Somogyi Hírlap, 2005. április (16. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-09 / 82. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2005. ÁPRILIS 9., SZOMBAT Munkát hoz a szenyéri tavasz dologidő Felújítják a templomot, visszasírják a postást § Napközben ahogy minden ek- korka település, Szenyér is csen­des. Hiába a jó idő, a földeken dolgozni még nem lehet, min­denki a saját portáján tesz-vesz. Csak néhány, pici gyerek játszik az út kellős közepén. Megtehe­tik. Égy óra is beletelik, amíg két autó váltja itt egymást Ebéd után aztán élénkül a kép. Kinyit a bolt és az üzlet előtt néhány férfi gyűlik össze. Amióta bezárt a falu kocsmája, itt találkoznak. A pletykapadok is megtelnek.- Délelőtt már egyszer elfárad­tunk, kicsit rápihenünk itt a dél­utánra - mondta Gazda János.- Kibeszéljük a híreket, hiába ki­csi a falu, mindig történik vala­mi. Ma például szinte minden idős ember arról beszél, hogy közvélemény-kutatást tartott a posta. A mobü postás teljesítmé­nyéről kérdezték a falusiakat.- Hát össze sem lehet hasonlíta­ni a korábbival - értékel Pintér Jánosáé. - Amíg volt helyben sa­ját postásunk, a Katika, minden jobban ment Most legtöbbször délután háromkor kapjuk meg az újságot. Hát hogy lehet ilyen? Mások addigra már el is felejtik mit olvastak benne reggel. Időközben a polgármester asz- szony, Báli Gyuláné is megérke­zik. - Össze kell szedni a csapa­A jó Időt jelzi, hogy a faluban megtelnek a pletykapadok és megbeszélik a napi híreket tót a hétvégére - mondja. - Ki kell pakolni a templomunkból. A Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztériumától nyertünk pénzt, amiből a templom tetőszerkeze­tét fel tudjuk újítani. Ez a közép­kori templom maradt is az egyet­len értékünk. Sok száz évet megért, próbáljuk mi is megőriz­ni az utánunk következőknek. A munka néhány nap múlva meg­kezdődhet Aztán persze szóba kerül a kerti munka is.- Amíg a kökény ki nem virág­zik, szeles az idő - emlegeti Sza­bó Emilné a régi bölcsességet. - Ha lenne egy igazi tavaszi szél, akkor néhány nap elég és kiszá­rad a föld. Korán volt az idén a böjt, nem volt elég szeles az idő. Akkor aztán ezen a pádon sem talál ilyenkor tereferélőt Délután fél négyre még inkább megtelik a falu élettel. Megérke­zik a böhönyei busz és vele az is­kolások. Fülöp Richárd és Bog­dán László Dániel egyenesen az egyik üres ház udvarába szalad, aztán egy-egy csokor virággal futnak tovább. Mert a kökény még valóban nem, de a nárci­szok már minden kertben viríta­nak. Ez már az igazi tavasz. MÚLT ÉS JÖVŐ Elhagyott földeket művel Szereti a vidéki életet A tapsonyi termelőszövetkezet­ben eltöltött harminchat évi trak­torozás után ment nyugdíjba a 62 éves Varga János. Vadászattal, horgászattal és földműveléssel telnek napjai. Saját hegyén gon­dozza szőlőjét, málnását és a tele­pülés körül az elhagyott gazdát­lan földeken sem hagyja, hogy azokat felverje a gaz. Még az ön- kormányzati területeket is rend­ben tartja. Ráadásul képviselő- testületi tag is. A szenyéri szüle­tésű férfi a falu aktív sportéletére emlékszik vissza a legszíveseb­ben. Pedig már harminc éve is van, hogy feloszlott a futballcsa­pat - Azok voltak ám a szép idők- mondta. - Nemcsak a sportban, hanem a mindennapokban is erős volt az összetartozás. Régen ha kiültem az utcára, néhány perc alatt összegyűltünk, jóízűe- ket beszélgettünk. A fiatalok is megtalálták a maguk szórakozá­sát. Sokszor nem kellett más, csak egy lemezjátszó és hely, ahol táncolhattak. Már sokkal csendesebb a település, a köszö­nésen kívül szinte nem is szó­lunk egymáshoz. Varga János ragaszkodása szülő­falujához a mai napig is megma­radt Sőt, még fia, Gábor és csa­ládja sem akar elköltözni. Átvette édesapja helyét a traktoron. Nádházi Andrea a helyi élelmi­szerbolt vezetője. Az Alfóldön született, majd Zalaegerszegen élt egy darabig, öt éve költözött a faluba. Azt mondja: anyósa ötlete volt falura költözni, később a fia­talok is követték, a nagyvárosi életet a nyugodtabb, falusi élet­módra váltva. Három éve vette át a boltot, de - mint mondta - nem megy jól az üzlet Családját el tud­ja tartani belőle. Sok a gyerek és a munkanélküli a faluban, ezért alig néhányan vásárolnak nála. Egy ideje már hitelt sem ad sen­kinek, mert előfordult, hogy nem fizették ki tartozásaikat. Szeren­cséjére kocsma nincs a faluban, így legfőképp az alkoholt és a do­hányt viszik a boltból. Pedig min­den van nála, amire csak szükség lehet egy háztartásban. Illatszer­től a tisztítószerekig, de friss gyü­mölcsöt meg zöldséget is látni a polcokon. Mindennap jön friss pékáru, külön rendelésre is ho­zat kenyeret a szenyérieknek. Tejterméket minden másnap hoznak. Egyedül neveli tízéves kislányát és hároméves kisfiát Mivel a böhönyei óvodában nincs hely, gyakran bízza a kicsit a falubeliekre. Azt mondja: nem egyszerű az élete egyedül a gyerekekkel, de máshol sem lenne könnyebb. EZ A HÍR SZENYEREN Megszépült a kuKúrház Ötszázezer forintból tették rendbe a kultúrházat Az épü­letet 1946-ban építették és az­óta nem volt felújítva. Az ön- kormányzat saját költségveté­séből gazdálkodta ki a beruhá­záshoz szükséges összeget. A festés, meszelés mellett a régi elkorhadt fapadlót is járólapra cserélték. Nem fogyott a falu Gyarapodott Szenyér lakosai­nak a száma. Az elmúlt év­ben háromszáznegyvennyol- can voltak, idén már héttel többen, háromszázötvenöten laknak a településen. Négy kisbaba született, temetésre viszont egyszer került sor ta­valy. Házasságkötés is volt, egy ifjú pár mondta ki a bol­dogító igent. Egy kilométeres új utca Hatmillió-nyolcszázezer forint­ból újíttatta fel pályázati támo­gatással az önkormányzat a Si­mon utcát Egy kilométeres sza­kaszon nyolc centiméteres tel­jes aszfaltburkolatot kapott az úttest A Petőfi utcára is ráférne már a javítás, harminc év alatt kialakult áldatlan állapotot szüntetnének meg. Két földes út is rendbetételre vár, de csak pályázati pénzből valósulhat­nak meg a felújítások. Buszoznak a gyerekek A szenyéri iskolások és óvodá­sok többsége naponta Böhö­nyére utazik. Néhányan a mesztegnyői iskola speciális ta­gozatának tanulói. A gyerekek buszozását az önkományzat fi­zeti, éves bérletet vásárolnak a szeptemberi tanévkezdéskor. Idén több mint háromszázezer forintba kerültek a bérletek. Egyetlen közalkalmazott Hét dolgozó alkalmazásával az önkormányzat a legnagyobb fog­lalkoztató Szenyérben. Még a polgármester asszony is csak tiszteletdíjas. A hét ember között egy közalkalmazott van, a hiva­talsegéd. Egy dolgozó közhasz­nú, egyéves alkalmazására a marcali munkaügyi kirendelt­ségtől nyertek 85 százalékos tá­mogatást Közcélú munkát öt ember végez. Őket március 1-től október 31-ig foglalkoztatja az önkormányzat. Még két dolgo­zót vettek volna fel a Marcali Többcélú Kistérségi Társuláson keresztül közmunkaprogram- pályázaton. Sajnos, nem nyer­tek, más lehetőség pedig nincs a foglalkoztatásra. EZT FŐZIK SZENYÉRBEN Gombás palacsintafelfújt Könnyű tavaszi étel a palacsin­ta- felfújt. Darált hússal és párolt zöldségekkel is lehet készíteni. Hozzávalók: 20 sós tésztából ké­szült palacsinta, 1 nagy fej hagyma, néhány gerezd fok­hagyma, 60 deka gomba, 1/2 li­ter tejföl, hat tojás, 1 csokor pet­rezselyem, paprika, só, vaj, re­szelt füstölt sajt A gombát meg­tisztítjuk, a hagymát és a petre­zselymet apróra vágjuk és pör­költet készítünk belőle. Amikor már majdnem kész, a tejföllel behabarjuk. Az öt tojás fehérjét pici sóval felverjük. A palacsin­tákat csíkokra vágjuk. A tész­tacsíkokat ösz- szekeverjük a gombapapri­kással, majd óvatosan a to­jáshabbal. Egy tűzálló tálat kiva­jazunk és a keveréket bele­tesszük, a tetejét megszórjuk re­szelt sajttal. A sütőben kb. fél óra alatt közepes tűzön megsütjük. A CIKKEKET FÁBOS ERIKA, MEISZTERICS ESZTER ÉS VIGMOND ERIKA ÍRTA. FOTÓK: TÖRÖK ANETT AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA SZENYÉRI MAGÁNÜGYEK Húsz éven át futballozott a patkóié kovácsmester Kőműves Lajos eredetileg pat- koló kovács­mester és szen­vedélye a foci. Húsz évig ját­szott a megyei másodosztály­ban szereplő Tapsony csapatában, majd há­rom évig edzette egykori csa­pattársait. Letette edzői vizsgá­ját is Kaposváron, de mint mondja: hiába. Nem tudja rá­beszélni a helyi ifjakat, hogy legyen egy szenyéri focicsapat, pedig még ma is szívesen buz­dítaná a fiatalokat. Kedvenc fo­ci csapata nincs, példaképének Hidegkúti Nándort tekinti az Aranycsapatból, aki egykor az MTK csapatában játszott. Családi hagyománnyá vált a képzőművészet Tájképeket, csendéletet és akto­kat is fest Miklósáé Mol­nár Judit. Egye­dül tanulta az olajfestés tech­nikáját, bátyja Munkácsy-dí- jas szobrászművész, vérükben van a művészet. Miklósné a rendszerváltás előtt egy gyárat igazgatott, jelenleg nincs mun­kája. Azt mondja azonban: le­het, hogy munkanélküli, de az nem jelenti azt, hogy dolog nél­küli. Nemrég fejezett be egy táj­képet, amelyen a tavaszi erdő hangulatát festette meg. Nyitott szemmel jár, megragadja a ter­mészet szépségét, hogy meg­örökíthesse azt. Égy életen át kötöget a falu apraja-nagyjának Pintér Jánosné legkedvesebb elfoglaltsága a kötögetés. Mel­lényeket, puló­vereket készít a családnak és az ismerősök­nek. Tavaly té­len vagy húsz darabot kötött. Azt mondja: ez már nem is olyan sok, régebben sokkal többet dolgozott egy-egy ruha­darabon. Ha egy régi pulóver már nem tetszik neki, fogja és elbontja, majd átalakítja úgy, hogy az divatosabb legyen. Er­re már úgy rászokott, hogy mostanában fonalat sem kel­lett vennie. Mariska néni há­rom lányunokáját legutóbb egy kardigánnal lepte meg. Lovai olyan szelídek és szépek, akár a nők Barát Józsefnek nem kellett lovasiskolában tanulnia ah­hoz, hogy ért­sen a lovak nyelvén. Maga tanult meg lo­vagolni, három éve vette lovait a böhönyei vá­sárban. Azt mondja: a lovak olyanok, akár a nők. Szépek és szelídek. Lovait gyakran befog­ja a szőlőművelési munkákba. A legtöbb lótenyésztővel ellen­tétben a szenyéri gazda nem panaszkodik a drága zab és szalma miatt, mivel ő maga termeli meg földjén a lovak ta­karmányát. Komolyabban nem tervezi az állattartást, megma­radnak lovai a hobbijának. Kikapcsolódás számára, amikor a halakra vár Bogdán Imre tizenkét éve a szenyéri ki­sebbségi ön- kormányzat ve­zetője. Hobbija a horgászat, ha csak teheti, ki­jár a település melletti tóhoz pecázni, számá­ra nem unalmas a halakra vár­ni, ő így tud kikapcsolódni. Az eddigi legnagyobb fogása egy 7 kiló 50 dekás amur volt. Négy lányát is szívesen kivin­né magával horgászni, de ők nem vágynak nyugodt várako­zással eltöltött órákra. Apjuk azt mondja: egy percre sem maradnának csendben. Főleg a két kis iker, akiket még édes­apjuk is gyakran összetéveszt. Kézimunkázik és cukortortát készít Fábos Ferencné az egyik leg- ügyeskezűbb asszony a falu­ban. Munkáiban a kalocsaitól a buzsáküg renge­teg autentikus mintát alkal­maz. Kézimunkái mellett azon­ban tortái és pörköltcukor-tortái is híresek, utóbbi készítését maga tanulta meg és fejlesztet­te ki. Sokan keresik fel különle­ges kívánságaikkal, virágos ko­sarat, bölcsőt, templomot és gi­tár alakú tortát is készített már grillázsból. Mint mondja: mos­tanában már megterhelő ekko­ra munkába fognia, ezért főleg családját lepi meg egy-egy kü­lönleges és finom tortával. ALMANACH - 211 - SZENYÉR

Next

/
Oldalképek
Tartalom