Somogyi Hírlap, 2001. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-23 / 145. szám

6. OLDAL 2001. Június 23., Szombat Széchenyi: A hidat adományokból kívánom... A Nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeumban a Hídember cí­mű, nagyszabású történelmi já­tékfilm forgatásán, már a felvéte­lek első napjaiban is neves művé­szek kapcsolódtak be a munkába, mint például Eperjes Károly, Sinkó László, Eásti Juli, Almási Éva. Bereményi Géza, Kossuth-dí- jas filmrendező és csapata „meg­szállta” a kastély díszkertjét, üvegházát, illetve azok környé­két. Múlt század eleji hangulat keveredett a mai élettel, emitt parókás lakájok sétál­tak, másutt agárkutyák, pávák várakoz­tak „fellépésre”, miközben modem masi­nák szolgálták a filmesek hadát. Az első forgatási napok egyikén jó időre leállt a munka, mert elment az áram, így a köz­reműködők - színész, felvételvezető, sminkes, ruhás, technikai szakember és még nagyon sokan mások - szusszanhat­tak egyet, hogy aztán a hiba elhárítása után folytatódjon a forgatás. Utóbb már csak azért kellett olykor-olykor szünetet tartani, mert bizony a nagy hőségben meg kellett törölni az izzadó homloko­kat, igazítani kellett a múlt századot idéző ruhákon, maszkokon.- Teljes csendet kérünk, álljon meg mindenki, felvétel! - hangzott az ukáz seregnyiszer. Hangyaszorgalommal dol­gozott Bereményi Géza stábja. A művé­szek, valamint az őket kiszolgálók a fel­adatukkal voltak elfoglalva, magától érte­tődően csak alig-alig nyílt mód arra, hogy szót váltsunk velük (szerződésük még tiltja a nyilatkozást, illetve kizárólag pro­duceri engedéllyel válaszolhatnak újság­írói kérdésekre). Valamennyi helyszínen érződött s érződik rajtuk, hogy valami olyasmibe fogtak, ami bizseregtető is, iz­galmas is, de főleg felelősségteljes alkotó­munka. Crescence, azaz Széchenyi - akit a Kossuth-díjas Eperjes Károly formál meg (s tegyük hozzá, Major Tamás után sza­badon, hogy nem csak a színpad áll neki jól, hanem az is, ahogyan Széchenyi Ist­ván bőrébe bújt), szóval a nejét egy orosz színésznő, a nagyon bájos Irina Laschina alakítja. Korábban olyan hírek reppentek fel, hogy Kováts Adél lesz a filmes fele­ség, ez azonban tévesnek bizonyult, jól­lehet a soproni származású művésznő is nagyon fontos szerepben lesz majd lát­ható a Hídemberben. Sinkó László, aki ezekben a napokban Az imposztor cím­szerepében remekel a soproni Petőfi Színházban, Zichy Károly szerepét „viszi filmre”. Láttuk korhű jelmezben Almási Évát (Linchnowskyné), Básti Julit (Festetich Júlia), Schell Juditot (Széche­nyi Sophie-ként). A Gáspár-fivéreken is érződött - Sándoron (Széchenyi Pál) és Tiboron (Széchenyi Lajos) -, hogy szív­ügyüknek tartják a Hídember-beli sze­replésüket. Az elején meglehetősen nagy titoktartás közepette forgatott a stáb, amelynek tagja még Blaskó Péter (Szé­chenyi Ferenc) és Balázsovits Edit (Selina) is. Később kapcsolódott be a for­gatásba Cserhalmi György (Széchenyi testi-lelki jó barátját, Wesselényit alakít­ja).- A hidat adományokból kívánom... - hallatszott Eperjes-Széchenyi hangja az egyik jelenet felvételekor (csapó: 1, ope­ratőr Kardos Sándor...). S a reagálás is: - ... ingyen átmehetnek? - hogy ezt valójá­ban ki is kérdezte tőle, azt nem sikerült kisilabizálnunk. Ellátogatott Nagycenkre Várhegyi Atti­la, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisz­tériumának politikai államtitkára is, aki a forgatás szüneteiben szóba elegyedett producerrel, rendezővel, művészek so­kaságával, s jó néhány úgymond civil se­gítővel is. A politikus készségesen nyüat- kozott. - Fantasztikus érzés, hogy végre elkezdődött a forgatás hosszú-hosszú előkészítő munka után, nem kevés táma­dás közepette. De azt hiszem, hogy ez utóbbi nem érdekes, tehát nem az a fon­tos, ami előtte volt, hanem az, ami a vá­szonra kerül. Gyönyörűek a ruhák, a díszletek. Úgy látom, hogy nagyon lelkes alkotógárda jött össze, egészen fantaszti­kus tehetségű emberek vetik a vállukat egymásnak. S ha ezzel a filmmel tényleg sikerül bekerülni a világ filmforgatagába, akkor ez azt is jelenti, hogy ennek a régi­ónak egyfajta reklámot, megjelenési le­hetőséget is jelent a Hídember. Nem di- rekt módon, hanem egy műalkotáson ke­resztül. Persze izgul mindenki, mi is iz­gulunk, hogy tényleg olyat tudjunk a né­zőknek adni a jövő év tavaszán, a film bemutatásakor, hogy az emlékezetes ma­radjon. A nagy elődökhöz, Várkonyi Zol­tánhoz, Keleti Mártonhoz, Fábri Zoltán­hoz méltó utód születik reményeink sze­rint - vélekedett a kultusztárca második embere. Túl az első lépéseken A soproni levéltárba, azaz a filmbeli bé­csi rendőrminisztériumba kalauzolta a sajtó képviselőit Bereményi Géza, a Híd­ember című nagyjátékfilm rendezője, hogy a szélesebb nyilvánosság is megis­merkedjen a Széchenyi István életét be­mutató mű alkotói folyamatával. Hét for­gatási nap után számoltak be a stáb tag­jai eddigi tapasztalataikról országos saj­tótájékoztatón. Busznyi zsurnaliszta, médiaszakember érkezett Sopronba, hogy utóbb hírt vigyen a Hídember jelen­legi „állapotáról”. A diagnózist producer, rendező, főszereplő és seregnyi más köz­reműködő állította fel. A készülő alkotás, köszöni szépen, jól van, eddig - egy más­Mindenki alkotótárs A Széchenyit megformáló Eperjes Károlytól a forgatás eddigi tapasztalatairól, a mintegy kétszáz közreműködő, valamint a seregnyi statiszta munkájáról érdeklődtünk, s arról is faggattuk, hogy éjjelente álmodik-e a főhősről...- Amikor először találkoztam a forgatókönyvvel, a nyolcórás változattal, akkor, életem­ben még nem fordult velem elő ilyen, megijedtem a szereptől - tárta fel érzéseit a Kos- suth-dijas művész. - Rá kellett jönnöm, hogy televíziós filmre alkalmatlan, mert olyan jó minőségű. Tévében ennyire jó nem szokott lenni... A nyolcadik változat pedig annyira jó, hogy el nem tudom mondani. Helyenként nem ugyanaz történik, mint ami megtör­tént, de igaz, amit Bereményi Géza leírt, tehát nem változtatja meg a történelmi igazsá­gát. Például a leánykérés, egyébként Bárdy Gyuri bácsinak ekkor lesz az első jelenete a filmben, az kulcsfontosságú, de az nem pont úgy történt, ahogyan azt a Bereményi dramatizálta, de mégis hibátlan.- Álmodni már nem álmodom Széchenyiről,, mert már volt időm eleget álmodni róla. Most dolgozunk, feszt, ami belefér. Mindenki részéről ezt tapasztalom. Akikkel koráb­ban még nem dolgoztunk, azok azt kérdezték, te jó Isten, ti mindig Így dolgoztok? Ebbe bele lehet halni... Erre én azt mondtam, nem engedhetjük meg, hogy bárki kiengedjen. S ha mi kiengedünk, akkor ők miért ne engednének ki? Azt gondolom, hogy a régi és az új kollégák között van egy jó munkamegosztás, mindenki teszi a dolgát. Géza jól ír, hihetetlenül intelligens, hihetetlen érzéke van az emberek motiválásában. Az operatőr Kardos Sanyi álmodozik, nagyon jól fotografál, abszolút partner, egyben dramatizál is néha a képpel, ha éppen úgy kell. Megkérdezi a Gézát is, engem is, hogy szerintetek ez vagy az lenne-e jobb ennél vagy annál a jelenetnél. Ha nekem is vannak olyan ötlete­im, amelyek szolgálhatnak, elmondom azokat. Ha nem jók, elvetik, ha jók, felhasznál­ják. Ez így működik közöttünk. Nem fényvisszaverő tárgyként, hanem alkotótársként ke­zelnek, de nem csak engem, hanem úgy vettem észre, hogy a többieket is. Aki először forgat a Gézával, az is ezt érezheti. S a jelmez, a díszlet, minden azt szolgálja, hogy jól tegyük a dolgunkat. Nagyon jó a hangulat - jegyezte meg mosolyogva Eperjes Károly, majd nyomatékosította:- Harmonikus, nagyon kemény meló van, s nagyon jó ebben a légkörben dolgozni. Nagyot sóhajtott, s emígy folytatta: - Sok övön aluli, fájdalmas, egy nemzethez tartozók alulütése után jólesik sok-sok ember buzdítása. Tanulhatnának azok a médiaemberek identitástudatot azoktól a fiatal tanároktól és diákoktól, akik a temetés jeleneteinek felvé­telekor, a harmincfokos melegben méltóképpen statisztáltak... Tanulhatnának művészi alázatot egy orosz színésznőtől, aki úgy „csinált meg” egy nem magyar származású nemzeti hősnőt, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. S ha semmi mást nem él­tem meg a sok fájdalom után, csak ezt, már akkor is túl vagyunk mindenen... Eperjes Károly (Széchenyi István); Básti Juli (Festetich Júlia), Gáspár Sándor (Széchenyi Pál) fél órás áramkimaradást leszámítva - minden a tervek szerint alakult a nagy­cenki és a soproni forgatáson is. Kurtányi két hetet töltött a stáb a hűség városában, illetve annak környékén. Eddig mind az itt élők, mind a filmes csapat lelkesedett egymásért, mindenki ott segített, ahol tu­dott. Még sok forgatási nap vár a stábra, de már az elején.is nagyon keményen dolgozott a csapat. Bereményi Géza, Kos­suth-díjas rendező szerint a fő cél az, hogy az eredeti Széchenyi Istvánt mutas­sák be, a történelmi eseményeket pedig a nagy magyar szemüvegén át láttassák majd a nézőkkel. Persze seregnyi izgal­mas, érdekes akciójelenet is lesz, s hogy nem akármilyenek, erre garancia lehet Pintér Tamás akciórendező szakmai tu­dása. Mindent megteszünk, amit megtehe­tünk a film sikeréért, ezekkel a szavakkal köszöntötte a sajtó képviselőit és a stáb tagjait Tengerdi Antal, Sopron alpolgár­mestere az egykori Megyeháza díszter­mében. Őszintén beszélt arról is, hogy a nyugati végeken kicsit jobban maguké­nak vallhatják Széchenyi Istvánt, s külön öröm, hogy földijük, a Hegykőn szüle­tett, és a Sopronban - történetesen a Szé­chenyiről elnevezett gimnáziumban - érettségizett Eperjes Károly formálja meg alakját a Hídemberben. .Jelentős mű készül, ezt tudjuk, érezzük”, fűzte hozzá. Szó esett a finanszírozásról, a német és osztrák társproducer­ről (a német Journal Filmről és az osztrák Wega Filmről). Mindezzel kapcsolatban Hábermann Jenő, a Hídember producere elmondta, hogy min­dent megtesznek azért, hogy minél szebb kiállí­tású mű szülessen. Im­már közismert, hogy összesen 1,8 milliárd fo­rintba kerül az alkotás, ebből egymilliárd forin­tot a kultuszminisztéri­um vállalt magára. Can Togay társ-forgató- könyvíró és Bereményi Géza (társíró) rendező egyebek között arról be­szélt, hogy az alapötlet - mármint, hogy Széche­nyiről nagyjátékfilmet kellene készíteni Hábermann Jenőtől származik: a forgató- könyv megírásának el- ♦ sőként Togay veselke­dett neki, de látta, hogy olyan hatalmas a fel­adat, ezért fordult Bereményi Gézához, aki a történelemhez éppúgy ért, mint az íráshoz és a rendezés­hez is. Persze nem egyszer s nem kétszer tették fel önmaguk­nak, s egymásnak is a kérdést, vajon Széchenyi élete megfogal­Sinkó László öltöztetők gyűrűjében mazható-e filmen? S ha igen, akkor az életút egy részét ragadják-e ki, vagy az egészet villantsák fel? Végül az egész mellett döntöttek, hogy azt sűrítik egyetlen filmbe (ismeretes, hogy a legel­ső változat nyolcrészes tévéfilmtervezet volt). Magától értetődően sok mindent el Az első forgatási napokon a film elejét, illetve a ve­gét vették fel. A Nagycenki kastély Uvegházában a londoni útjáról hazatéri Széchenyi először be­szél a hídról, és bemutat egy makettet, ez azon­ban még nem a későbbi Lánchíd terve. Ugyan­csak Cenken rögzítették a legnagyobb magyar te­metését. Korabeli krónikák szerint Széchenyit nyolcezren kísérték utolsó útjára, a felvételeken hatszáz statiszta vett részt. A soproni Új és Régi Levéltár adta a Rendőrminisztérium színterét. A je­lenetben Bodó Viktor Thierry, Garas Dezső Felsenthal, Kanda Pál Prandtner, Kaszás Attila Necasek szerepét játszotta. A döblingi intézet igazgatóját, Georgent (Haumann Péter bújt a bő­rébe) hallgatták ki a kopók... A soproni forgatás után a fóti Máriássy-műterem- be költözött a stáb. A forgatás - a tervek szerint - szeptember közepéig tart, illetve az időjárás függ­vényében ősszel és télen még egy-két napot vesz igénybe. A Hídember bemutatója várhatóan a jövő tavasszal lesz. kellett hagyni (lóverseny, vasútépítés, egyebek), s ki kellett választani a fő motívumot: a hídépítőt. Aki összeköti Nyugatot Kelettel... Miközben meg­mutatkozik egy igazi sors. S aztán a forgatókönyv írói maguk is Széchenyi bűvkörébe kerültek, azaz rabul ejtette őket. Nagyon jó a stáb, említette büszkén Bereményi Géza, aki nem győzte dicsér­ni a magyar filmgyártás veteránjait („ők is bizonyítják, hogy a magyar filmgyár­tásnak lenne jövője”), akik szintén részei a csapatnak. „Mindent megkapok tőlük, ami csak kell. Nincs egyetlenegy pillanatnyi kihagyás sem”, jelle­mezte az eddigi munkát, majd hozzátette, hogy kapkodás nél­kül, de gyorsan dolgoznak. Külön kiemelte a statiszták tevékenysé­gét: „Öröm volt velük dolgozni Széchenyi temetési jeleneténél is. Minden tiszteletem az övék, kö­szönet a segítségükért!” (Itt je­gyezzük meg, hogy 175 színész játszik a filmben, s összesen hat­ezer statiszta adja a Hídember „apró pilléreit”.) Szakács Györgyi, Kossuth-díjas jelmeztervező arról beszélt, hog’’ valójában nem egy parókás, kosz­tümös film készül, hanem valódi­nak kell lennie, tűnnie mindennek. „Nem csak a kort, hanem a valósá­got idézzük fel”, fejtette ki a neves művész, aki rengeteg eredeti ruha­darabot is felkutatott, hogy a gyer­mekeink gyermekei is kaphassa­nak hiteles információkat, most történetesen a XIX. századból. Ugyanak­kor nem győzte hangsúlyozni, hogy a való világ nem jelmezes, az álvilágot minden­képpen megpróbálják elkerülni. „Izgulok, hogy sikerüljön ezt megcsinálni, sok mun- ka vár még ránk...”. _____szehkowts péter ft I P ŐRT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom