Somogyi Hírlap, 2001. április (12. évfolyam, 77-100. szám)
2001-04-18 / 90. szám
6. oldal - Somogyi Hírlap A L M A N A C H 0 4 9 2001. Április 18., Szerda, ■ Az oldalt írta: Izményi Éva Fotó: Kovács Tibor A GONDOS GAZDÁK A polgármester: Máj Péter. Alpolgármester: Csuport Sándor A képviselő-testület tagjai: Frei Henrik, Jusztusz Imre, Máj Henrik, Varga Árpádné. A jegyző: Horváth Krisztián. A gazdajegyző: Balogh László. Óvodavezető: Hegedűs Istvánná. ■ Ecseny dolgos betelepülőket vár Száz év alatt Ecsenyben 1100-ról donosa sem ismert - meséli Máj 365-re csökkent a lakosság száma. Péter polgármester. - Az egyforin- A falu vezetői nehezen nyugodnak tos ötlet már régi, mi csak lefújtuk bele a fogyatkozásba: dolgos polgá- róla a port. Tavaly hirdettük meg: rókát szeremének Ecsenybe csábi- hatszázan érdeklődtek. így végre tani. Ezért hirdették meg az egyfo- válogathatunk, mintegy nyolcvan rintos telkeket, s nyomban meg- vállalkozó adott be üzleti tervet, pezsdítette a falu iránti érdeklődést, ezekről május elsején dönt a kép- - A 259 ingatlanból 126 az viselő-testület. Nagy szükség vol- üres telek, ám ezek előtt is kiépült na munkahelyekre, hiszen itt a vízvezeték, villany világít, mi- majdnem százszázalékos a mun- közben a legtöbbnek már a tulaj- kanélküliség. Hiába akar elhelyezkedni az ecsenyi, ha a buszbérlet innen Kaposvárig havi 15 ezer forint.- Milyen vállalkozásokat fogadnának szívesen?- Életképes lenne a gyógynövények termesztése. A hatalmas réten őshonos állatok, szürke marha, rackajuh találnának legelőt. Az egykori téesz gépműhelye helyet adhatna faipari, építőipari és gépipari vállalkozásoknak is.- Kik akartak eddig megtelepedni? Milyen ajánlatokat kaptak?- Van, aki idősek otthonát, más üdülőfalut vagy golfpályát álmodik erre a helyre, és jelentkeztek művészek is. Öt évre adómentességet kínálunk, de az építkezéssel négy éven belül el kell érni a lakhatási engedélyig.- Ecseny nagyon népszerű a külföldiek között, már harmincnál több háznak osztrák, német vagy holland a tulajdonosa. Velük milyen a kapcsolatuk?- Nem teljes az örömünk. Való igaz, felújítják a házakat. A területük azonban rendetlen, csak kevesen áldoznak arra, hogy helybélit bízzanak meg a gondozással. Nem állandó lakosok, így elesünk a normatívától, s még az építményadót sem hajlandók befizetni. Az önkormányzat félmillió forintnyi kinnlevősége mind a külföldiek számlájára írható. Szeretnénk elérni, hogy a velünk élők felelősséget is érezEcseny A község neve Athacim alakban fordult elő először egy III. Béla által 1193-ban kiadott oklevélben, ami a székesfehérvári János lovagok tulajdonát erősítette meg. A középkori birtokosok között tartják számon a Kéri, a Perneszi és a Wárady családot, később Tallián Pálnak és Kacskovics Zoltánnak is volt itt birtoka. A török hódoltság után a faluba württembergi németeket telepítettek, akik szőlőt termesztettek, és borral adóztak. A községnek a XIX. század közepén 1100 lakója volt, s ennyien éltek Ecsenyben még az 1930-as években is. Az idő tájt több iparos is lakott itt. 1947-48-ban 235 svábot telepítettek ki a faluból, s helyükre elsősorban Zsigárdról jött felvidékiek költöztek. A XX. század elején létrejött iskola 1983-ban szűnt meg, napjainkban az ön- kormányzatnak egyetlen intézménye az óvoda. Ecseny Felsömocsoláddal és Polánnyal alkot körjegyzőséget. Lehorgonyzóit a kalózhajó Tizenkét mindenre elszánt kalóz foglalta el a faluközpont egyik épületét, ami amúgy békeidőben óvoda. A felségjelként használt fekete zászló minden illetéktelent elrettent az udvaron álló hatalmas faépítménytől, ahová idegent csak akkor engednek be, ha újabb felszerelés érkezik. Az ecsenyi kis csibészek jó időben nagy csatákat vívnak a 20 méter hosszú hajóban, megszállják a tat homokozóját, a három árbocot, a parancsnoki hidat. A Soros-alapítvány pályázatán nyert 400 ezer forintból és a Sefag Rt igali erdészetének a segítségével jutottak a nem mindennapi játékhoz. Hántolt cölöpökből 13 közmunkás építette tavaly a hatalmas hajót, ami már a látványával is elindítja a fantáziát. A gyűrűk, létrák, kötélhágcsók nem is hagyják nyugton a gyerekeket, azóta egyiket sem kell biztatni arra, hogy friss levegőre menjen. Hegedűs Istvánná óvónő 21 éve Kaposvárról jár ki ecsenyi munkahelyére, könnyen beletanult a kalózkapitány szerepbe is. Miután a kis óvoda léte a gyerekek számától függ, most már abban bízik, hogy szeptemberre legalább hét új kalózt sikerül toborozniuk. _________■ Pá lyázati pénzből épült a cölöphajó Sváb és magyar közös gondja Az ecsenyiek nagy megrázkódtatásának, a ki- és betelepítésnek állít emléket a központban egy obeliszk, rajta egyetlen szó: Megkövetünk. Ez éppúgy szól a Németországba kitelepített 235 svábnak és itt maradt hozzátartozóiknak, mint a 267 felvidékinek. Hű képet ad az 1947-es eseményekről Ecseny krónikája. Az egyik emlékező Csuport Sándor, akinek a dédszüleit Naszvadról telepítették ide, a felesége családját pedig Zsigárdról.- Évekig ki sem csomagoltak az öregek. Mindig arra vártak, hogy hazamehessenek, de végül csak'oda fel, a dombra jutottak - mondta a dombtetőn kialakított temető felé Csuport Sándor. Az idő elmosta a különbséget az őslakosok és a betelepülők között. Őt például sváb mester tanította az asztalosszakmára, s gyakori Egymást segítik a gazdák volt a svábok és a felvidékiek közti házasság is. A képviselő-testü- letbbn egyaránt van sváb és magyar; Csuport Sándor például már a harmadik ciklusban alpolgármester. Résztvevője, jó ismerője a falu fejlődésének és gondjainak. Az utóbbiak okát a pénztelenségben látja. Úgy véli, a kis településeknek nehezen nyílik meg az állami buksza.- Hét hektáron gazdálkodom; ekkora területen nem lehet nagy haszonra szert tenni. Drága minden, ezzel a pétisóval is csak a pénzt szórom ki - mutatott a lovas kocsin sorakozó zsákokra. Csuport Sándor szerint legalább 30-50 hektár kellene, hogy érdemes legyen dolgozni, ahhoz azonban már gépek is kellenek. Náluk a nagyobb munkákhoz van segítség, Ecsenyben ugyanis hagyomány a kaláka. Az alpolgármester csak azt fájlalja, hogy a fiatalok már nem látnak jövőt a gazdálkodásban. Úgy gondolja: bármilyen nehéz is, a falusi embert a sorsa mégiscsak a földhöz’köti. _____■ Új falat húzott szalmából Egy spanyol szigetről költözött az ecsenyi apró házba Andrea Anton és Harald Priebe. A német házaspár korábban Stuttgart nagyvárosi környezetét hagyta el, majd az Afrikához közeli sziget éghajlata indította őket arra, hogy új hazát keressenek. Írország és Kanada után itt találták megfelelőnek az éghajlatot és - nem tagadják - az árakat. Csaknem kéthektárnyi földet vásároltak a faluban, s letelepedtek. Azt mondják, ekkora területet ilyen áron sehol sem kaptak volna. Nem nyári laknak szánják a parasztportát, hanem állandó otthonnak, és nincs is túl meszsze Németországtól. Szeretnék, ha a falu befogadná őket, olyannyira, hogy a ház asszonya, Andrea már tanulja a magyar nyelvet. A természetes életmód hívei, állat- tenyésztésből és földművelésből akarnak megélni, ám miután gyakorlatuk nincs, most könyvekből tanulmányozzák a gazdálkodást. ■ Akikre büszke a falu Díszpolgárok Oppermann István (poszthumusz) A falu tanácselnöke volt, és sokat tett az infrastruktúra kiépítéséért. Szimon János 23 évig volt Ecseny evangélikus lelkésze, s a nehéz időkben is összetartotta a közösséget. Ecsenyért kitüntetést kapott Csuport Sándor - egy évtizede alpolgármesterként segíti a falu fejlődését Varga Árpádné - az idősek klubját vezeti, lelkes szervezője a rendezvényeknek Honty Márta - gyönyörű textilképet készített a ravatalozóba Dr. Gyenesei István - támogatta az ecsenyiek fejlesztési törekvéseit ■ Rózsás tutyi klumpával A hagyományos sváb viselet legjellegzetesebb darabja a tutyi. Egykor mindenki hordta; készítését az asszonyok éppúgy megtanulták, mint a férfiak a klumpa faragását. A tisztaságra szigorúan vigyázó helybéliek szerint a házba soha nem vitték be a sarat. A lakásban a tutyi melegítette a lábukat, a kertbe és az istállóba indulva pedig klumpába bújtak. Lizka néni szívesen megmutatja a tutyi kötését. A lábbeli a zoknihoz hasonlít, épp csak szára nincs. Fekete gyapjúból készül, az elejét színes rózsaminta díszíti. Ilyet hordtak a férfiak is. Tartóssá tette a talpára dolgozott zsákvászon, amit ugyancsak helyben készítettek. Legalább 15 szövőszéken dolgoztak a század első felében, a határban termesztett kendert maguk dolgozták föl, egészen a kész vászonig. Máj Pétemé Landek Elizabeth gyűjt minden régi tárgyat, zsúfolásig tele van már velük a kis ház egyik szobája. Mesélte, hogy a hagyományos öltözetet hordták 1947-ig, csak a kitelepítés után tették félre. így történt ez a fekete menyasszonyi ruhával is, amit még nagyanyáik somogydöröcs- kei viseletéből származtat-- nak. Eredetét úgy magyarázzák, hogy a fekete a lányság gyásza. Az ecsenyi asszonyok persze szerették a cicomát is, erről a horgolt necces fejkötők, a színes szalagok és gyöngyfüzérek tanúskodnak. ■ Rázósak az utak Harmincmillió forintból gazdálkodik az ecsenyi önkormányzat, ám mint a falu első emberétől megtudtuk, ez még a működésre sem elég. Évek óta az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű települések sorába tartoznak, de egyre csökken az ezzel összefüggő támogatás összege is. Másfél millió forint hitelt fizetnek visz- sza, pedig egyre több pénz kellene. Ázt mondják, jó a sok pályázat, csak éppen semmi haszna nincs, ha az önrészt nem tudják hozzá előteremteni. Tisztességes utat szeretnének építeni, a 15 kilométernyi helyi úthálózatból ugyanis csak három kilométer szilárd burkolatú. Pénz híján többnyire az egyszerűbb módszert választották: követ szórtak a sárra. Jusztusz Imre falugondnok a megmondhatója, milyen körülményesen jut el egy-egy házhoz, hogy az orvoshoz készülő öregeket összeszedje vagy az ebédet odaszállítsa. Akad olyan épület, amit gépkocsival meg sem közelíthet. Azt mondják, Ecseny egyes részein már nem tudnának élni sem az idősek, ha a majdnem egy évtizede dolgozó falugondnok nem kötné össze őket a külvilággal. Most azt tervezik: segítenek nekik, hogy a vasárnapi istentiszteletre is eljussanak, akik nehezen mozognak vagy távol laknak a templomtól. _________■ Ar anyserleg pogácsáért A seggen ülő sajtos pogácsa receptjét hiába keressük a szakácskönyvekben. Ezt a finom pogácsát tavalyig csak Ecsenyben ismerték. A királyi szakácsok versenyén aztán híre ment Varga Árpádné Oppermann Aranka tudománya révén; első díjat, aranyserleget nyert vele ugyanis a pogácsasütő versenyen. A név eredetét firtatva kiderült, hogy a tésztát (1 kiló liszt, 1 Rama margarin, 1 tejföl, 1 tojás, 6 deka élesztő, 5 deci tej, só) kelesztés után vastagra sodorja, majd kicsire, de magasra szaggatja. Ennek köszönhetően a pogácsa a forró sütőben eldől, leül. Vargánét nemcsak a pogá- Királyi versenyen nyert a pogácsa csájáról emlegetik: 37 évig ő vezette Ecsenyben a postahiva- ga Árpádné elsősorban nem az ar- talt. Sok száz levelet továbbított cukról vagy hangjukról ismeri Németországba, Kanadába, az meg az embereket, hanem a kéz- Egyesült Államokba, amerre a sor- írásukról. Azokat is, akik már évsük vetette a kitelepítetteket. Var- tizedekkel ezelőtt elköltöztek. ■ Temető az erdő mélyén Ma már egyetlen izraelita sem él a faluban, így senki sem tudja megmondani, miért vitték a zsidók a falutól olyan messze, mélyen be az erdőbe a halottaikat. A temetőt az évtizedek során magába zárta a természet. A helybeliek tudták, hol van, de kegyeleti látogatója már nem akadt. Mégsem hagyták elveszni. Tavaly az önkormányzat 200 ezer forintot költött a rendbetételére. A 35 sírt megszabadították az elburjánzott növényektől, megtisztították a márvány- és gránitlapokat; csak a különleges oldószer 40 ezer forintba került, erre pályázaton sikerült pénzt nyerniük. A köveken a tisztítás nyomán százkétszáz éves évszámok tűntek elő, igazqlva a krónikát, miszerint 1849-ben még 83 zsidó élt a faluban. A mostaniak már csak a Weiss Gábort emlegetik; a kocsma udvarán tartott fenn nevezetes fürdőt, ahol törkölyből tettek pakolást a fáradt testrészekre. Az ecsenyiek azonban hiába gondozzák tisztelettel az ősök emlékét, az újjávarázsolt emlékkövekből ismeretlen tolvajok többet is elloptak. A süppedő avaron lábnyomok, a földbe ékelt talapzaton a törés helye mutatja, hogy akik ott jártak, nem az emlékezés kavicsát akarták letenni. ■ Az összeállítás elkészítését az ecsenyi önkormányzat támogatta. Máj Peter ecsenyi polgármester nének a közösségért; Ecseny élé falu akar lenni, s nem olyan, ahová évente egy-két hónapra kiruccannak. ■
