a számítógépek, az okostelefonok) használata, ők eb­ben a világban őslakosnak szá­mítanak, a felnőttek, a koráb­bi generáció pedig betelepült­nek. Hangsúlyozta, nagyon fon­tos a kommunikáció a szülők és gyermekeik között. A legfonto­sabb cél megtanítani a fiatalokat arra, hogy a lehető legjobb dön­tést hozzák; kérdés, tudnak-e ne­met mondani.- Nem most, kora délután, ha­nem szombat hajnali fél kettőkor, a buliban kell ezt megtenni. Nem lesz sem apa, sem anya ott a disz­kóban, magát fikusznak álcázva - fogalmazott. Hangsúlyozta, nem célszerű a „Bezzeg az én időm­ben...” vagy az „Amíg az én kenye­remet eszed...” szöveggel indítani a beszélgetést, ezek aligha vezet­nek eredményre. Fontos az együtt töltött idő mennyisége és minősé­ge is. Ha pedig a gyerek kommuni­kálni akar, akkor figyelni kell rá. Elmondta: Magyarországon valószínűleg több 100 ezer függő van - számítógép, Facebook, já­ték, mobiltelefon -, a kábítószer- függők száma 20 ezerre tehető. Hozzátette, sokat kell azért „dol­gozni”, hogy egy „drogszűzből” függő legyen. Évente 45 millió szerhasználat történik, és tavaly 31-en haltak meg miatta - tehát nagyobb az esélye, hogy valaki balesetben veszti életét. Hogy miért nyúlnak a szerek­hez a fiatalok? Erről dr. Zacher Gábor elmondta, hogy egyrészt divatból, másrészt a minta miatt - szerepe van a „nem mered” ef­fektusnak is -, illetve azért, mert korábban bejött. A toxikológus hangsúlyozta: a kábítószer nem azért veszélyes, mert a fogyasz­tót elviheti a rendőr vagy a men­tő, mert meghalhat, hanem azért, mert úgy változik meg tőle a fia­tal, hogy annak folyamatába nem tud a későbbiekben beleszólni.- Egyedül a „nem” tud megvé­deni - emelte ki. Hozzátette, hogy az utóbbi időben sorra jelentek meg a dizájnerdrogok, amiknél nem tudni, hogy milyen összeté­telű és mennyiségű hatóanyagot tartalmaznak. Az egészet az orosz ruletthez hasonlította. Amit ma Kínában előállítanak, holnapután már Békés megyében is kapható lesz, sőt akár házhoz is viszik. Érdekes volt, ahogy a szakem­ber az előadását zárta: nem tütotta a kábítószer-használatot, viszont a fogyasztásra javasolt mennyiség­ről azt mondta, hogy az 0, azaz nulla milligramm. L. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom