Somogyi Hírlap, 2007. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

2007-08-21 / 194. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP - 2007. AUGUSZTUS 21, KEDD MEGYEI KÖRKÉP Kicsit neon és már nem is a miénk boglári szüret A borongós idő sem tántorította el a lelkes tömeget a fesztiválról mm Az esőszünetben sem kellett megpihenni. A leleményesebbek fóliából készült védőfelszerelést is kerítettek maguknak a nemes ügy érdekében Kisplasztikáin dolgozik kling József kaposfüredi szobrászművész: - Új olda­lamról szeretnék bemutat­kozni a nagy közönség előtt a novemberi tárlatomon, amelyet a Rippl-Rónai Mú­zeumban rendeznek a hat­vanadik születésnapom al­kalmából. Különösen örül­tem Géger Melinda művé­szettörténész felkérésének, mert így méltóképpen zár­hatom a jubileumi kiállítás- sorozatomat. Ezúttal nem a már ismert, retrospektív tárlattal készülök, hanem új alkotásokkal mutatkozom be az őszi rendezvényen. A kultikus sorozatomat sze­retném kibővíteni, öt kis­plasztikával elkészültem. SH-PORTRÉ Az ecsenyi közösségépítő máj PÉTER, az ecsenyi ha­gyományőrző: - Mindig is kötődtem a szülőfalumhoz és az ott élő svábok közös­ségéhez. Bár eredetileg tanár vagyok, népművelő­ként, biztosítási ügynök­ként és a megyei és városi könyvtár pr-felel őseként is dolgoztam. Örökös célom­nak tekintem a fiatalok és a közösségek összefogását. Életem meghatározója a gasztronómia, előfordult, hogy a megye mind a 36 gasztronómiai fesztiválján sütöttem-főztem. Jelenleg az ecsenyi német kisebbségi önkormányzat a szívügyem, vele együtt az ecsenyi sváb tutyi hagyományának őrzé­sét tűztem ki célul. Most éppen azt szereti mindenki csinálni, hogy egy nagyot eszik a vaníli­ás fornettiből, ráküld egy liter csokis pattogatott kukoricát, majd bedönt egy sört. Tímár András Vesz egy neon karkötőt, haza­megy és elmeséli a haverok­nak, hogy ott volt Magyarország egyik legnagyobb szüreti ünnep­ségén Balatonbogláron. Már messziről látszik a forga­tag, sehol egy parkolóhely, és mindenkinél BB-s pohár. Tipi­kus vásári lendülete van a fesz­tiválnak, éppen csak szárnyas és egyéb lábas jószág nincs ki­rakva. A rendezvény nagyobbik te­rületét szinte teljesen elfoglal­ják az árusok és a színpadok, a majálisos dodgem, a repülő, for­gó, ütköző és zenélő pénznye­lők is itt kaptak helyet. Borotva- pengét, olcsó ruhát, műanyag pisztolyt áruló erdélyi cigányok és ágyneműt, tangát, világító karkötőt értékesítő hazai ro­mák. Fut az embere után a me­sékből kilépő nagy bajuszos alak, üvöltve, hogy „Csókolom, a kezét, ócsóért adom a kettőt!" Ami rendben is van, csak az nem érthető, mi a franc az, amit a kezekbe nyom. Szögletes, de lehet gömbölyű, világít, és nem tudni, mitől olcsóbb. Itt már nem sárga, savanyú minden, hanem neon és finom. A lángos szinte egyedül ár­válkodik jó árakon: sima 250, sajtos-tejfölös 350. De minden más olyan dolgot is lehet kapni, ami állítólag ehető, ilyen a cso­kis pattogatott kukorica. A nap sikere: vaníliás fornetti sörrel. A legolcsóbb sör 300 egy kor­sóval, de legalább öt deci egy korsó. A férfiak nagy örömére lehet kapni egész, bőrösen sült csülköt is, amit úgy reklámoz­nak, hogy pékné módra ké­szült. Természetesen ez sem igaz, mert mindenki látja, hogy tárcsán forgatják reggel óta a húst. Lassú érkezés a fesztivál név­adó bódéihoz, a pincészetek­hez. Mellettük ott áll a tulajdo­nos is, készen arra, hogy elme­sélje, mitől különleges az ő bo­ra. De a mesteremberek csak magányosan támasztják a pul­tot és nézik, ki hogyan vedeli be literszámra a nemes nedűt a pad alá részegedve. Nem te­het semmit, legfeljebb bezár­hat, de akkor nincs forgalom és nincs reklám. így van ezzel Trunkó Ferenc is, aki nem egy nagy fesztiváljá­ról, de a balatonboglári borokat szívén viseli, ezért kijött. A csa­ládi vállalkozást 7,5 hektáron műveli. - A legjobb fröccsbo- rom a Királyleányka rizlingszil­váni cuvée - mondja büszkén a rutinos borász, majd kortyol egyet az emlegetett nedűből, ami tényleg fröccsnek való. Mi­közben kóstolgatunk, egy lány penderedik mellénk, és boros kólát kér. Kólát is kap, bort is kap, a borász meg vakarja a fe­jét. - A fiatalok miatt muszáj kólát is árulnunk, de én még soha nem kóstoltam meg így. Nem is fogom. Nem kell messzire menni a hasonló csalódottságért. Bujdo­só Ferenc egy hatalmas gazda­ságot irányít nyolcvanhektáros területen. Őt is nagyon zavarja az, hogy a szüret ünnepén, ami­kor bornak kellene a közép­pontban lenni, akkor két szín­padon üvölt hajnalig a zene, és mindent pénzzé tesznek. Ter­mékeit ettől még büszkén mu­tatja be. - Tizenhétféle borral vagyunk kinn, van, amiből több évjárat - mutogat kedélyesen a fiatal borász. A szüleitől örökölte a bor szeretetét. Sze­rinte már régen nem a borról szól a rendezvényen a történet, hanem a pénzről. Az el-elko- morodó ember azért még tud büszkélkedni: - A Szürkebarát a megye bora lett, és a termé­keinkben megpróbáljuk meg­mutatni a Balaton déli partjá­nak egyediségét. A jobb időkre emlékező bo­rászok egymás termékeit kós­tolgatják, miközben a tizen-hu- szonévesek asztal alá isszák magukat a neonban pompázó fesztiválon. Elmennek csörög­ni a Republicra, vagy megné­zik Demjén bácsi botorkálását a színpadon. Miután kisütött a nap, eldőlt, hogy mégis megtartják a hagyományos szüreti felvonulást FORGATAG: A szüreti felvonu­lásra kitett magáért a BB és a városvezetés. A település szívén áthaladó, a BB-köz- ponttól a kikötőig tartó majd egyórás sétát több ezer ember ámulta végig. A menet tele volt természetesen kötelező elemekkel: a huszárok és a mazsorettcsoport, de voltak különlegességek is, mint az élen haladó borrendek. Az or­szág területéről tizennyolc borrend látogatott a fesztivál­ra, és vonult fel egyedi ruhá­jukban, zászlójukkal. A leg­nagyobb számban a Bonus Bonorum Balatonboglár rend tagjai voltak, akik a felvonu­lás után három új taggal is bővültek. NEM MARADHATOTT EL a felvo­nulók sorából Bacchus sem gitáros kísérőjével. Bár az ókori világban az istenségnek három teljesen különböző áb­rázolásmódját is ismerték, a bogiári boristen egyikre sem hasonlított rövidre nyírt ál- szakállával. A hagyományok tovább élését a borrendi avatás adta meg. Húsz éve avat Bogláron tago­kat Bonus Bonorum egy régi hagyomány alapján. Idén három személy kapta meg a megtisztelő címet: Sárdi Árpád, a me­gyei közgyűlés alelnö- ke, Monyók József to­kaji borász és Molnár Réka, a BB termékmene­dzsere. Mindhármuk nagy próbatétele az volt, hogy két bor kö­zül bekötött szemmel fel kellett ismerni a BB-muskotályt. Bacchus is jói érezte magát Nincsenek rendes árkok, kimossa a falat az eső A zenés versre is vevő a közönség hobo Tanácsolta: olvassák a kicsiknek a Hetvenhét magyar népmesét is- Ki törődik ma a falvakban élő emberekkel? Életem végéig fize­tem a kölcsönt a házra, az ilyen eső meg rendszeresen kimossa a falat, mert nincsenek rendes árkok a faluban. Kit pereljek be, a magyar államot? - záporoztak eső után az egyik elkeseredett somogybabodi károsult, Mátyás Tiborné kérdései. Hartung Jó- zsefné szomorúan, de beletö­rődve szemlélte az eseménye­ket. - Két éve ugyanez volt; idén is a földbe rohad a krumplim, víz alatt van a kukoricám. Az ijedtség és a vagyon félté­se természetes reakciót vált ki az emberekből - jegyezte meg Valent Sándor alpolgármester, majd hozzátette; csak akkor tud­nak eredményt elérni, ha sikerül összefognia az önkormányzat­nak, vízügynek, útfenntartónak és a lakosságnak. Csima Sándor polgármester elmondta: nem tudnak önkor­mányzati forrásból olyan vízelve­zető rendszert kiépíteni, ami ké­pes egy ilyen özönvízszerű eső esetén is gond nélkül működni. A falu egy részét egy hatalmas övárok védi, de a szóban forgó szakasz védtelen ilyen időben.- Csak a tűzoltó munkára van pénze az önkormányzatnak. A jö­vő héten bejelentjük a vismajor- kárt - mondta a település vezető­je, mivel rengeteg árok iszapoló- dott le, és önkormányzati utakat tett tönkre a vihar. ■ Márton L. Hetven éve, hogy József Attila tragikus halálával Balatonszár­szó kitörölhetetlenül beírta ne­vét a magyar irodalom történeté­be. Az idén olyan programmal rukkolt elő a település, mely méltó a költő hírnevéhez. A Ze­nés Vers Hetének köszönhetően régóta nem kapott akkora mé­diafigyelmet Balatonszárszó, mint ebben a néhány napban. Az elmúlt hét igazolta a kép­viselő-testület döntését, akik e programra voksoltak. Nemcsak a Balatonnál, az egész ország­ban nagyítóval kell keresni az olyan fesztivált, melynek köz­pontjában a zenés vers áll. Az első fellépő, Hobo azt mondta: - Az Új Színházban 80 fős ka­marateremben játszom az elő­adói estjeimet, itt pedig több mint kétszázan vannak, sok ki­csi gyerek is csendben, figye­lemmel. Nagy élmény ez ma­napság. Ha a politikába, a gaz­daságba nem is, ebbe bele tud­nak szólni, egyszerűen azzal, ha eljönnek és elhozzák a gyere­keiket, amikor magyar versek szólnak. Ha nemcsak külföldi mesecsatornákat néznek, ha­nem olvassák a gyerekeknek a Hetvenhét magyar népmesét is. Fellépett többek közt a Ma- kám, a Szélkiáltó, a Kaláka, a Misztrál is; a strandparkoló vi­szont nem épp a legideálisabb hely a színpad, illetve a kézmű­ves-vásár számára. A fesztivál Hobo: Jöjjenek el minél többen és hozzák el a gyermekeiket is ötletgazdája, szervezője, Petkes Csaba az mondta: - Ha a képvi­selő-testület felújíttatja a kert­mozit, megfelelő helyre kerül­het a program. A szél okozott csak gondot. Tárnái Kiss László, a magyarnó­ta „országos főfelelőse” meg is jegyezte: ilyen szélben még nem énekelt. A szervezők idén a pá­lyázati lehetőségekről is lecsúsz­tak, ám a következő rendezvény kasszáját már ez is gyarapíthat­ja. Az egyhetes program jelen­tőségét Gryllus Dániel, a Kaláka vezetője úgy fogalmazta meg: - Hál' istennek bebizonyosodott, hogy a szép magyar versnek és az igényes zenének is van kö­zönsége. ■ Keszthelyi Z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom