Somogyi Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-16 / 191. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1997. augusztus 16., szombat Pásztohy András szerint a falusi ember nem rejti véka alá a véleményét Kőkúti perspektíva képviselővel — Én már kétszer is magára szavaztam, mégsem kaptam semmit. Mit gondol, mennyi a kettőnk nyugdíja az urammal? — Harmincezer forint. — Majdnem eltalálta; csak háromezerrel kevesebb. Ez a párbeszéd Kőkúton hangzott el Ősz Józsefné és Pásztohy András országgyűlési képviselő (MSZP), a parlament mezőgazdasági bizottságának alelnöke között. Pásztohy András országgyűlési képviselő a kőkútiak gyűrűjében fotó: kovács A somogyi honatya a két résztelepüléssel, Alsótapazddal és Gyöngyöspusztával együtt alig 600 lelkes Kőkúton találkozott az önkormányzati képviselőkkel és a település lakóival. Igaz, egy kicsit késve érkezett a kistelepülésre. A kadarkúti iskola igazgatóhelyettese és a szövetkezet elnöke megne- szelte a képviselő érkezését, s útközben „lekapcsolta”, hogy a szakmunkásképzésről, valamint a mezőgazdasági támogatásokról váltsanak vele szót. A kőkútiak azonban így is szíves szóval várták, és megköszönték közbenjárását; hamarosan épülhet az Alsótapaz- dot Kőkúttal összekötő út. Az önkormányzat ötödször pályázott. Ezúttal sikeresen. — Milyen kérdésekkel fordulnak a kistelepüléseken élők az országgyűlési képviselőhöz? — Az infrastruktúrával, a régiókat összekötő utakkal, a munkanélküliséggel, a megélhetéssel kapcsolatosak a kérdések. Még ha helyben nem is teremtődnek munkahelyek, a falu komfortosabb lehet, hiszen itt, Kőkúton is tíz új ház épül. — Hisznek az emberek a képviselőnek? — Most, nyáron is sok helyen megfordulok, fogadóórákon találkozom a falu képviselőivel, a helybeliekkel. Általában hisznek nekem, és érzékelhető, hogy a kisebb falvak is ragaszkodnak településükhöz, s nem nézik jó szemmel, ha a kormányzat csak a városok fejlődését szorgalmazza. Közel másfél évtizede kerültem a közéletbe, és mindennap találkozom a falusi ember gondjá- val-bajával. Szinte elébe tudok menni a felvetéseknek is, hiszen nem sok különbség van Somodor és Kőkút problémái között. — Szókimondó a falusi ember. — Az foglalkoztatja, miért kell küszködni a hátrányos helyzetével. A drága autóbusz- bérlet miatt ugyanis nem szívesen alkalmaznak vidékit a városi cégek. S azt is fájlalja: miért nem kap többet a gyereke taníttatásához? De azt is elmondja: maguk ezt most jól csinálták. — Nem küldik el melegebb éghajlatra? — Engem még eddig nem küldtek el. — Milyen telefonokat kap? — Leggyakrabban a polgármesterek mondják az üzenetrögzítőmre: „Légy szíves, figyelj a pályázatunkra, s ha erre jársz, keress meg bennünket!" A polgárok földügyekben, állásügyekben is érdeklődnek, és kollégiumi elhelyezéshez is kértek már segítséget. Egyszer azzal is megkerestek: adjak 250 ezer forintot, hogy tudjanak valamilyen lakást venni, mert nem tudnak hol aludni. — A lobbizás hol áll Pásztohy András értékrendjében? — Lobbizni úgy nem szabad, hogy minden, nem létező érvet is felsorakoztatunk, amennyiben azonban reális alapja van — mint az összekötőút esetében — mindent megpróbálok elkövetni. A kőkúti képviselőkkel az új pályázati lehetőségekről beszélgetett a honatya, és szóba kerültek a szociálpolitikai támogatásokkal épült házak is. Kalányos Sándorné azt is elmondta: majdnem megalakult a kisebbségi önkormányzat, ám az e„iökhelyettes az utolsó pillanatban visszalépett. Nem érezte a cigányok összetartását, és az állandó italozás sem imponált neki. A polgármesterasszonyt többször megrágalmazták, de a falubeliek kérésére a második választáson is indult. — Hogyan látja Kőkút helyzetét Földes Mária polgármester? — A falu lakóinak többsége cigány, a legnagyobb gond a munkanélküliség. Talán az erdőgazdaságnál, a csemetekertnél, a gyöngyöspusztai szociális otthonban lesz munkahely, s ha lezárul a földrendezés, akkor néhány magángazda is lesz Kőkúton. Bízunk abban is, hogy a szomszédos Kadarkút tovább fejlődik, hiszen oda is járnak dolgozni kőkútiak. Mire Pásztohy András elkortyolta kávéját, már néhány an összegyűltek a hivatal bejáratánál. Ä képviselő odakint fogadta őket. A kőkútiak nem kérették magukat; áradt belőlük a keserűség. Az ötvenkilenc esztendős ősz Józsefné a hedrehe- lyi szövetkezet felbomlását, a téesz-tagok kisemmizését panaszolta. Pedig egykor ingyen vitték repülővel Csehszlovákiába. Azon is háborgott: bánja, hogy nem vette ki 1992-ben a vagyonjegyét a szövetkezetből, mert abban bízott, hátha öregkorára kap majd néhány zsák terményt, és nem kell drága pénzen megvennie az állatoknak. Fájlalja azt is, hogy a faluban nincs nőnap, és karácsonyra is csak egy üdvözlő- kártyát osztottak. Ő bizony nem vette át. A beszélgetés az irodában folytatódott, s mire véget ért, a szókimondó, ám magas vérnyomással küszködő asszony — háromezer forintot hagy havonta a patikában — megnyugodott. — Mit vár tőlem, miben segítsek? — fordult felé mosolyogva Pásztohy András. — Azt, hogy ne emelkedjen semminek az ára! — A nyugdíjat se emeljék? — kérdezte cinkosan kacsintva Pásztohy. — De, azt emeljék, elég a nyomorunk — vágta rá a napcserzett arcú asszony. Lőrincz Sándor Hétköznapi házipatika Köztudott, hogy rengeteg gyárilag készített gyógyszert fogyasztunk. Sokszor indokolatlanul is nyeljük a labdacsok, tabletták, pirulák, porok, kapszulák sokaságát, mivel hiszünk ezek varázserejében. Közben úgy tűnik, mintha elfeledkeztünk volna eleink örökségéről, amely évszázados tapasztalatok alapján vallotta: fű- ben-fában az orvosság. Nyugat-Európában mintha bölcsebbek lennének, legalábbis erre vall a természetes gyógymódok reneszánsza. Ennek egyik legújabb példája az angol gyógynövényszakértő Anne McIntyre „Hétköznapi házipatika” című műve. A színes fotóillusztrációkkal tarkított kiadvány a Magyar Könyvklub jóvoltából olvasható. Sok-sok érdekességet megtudunk a gyógynövényekről, gyógyteákról és egyéb háziszerekről. Egyebek között kiderül, hogy a méz gyógyha- tása már az ókori egyiptomiak előtt is ismert volt és a modern tudományos kutatás is igazolta fertőtlenítő szerepét, a kórokozó mikrobák szaporodását gátló hatását. A sem köztudott, hogy a nyers vizitorma rágcsá- lása erősítő a fogínyt és megelőzi az ínyvérzést, a citromlé pedig kávéba keverve a migrén ellenszere lehet. A burgonya tulajdonságai között kevésbé számon tartott, hogy magas vérnyomásnál 4-5 krumpli héját negyedóráig kell forralni fél liter vízben és a megszűrt, lehűtött folyadékból napi egy-két csészével meg kell inni. Az egyik elterjedtebb és legolcsóbb gyümölcs az alma pedig számos kedvező élettani hatással bír, hiszen koleszterinszint-csökkentő, méregtelenítő, vírusölő és emésztésserkentő. Ilyen és ehhez hasonló praktikumok egész tárházát kínálja a hasznos kézikönyvként forgatható ízléses kötet. Bányai János Szerencsekerék egy sanghaji áruházban. A vevők csábítására bevezették, hogy aki 12 dollárnyi összegnél többért vásárol, forgathat egyet a keréken és értékes tárgyakat nyerhet (akár 100 dollárnyi értéket is). A forgalmuk fellendült... feb-reuters Százéves a zacskós leves Amikor a svájci Julius Maggi száz éve, 1897. augusztus 17-én megalapította vállalatát, valószínűleg nem sejtette, hogy száz év múlva is Maggi-leves gőzölög majd sok európai család asztalán. A „zacskós leves” feltalálója cége székhelyéül a svájci Singent tette meg, de a magas vámok miatt a gyártás mégis Németországban kezdte. Vállalkozói szimata mellett kora élelmiszer-ipari szükségleteit is jó érzékkel ismerte fel: a gyári munkások hiányos táplálkozása sok betegség forrása volt ebben az időben. Az eredeti Maggi-levesek még magas fehérje- és keményítőtartalmú hüvelyesekből készültek, így akkoriban forradalmian egészséges tápláléknak számítottak. A tartósítószerekkel készült, többnyire túlsózott készételek ma már nem számítanak a legegészségesebb táplálékok közé, s előnyök csupán gyors elkészíthetőségük. Bár Maggi úr 1912-ben, 66 éves korában elhunyt, cége a következő évtizedekben élte igazi virágkorát. Nagy nehézségek közepette sikerült a második világháborút is túlélnie, majd 1947-ben a Maggi- vállalkozás holdingja, az Alimentana AG egyesült a Nestlével. Ma a Maggi GmbH 300 különböző készételt állít elő, 1996-os adatok szerint 1,7 milliárd német márka értékben. A múlt év végén 3000 alkalmazottal dolgozott. Újra útikönyv: Egyiptom Már pontosan egy tucat kötetből áll a Medicina Kiadó megújult, időtálló köntösű, színes fotók sokaságával illusztrált Panoráma nagy út- könyvek sorozata. Alfabetikus sorrendben a következő kötetek jelentek meg: „Amerikai Egyesült Államok”, „Ausztria”, „Brazília”, „Egyiptom”, „Franciaország”, „Görögország”, „Itália”, „Izrael”, „Magyarország”, „Nagy-Britannia” és „Eszak-írország”, „Németország”, „Spanyolország”. Közülük a legújabb az „Egyiptom”, több érdeklődésére tarthat számot, hiszen évek óta hiányzik a könyvpiacról a Nílus menti államot részletesen bemutató útikalauz. A szerző Randé Jenő nemcsak az ország idegenforgalmi nevezetességeit tárja elénk, hanem történelmét, ősi kultúráját is összefoglalja. Sokaknak különösen érdekes lehet az Óegyiptomi civilizáció kislexikona című, mintegy hatvan oldalas rész, mivel a témáról ilyen lényegre törő kultúrtörténeti összefoglalóval már hasonló kiadványokban nem igen találkoztunk. Megismerkedhetünk az iszlám vallással és művészettel, az arab írással, olvasással, sőt még kis arab útiszótár is szerepel a kötetben. Ezen kívül különféle útipraktikumokra is felhívja a figyelmet a szerző. A könyvben kiemelt szerepet kap Kairó és környékének leírása, ahol hazánk lakosságának másfélszeresénél is több ember él. A továbbiakban egyebek között megismerkedhetünk a piramisoki világával, Luxorral, a Szuezi-csatomá- val, a Vörös tenger partvidékével, a Színai-félszigettel, valamint a legismertebb öt oázissal. A kötet nemcsak az egyiptomi úticélt tervezőknek, valamint azoknak ajánlható, akik már korábban jártak ott és a könyvet olvasva feleleveníthetik élményeiket, hanem az ősi civilizáció iránt érdeklődőknek is. Bányai János Szuperszamóca Brit szakemberek megalkották a sebezhetetlen földiepret. A szuperszamócának ugyanis nem árthat egyetlen kártevő sem. A genetikailag „megedzett” gyümölcs ellenáll a veszélyes parazitának, a szőlőzsizsiknek, amely képes a termés nyolcvan százalékát is elpusztítani. A kártevőkkel szemben felvértezett eper azonban csak a termelőknek tetszik, a környezetvédők és az egészséges táplálkozást hirdető szervezetek máris kampányt indítottak a géntechnológiával manipulált gyümölcs forgalmazása ellen. Szerinte a tudósok laboratóriumában újabb „Frankenstein eledel” született, amelynek íze hamar megkeseredik a szánkban, ha kiderül, milyen egészségkárosító hatással jár a fogyasztása. Akkor inkább egyék meg a zsizsikek - mondják.
