Somogyi Hírlap, 2010. december (21. évfolyam, 279-304. szám)
2010-12-24 / 299. szám
KARÁCSONY SOMOGYI HÍRLAP - 2010. DECEMBER 24., PÉNTEK Nincs titka a százhét karácsonynak őszintén szólva Aki maga akarja rendezni az életét, az kiugorhat az ablakon, ha nem sikerült Itt felejtette a Jóisten, vonja meg a vállát, amikor azt mondom: nincs más a megyében, aki a százhetedik karácsonyára készül, mint ő. Füleki Tímea Őszintén szólva nem túlzottan örül, hogy jöttünk, de már százévesen elkönyvelte: az újságírók időről időre megérkeznek. A balatonboglári Kis- györgy Endrénéről akkor a százéves korban elvégzett sérvműtét miatt szóltak a hírek, aztán jöttek a megyei elnöki és polgármesteri köszöntések. Az 1904. február 21-én született néni egy idő után persze beleunt a szereplésbe, a mostani találkozót nyár óta pedzegettük unokájának, Komárominé Kis- györgy Juditnak, aki gondját viseli. „Csak meg ne kérdezzék, hogy mi a hosszú élet titka!” - ez volt végül az egyetlen féltétel, meg persze, ami emlékeinkből felsejlett: Zsóka néni vagy kíméletlenül őszinte vagy inkább nem szól. Két dolog van még, ami garantált: a százhét esztendős asszony bámulatos humora, meg a politika, melynek figyelemmel kísérése élteti - ő fogalmazott így.- Sorozatokat nem néznék soha - így a teljes szellemi frissességnek örvendő bogiári néni, aki elmondása szerint kizárólag híreket néz a tévében. - Becsülöm azokat, akik jó irányba viszik az életünket és gyűlölöm azokat, akik rossz irányba - fűzi hozzá, de rögvest közbeszólunk, mielőtt belepirulunk az egyik és másik térfélen felsorakozó névsorba, s a százhét éves'asz- szony kemény véleményébe.- Na, de ünnepekkor nincs politika, Zsóka néni! - legyintünk. - Tetszik még emlékezni a gyerekkori karácsonyokra?- Én? Hároméves koromtól mindenre emlékszem, mindent kristálytisztán látok magam előtt - kéri ki magának az újabb próbálkozást. - Volt az udvaron egy gémeskút. Egy bögrével a kezemben álltam, amikor azt hallom, hogy édesapám kiált édesanyámnak: vegye el tőlem a bögrét, mert még a végén beledobom a kútba. Ugyan minek dobtam volna a bögrét a kútba? Eszem ágában sem volt, na de ahogy ezt meghallottam, futóra! Rögvest beledobtam. Hát ez történt úgy hároméves koromban - idézi fel úgy 1907-ből.- Hát, annak idején nem ilyenek volAnnak idején karácsonykor nem csináltak ilyen cirkuszos dolgokat, mint manapság tak a karácsonyok, még fa se volt. Nem csináltak ilyen cirkuszos dolgokat - szól a velős vélemény, de többet nem tudhatunk meg. Zsóka néni nem érti, mégis mire lennék kíváncsi. Ne kérdezzem „gyerekes” dolgokról, mit kellene neki tudni, hogy adtak-e egymásnak ajándékot, s vajon mit. Karácsonyi ebéd az biztosan volt, de hát honnan emlékezne ő a sütésre-főzésre? A sü- tésről-főzésről inkább Mátyás bácsira, az öreg főjegyzői szakácsra emlékszik, akitől tanulta. De van még, ami élénken él: a rózsaszín jácintok a somogy- jádi kertben, meg a körtefa. Mariska, a gimnáziumigazgató lánya, meg a kisbíró özvegy nővére, akit egy télen át tanított, hogy hogyan kell kézi perzsaszőnyeget csinálni. Ma is az van a szobájában, amit azon a télen készítettek. Kijutott keserűségből is, pláne miután ment a több száz hold föld az államosítással, a menekülő németek meg a két csikót is elvitték volna. Aztán megélni azt: előbb vagy utóbb, de szinte mindenki előtte ment el örökre.- A Jóisten rendelte így és én belenyugszom a Jóisten akaratába, azért élek ilyen sokáig. Aki maga akarja az életét mindenáron rendezni, az legfeljebb kiugrik az ablakon, ha nem sikerült, de aki megnyugszik a Jóisten akaKimentem kapálni, neki meg föltörte a lábát a csizma- ISKOLÁBA KAPOSVÁRRA JÁRTAM meséli a bogiári Kisgyörgy Endrémé, aki februárban tölti be százhetedik életévét- református vagyok, a zárda pedig katolikus. Minden vasárnap tíz órakor volt a református istentisztelet, engem elengedtek. Visszamentem, fél tizenkettőkor kezdődött a katolikus mise, mentem a lányokkal Utána az apácákkal sétáltunk a városban. Ilyen dolgokra emlékszem. MEG AMIKOR ELŐSZÖR LÁTTAM a férjemet. A Székely Hadosztály katonája volt, jött szállást csinálni. Sorra járta a házakat, hozzánk is bekopogott. Egy szemétlapáttal a kezemben nyitottam ajtót neki. VÉGÜL a Ml UTCÁNKBAN nem szállásoltak el senkit, de mire jött vissza, én kimentem a ház elé kapálni. Neki pedig meg kellett pihennie, mert feltörte a lábát a csizma. annak az esztendőnek a novembe rében meg is tartottuk az esküvőt. Tizenhat éves voltam. Sose felejtem el, szegény édesapám mindig felemlegette, hogy kimentem a ház elé kapálni... Nála nélkül nem történhet választás Magyarországon- októberben az önkormányzati választások idején persze hozták az urnát, úgy, ahogyan az összes korábbi voksolásnál - így Kisgyörgy Endréné. - Nálam nélkül a szavazás nem történhet meg. Akkor ösz- szedőlne bennem a világ. ugye milyen erőszakos vagyok? persze ki más ismerhetné jobban az életet, mint aki lassan már százhét esztendőt élt. Mondogatom is az unokámnak, amikor összekülönbözünk, hogy majd belátja az igazamat, ha ő is 107 éves lesz, de egyelőre nem hiszi el nekem. Hát ilyenek ezek a fiatalok. A hosszú élet titka a születésnap és a bogiári levegő- karácsonyra csak két unokát várok, a többiek mind otthonukban ünnepelnek. Nem ilyenkor szokott összejönni a család, hanem februárban, a születésnapomon. Ha meg érem. Olyankor eljön mindenki, harmincán vagy unk. Van kilenc dédunokám és már két ükunokám is. rátában, az él soká. Az önmegvalósítás egy olyan csúnya szó - mondja Zsóka néni, aki szerint a hit mindennél többet ér. Mégsem jár már templomba. A templom jár hozzá. A református lelkész a szobájában tart néha istentiszteletet: úrvacsoráznak a szertartás rendje szerint és énekelnek. A lelkiatya elhozza olyankor a szüleit is.- Az édesanyját mindig nagyon várom - így a bogiári ükmama. - Jókat tudok vele politizálni - fűzi hozzá. - 83 éves, hozzám képest fiatal. Zsóka néni többnyire járókerettel közlekedik a lakásban, de állítja: egyedül is le tud menni az emeletről. - De az ÉVEKKEL EZELŐTT BOGLÁRON többek tréfálkoztak azzal, hogy a február 21-i csillagállás a hosszú élet titka, mert nemcsak Kiss György Endréné, hanem Somogy megye akkor másik legidősebb lakója is ezen a napon született. Ráadásul ő is bogiári volt, tehát az itteni levegő is jól éltet. unokám nem engedi. Azt mondta: csak akkor mehetek le segítség nélkül, ha ég a ház - mondja. Néhány napja még kérdéses volt a találkozás. Nagyon köhögött, orvost kellett hívni. Tüdőgyulladás, mégis meglepi a kérdés, hogy jobban van-e. - Gondolja, hogy jöhetett volna, ha nem lennék jobban? - kérdi. Nem, Zsóka néni, nem gondolom. De már azt sem gondolom, hogy a hosszú életnek titka van. A hosszú élet magától értetődő. Ahogy az is, hogy csak mi, fiatalok hosszük: a „cirkuszi” karácsony a karácsony. Lám, ott nem is emlékeznek a karácsonyokra, ahol minden nap karácsony. Miért almát evett Ádám és Éva, amikor van narancs is? humor a hittanórán Poncius, a pilóta szállította repülőgépén Szűz Máriát és Józsefet, valamint a kisded Jézust A gyermekek nyitott szíwel és szemmel tekintenek a világra, s őszintén tudnak nevetni „Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket...” - ez a parancs hitbeli engedelmességre figyelmeztet. Jézus megnyitotta a gyermekek előtt Isten országát, magához vonta, átkarolta, s megáldotta őket. Szeretetét kiterjesztette rájuk, és ráadásul példaként állította őket a felnőttek elé. A lelkipásztorok, a hitoktatók nemcsak tanítanak a vallásórákon, hanem tanulhatnak is az Úr kicsinyeitől. Arra kértem néhányukat, hogy idézzenek fel gyermekek szájából elhangzott humoros megjegyzéseket. A berzencei templomban a szentbeszéd alatt az óvodás megkérdezte az anyukát, hogy meddig mesél még a pap bácsi? Egy másik apróság pedig úgy vélte: Szent Márton a ludaknak köszönhette, hogy püspök bácsi lett. Marics József berzencei plébános, püspöki tanácsos elmondta, hogy a következő eset másodikosokkal fordult elő a szeptemberi első hittanórán. A kiosztott könyv címét a kisdiák lelkesen olvasta: Mennyi Atya szeret minket. Tőlük tudakolta azt a plébános: mit tett az Úr Jézus az utolsó vacsorán? - Kezébe vette a kenyeret és átvarázsolta szent testévé - hangzott a válasz. Gyermeklogikával kérdezte az alsótagozatos: normális volt Ádám és Éva, hogy amikor ehettek volna barackot, narancsot, vagy banánt, nekik éppen az alma kellett? A nagyobbak afelől érdeklődtek, hogy az Úr Jézus és az apostolok nem tudtak volna legalább egy kanna bort vinni a kánai menyegzőre? Ennyire szegények voltak, vagy figyelmetlenek? Bérmálkozók kérdezték, hogy Krisztus miért nem hozott létre egy ács-asztalos vállalkozást. Akkor pénzük, házuk lett volna, és utazhattak volna teveháton. Másikuk megállapította, hogy Szent József gyenge asztalos volt, ha még egy szék sem maradt ránk, amit ő készített. „Aranyköpéseket” gyűjtött össze a hittanórákról Kovács Enikő, kaposvári beosztott református lelkész is. Noé történetét játszották el az elsőosztályosok. Együtt reptették ki a képzeletbeli hollót, de az visszatért. Aztán a galambot, de az is visszajött. Az egyik fiú lelkesen javasolta, hogy legközelebb egy sast reptessenek ki. A másodikosok között arra volt kiváncsi, hogy mi volt Ézsau kedvenc időtöltése? Az egyik tanuló azt kérdezte: jó lesz ha azt írja, hogy a vadászkodás? Egy másik alkalommal összefoglalták az eddig tanultakat, s a lelkésznő hozzátette, hogy most még lehet puskázni. Valaki föltette a kezét és mondta: a tanító néni tényleg azt szeretné, hogy lőjünk? Gyülekezeti hittanórán Jézus utolsó szavait tanulták a gyerekek, s az ismétlő kérdésre így hangzott a felelet: Asszony, íme a te anyád! Roca Dániel Celestin, babócsai plébános is szolgált vidámsággal. Vallásos témájú képet kellett rajzolni, az egyik diák repülőt alkotott rajta három felnőttel és egy kisbabával. - Ezek itt Szűz Mária, József és a kis Jézus - sorolta. - De ki a negyedik? - szólt a kérdés. - Ő? Hát, ő Poncius, a pilóta! A vasárnapi szentmisén a szentek erényeiről olvastak. A kislány azonban így olvasta: a szentek erszényei - mesélte Greges Jánosné, lakócsai hitoktató. Megkérdezte az édesapa a bérmálkozó gyermekét, hogy milyen volt a vizsga? Isteni! - reagált az ifjú. - Hogy-hogy? - Mindenre amit mondtam, a plébános úr keresztet vetett! ■ Gamos Adrienn
