Somogyi Hírlap, 2010. augusztus (21. évfolyam, 178-202. szám)
2010-08-19 / 193. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2010. AUGUSZTUS 19., CSÜTÖRTÖK 4 AUGUSZTUS 20. Szent László uralkodása óta üli meg az ország. Mária Terézia a naptárba is felvétette Emlékezetes ünnepek: József főherceg Kaposvárra látogatott, Csik Ferenc Európa-csúcsot úszott ÉRDEMES ÁTTEKINTENÜNK, hogy OZ Utóbbi másfél száz évben milyen eseményekkel kapcsolódott össze, miről vált még emlékezetessé augusztus 20a, ez a szép kereszténymagyar ünnep Kaposvárom 1868-ban ezen a napon a 44-es gyalogezred tisztikara nyilvános céllövészetet rendezett a Csererdőbem (Ez volt az első olyan ismert somogyi sportesemény, amelyen hölgyek is részt vettek.) 1879-ben Kaposvárra látogatott József főherceg, a magyar honvédség főparancsnoka. 1935-ben Európa-csúcsot ért el a kaposvári születésű Csik Ferenc gyorsúszó. 1945-BEN azé naptól Szabadságparknak nevezett volt Horthy parkban feladatták a szovjet hősi emlékművet 1891-ben alakuló ülést tartott a városházán a megyei tűzoltószövetség. 1925-ben a Kaposvári Városi Dalárda díjat nyert a soproni dalosversenyem 1978-ban a helyreállított Rómü-villában megnyílt a Rippl-Rónai József Emlékmúzeum. 1991-ben Szent István napján Szabad György, az Országgyűlés elnöke mondott ünnepi beszédet Kaposvárom 2000-ben Átadták a Teleki és a Noszlopy Gáspár utca közötti Városház utcát 1964-ben felavatták az új megyei könyvtárat 1967-ben befejeződött a cseri vízmű rekonstrukciója. 1970-ben új könyvtárat avattak a cseri városrészben. 1971-BEN a Színház parkban leleplezték Vaszary János festőművész mellszobrát, Weeber Klára kaposvári szobrászművész alkotását 2001-BEN a Kecel-hegyen felavatták a millenniumi apostoli kettős keresztet 2002-ben átadták az egykori Szokola-be- rek területén kialakított öthektáros Millenniumi parkot, a Városligetet. Riogatással” megtartott neve napja, október 4-e után, máris az aradi vértanúk emlékét idézhette meg a nemzeti kegyelet...) A dualizmus korában hasonló külsőségekkel ünnepelték Kaposváron a király születésnapját és a két nappal későbbi Szent István-napot. Dörrentek az ágyúlövések, ropogott a gyalogság díszsortüze, zúgtak a harangok, ünnepi misét celebráltak, énekelt a helyi dalárda, díszebédet rendeztek a Korona fogadóban és katonai ünnepséget a Cserben. Nemritkán céllövészet, díszkivilágítás, népünnepély, táncmulatság, tűzijáték, színielőadás is szerepelt a programban. Az augusztus 18-i megemlékezéseken azért nagyobb volt az állami pompa - Ferenc József születésnapjának megünneplésén a polgári és katonai tisztikar, a városi elöljáróság és az állami hivatalok személyzete is hiánytalanul megjelent -, és hangosabban szóltak az ágyúlövések. Időnként túl hangosan is: 1888- ban a mozsárágyúkat olyan közel állították fel az új kaposvári római katolikus nagytemplomhoz, hogy a tüzelés zavarta az áhítatot. („A dörgés majd dobhártyádat szakítja szét - panaszolta egy fültanú -, s aki éppen akkor imádkozott, aligha jut eszébe, hogy a dörrenéskor hol hagyta elő! Jó volna a mozsarakat távolabbi pontra helyezni el, mert nem valami kellemes dolog - kivált ideges embereknek - hallgatni, midőn az ágyúk megkezdik a tisztelgést.”) Az ágyúk tehát mennydörögtek augusztus 18-án, de a 44-es közös gyalogezred és a honvédség tisztikara által ilyenkor tartott kaposvári bankettek sorában csak az 1879- ben hangzott el először magyar nyelven a felköszöntő... A dualizmus kori „augusztusi ünnepkör” harmadik eleménél, Kossuth Lajos névünnepénél persze nem hiányoztak a magyar nyelvű tósztok. (Az állami díszsortűz elmaradt...) Kaposváron nagy hagyománya volt a Kossuth-kultusznak, amelyet különösen az hozott lendületbe, hogy a kormányzó-elnököt 1869- ben országgyűlési képviselővé, húsz év múlva díszpolgárrá választották a megyeszékhelyen. Augusztus 25-ét, Lajos-napot évről évre társas összejövetelekkel, vendéglői bankettekkel köszöntötték a függetlenségi érzelmű kaposváriak. Rendszerint a polgármester mondott beszédet (a kiegyezés után sokáig ellenzéki, 48-as párti vezetése volt a városnak), s többször előfordult az is (a fennmaradt dokumentumok szerint például 1877-ben, 1884- ben és 1886-ban), hogy a kaposvári ünneplők üdvözlő táviratot menesztettek Túrinba, egyenesen Kossuthoz. A helyi értelmiségiek mellett elsősorban az iparosok és a vasúti munkások tartották szívügyüknek a Lajos-na- pi megemlékezéseket Az tehát nyilvánvaló volt, hogy az ágyúlövéses 18-a és a harangszavú 20-a után a cigányzenés augusztus 25-e a hatalommal szembeni ellenérzéseket fejezi ki. Az ellénzéki kiállás azonban az évek múltával mindinkább a külsőségekre korlátozódott. Az egykor valóban „kuruc" lelkű kaposváriak vigyázni kezdtek rá, hogy a császár is megkapja azt, ami a császáré - legalábbis ajkkor, amikor már királlyá, magyar királlyá koronázták. Sok helyen ezután egymás mellett függött a falon Kossuth Lajos és Ferenc József arcképe. Gyakorlatias gondolkodású eleink néha az ünnepek egybeesését is a maguk javára fordították: ha maradt még pezsgő az uralkodói születésnapról, azt eltették a rebellis Kossuth-ünnepre. Nem volt akadálya, hiszen egy idő múlva már jórészt ugyanazok ünnepeltek, sőt szónokoltak itt is, ott is... így esett, hogy az 1880. augusztus 25-i Kossuth-banketten Gáspár Lajos függetlenségi párti képviselő a királyért (!) emelt poharat Kaposváron, az 1887. évi megemlékezésen pedig olyanok is mondtak Kossuth politikáját méltató bpszéíet, akik alig néhány nap múlva a Csáktornyára látogató Ferenc Józsefet üdvözölték, Somogy vármegye hivatalos hódoló küldöttségének tagjaként... (Erkölcsös korunkból visszatekintve persze hihetetlennek látszik, de a jelek szerint ezekben a régi időkben még voltak olyan honfitársaink, akik nemcsak a ruházatukat, hanem a lelkűket is cserélgették - az alkalomhoz illően.) Augusztus 18-ának és 25- ének megünneplése az Osztrák -Magyar Monarchia elmúltával feledésbe merült, de a 20. században Szent István napját sem kerülték el a politikai élet viharai. Az újabb nehéz korszak 1945 után következett A szocialista rendszer nem fogadta el augusztus 20-a vallási és nemzeti tartalmát, eltörölni azonban nem merték az ünnepet, ezért az „új kenyérrel”, és a Népköz- társaság még újabb alkotmányával hozták kapcsolatba. Szent István napját a rendszerváltozásnak nevezett politikai fordulat rehabilitálta: 1991-ben a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepévé nyilvánították. Szent István napját, a legrégebbi magyar ünnepet Szent László király uralkodása óta üli meg az ország. Sokáig elsősorban egyházi ünnepnek számított, de Mária Terézia királynő nemzeti ünnepként a naptárakba is felvétette. Nagy Zoltán A keresztény magyar államalapítás emléknapját méltán soroljuk legméltóságteljesebb, legnyugodtabb, a politikai élet hullámverésétől legkevésbé háborgatott ünnepeink közé. Újabb kori történelmünk arról tanúskodik, hogy augusztus 20-a nem volt, nem lehetett mindig áhítattal teljes, békés napja a magyarnak. Az államalapítóra emléke- zők elsősorban azokban az években ünnepeltek indulatos szívvel, amikor nem volt minden rendben a magyar államiság körül. 1860. augusztus 20-a így vált országszerte a Habsburg-ön- kényuralom elleni nemzeti tüntetéssé. Bár a kiegyezés után szabadon lehetett ünnepelni Szent István napját, a teljes nemzeti- állami függetlenség megvalósítása továbbra sem kerülhetett napirendre. Ezért augusztus 20- a ünnepének a dualizmus korában is volt némi „ellenzéki” üzenete. Arra is akadt példa akkortájt Somogybán, hogy a Szent István-napi ünnepségen a köz- társasági államforma előnyeiről beszéltek a függetlenségi párti politikusok. (Az országos figyelmet keltett eset 1880-ban történt Lellén. Ezt a politikai gyűlést úgy emlegették a kortársak, hogy a „leilei zsinat”.) Az ünnep kaposvári múltját kutatva érdemes elidőznünk az Osztrák-Magyar Monarchia koránál. A „boldog békeidők” naptáraiban volt egy hét, amikor figyelemre méltóan torlódtak egymásra a politikai ünnepek. Augusztus 18-án az idegen dinasztiából származó király - Ferenc József - születésnapját ülték meg hivatalos pompával, augusztus 20-án az önálló és keresztény magyar államiságra emlékeztek, augusztus 25-én - Lajos-napon - minden évben Kossuthot ünnepelte a függetlenségi ellenzék. Érdekes összeállítás! (Októberben is hasonló volt a helyzet: alig haltak el a „vívótoké Ferenc József „állami tá-
