Somogyi Hírlap, 2007. október (18. évfolyam, 229-254. szám)
2007-10-06 / 234. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 3007. OKTÓBER 6., SZOMBAT 5 EMLÉKEZÉS „Kik érted haltak, szent világszabadság!" Kerestem, s megtaláltam a helyet. Már égre nem törtek nagy vonalak, Csak áldozati illat lebegett. Körül vasrács, és belül puszta gyep, De a gyep közt gyöngyvirág-levelek. A levelek közt egy-egy karcsú szár, Hogy mennyi nőtt: én nem számláltam meg, Csak hittel hiszem: éppen tizenhárom, Stizenhánmgyöngymtidenkaicsúszáim. Hát ez maradt: túl szobron és időn, Ércen, márványon, merev méltóságon, Új viharon, új vértanúhalábn: Tizenhárom gyöngy, tizenhárom száron. Arad, 1929. május (Reményik Sándor A szobor helyén) Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézic Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Wes- terburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly. Ők tizenhármán Aradon. És tizennegyedikként Batthyány I^ajos, ugyanazon a napon Pesten az Újépületben. Akkor gyilkoltak először Magyarországon tábornokokat, akkor gyilkoltak először Magyarországon törvényes miniszterelnököt. Amikor Napóleon az osztrákok felett aratott fényes rivoli győzelem után 1797 februárjában bevette Mantuát, így szólt az elé járuló küldöttség tagjaihoz: „Fölényemet megmutattam, s ez nekem elég. Legyen mindnyájuknak bocsánat. Arra fogok törekedni, hogy sebeik, amiket a háború okozott, mielőbb begyógyuljanak.” Nem így Haynau, az aradi hóhér, akiről egy osztrák tiszt a következőket írta: „Jellemének fő alapvonása: a kegyetlenség. A csatamezőn sokszor lehetett látni, amint megáll az elesett katonák véres tetemeinél, s gyönyörködik a haláltusájukon. Ha rájött a düh (pedig sokszor rájött), ilyenkor képes lett volna a saját édesapját is a vérpadra hurcolni.” Haynau megtette - a tábornokokkal Aradon. Megfogadta, örökre elveszi a rebellis magyarok kedvét a lázadástól. Gyilkosság árán is. Azt hitte, az egymás mellett sorakozó bitófák és a várárokba lőtt főtisztek látványa nyomatékot ad szándékának. Ma már tudjuk, nem adott nyomatékot, mert a hatás mindig ellenhatást, a bosszú ellenbosszút szül. A felemelt fejet levághatják, lehajtott fejjel viszont nem lehet élni. Az egész nemzetnek különösen nem! Talán a megtorlás vérlázító körülményei, talán az áldozatok nagyszerű jelleme, talán a kivégzés tömegessége, talán a megelőző hónapok szépséges szép napjai miatt, talán másért, de az aradi tragédia hegedni nem akaró örök seb a lelkűnkön. Hiába jött a kiegyezés, hiába borult le a nemzet lába elé bocsánatkérően Sisi, hiába terpeszkedett bele a magyar századfordulóba a „boldog ferencjóskás kor”, hiába jöttek forradalmak, s zúgott el fejünk felett azóta több mint másfél évszázad újabb dicsőséges napokkal és újabb tábornok- és miniszterelnök-gyilkossággal, Batthyány és az aradi tizenhármak emléke mindenen túlnő és érinthetetlen. Ezért zarándokolnak el százak és ezrek minden esztendőben az aradi vesztőhelyen álló emlékműhöz, ezért emlékeztetnek rájuk szobrok, emléktáblák és utcanevek szerte az országban, s ezért gyászol lélekben ezen a napon minden jóérzésű magyar, határainkon belül és kívül. Ezért vált megkerülhetetlen kérdéssé a Szabadság-szobor újbóli felállítása is Aradon. Aki nem hitt abban, hogy Zala György alkotása ismét méltó helyet kaphat a magyar Golgota városában, s aki azt gondolta, hogy a vértanúk emlékműve csak mellékalak lesz egy megbékélési parkban, az semmit nem ért 1849 októberének üzenetéből. Aki elhiszi, hogy meg lehet békélni a Trianon után ejtett lelki sebek begyógyítása nélkül, az a kivégzett tábornokok sírját botozza. Október 6-a van, a gyász, a magyar nemzetet ért egyik legnagyobb trauma napja. Álljunk meg egy pillanatra, és emlékezzünk az áldozatokra! Hul- lajtsunk egy könnyet értük, helyezzünk el lélekben egy szál virágot a sírjukra, jjk mondjunk üdvösségükért egy imát. Értünk haltak meg! Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézic Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Wester- burg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly. Ők tizenhármán akkor Aradon, és tizennegyedikként Batthyány Lajos Pesten az Újépületben. Gyerekkorunkban magyarságunk próbaköve volt, fel tudjuk-e sorolni az aradi vértanúk nevét. Kétezerhét október hatodika - az aradi gyilkosság 158. évfordulója. Fel tudjuk-e még sorolni a vértanúk nevét? És a gyerekeink? Egyáltalán, hogy állunk a magyarságunkkal? ■ Árpási Zoltán (Az oldalt illusztráló képek az aradi Szabadság-szobor bronzalakjairól készültek. Középen: Hungária; bal oldalon fent: Áldozatkészség; bal oldalon lent: Ébredő szabadság; jobb oldalon fent: Harckészség; jobb oldalon lent: Haldokló harcos.) Őszi napnak mosolygása, Őszi rózsa hervadása, Őszi szélnek bús keserve Egy-egy könny a szentelt helyre, Hol megváltott - hősi áron - Becsületet, dicsőséget Az aradi tizenhárom. Az aradi Golgotára Ráragyog a nap sugára, Oda hull az őszi rózsa, Hulló levél búcsucsókja; Bánat sír a száraz ágon, Ott alussza csendes álmát Az aradi tizenhárom. (Ady Endre: Október 6., részlet)
