Somogyi Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-09 / 185. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 1997. augusztus 9., szombat Kiugranának a zsákból Balatonendréd Tabtól és Siófoktól is mindössze tizenöt kilométerre fekszik. Tab felé azonban nem vezet út, s egyébként is nagy hátránya a falunak, hogy zsáktelepülés. Sokat várnak a helybéliek a déli autópálya megépítésétől; a tervek szerint Balatonendréd határában vezet el, s ez felcsillant olyan lehetőségeket, hogy épülhetne út több irányba, például éppen Tab felé. Figyelnek a másik, reménybeli nagy beruházásra, az M 7-es továbbépítésére is: nem sikerült értékesíteni a közelmúltban a település központjában levő kéthektá- ros vásárteret. Érdeklődő nem volt rá, ám ha megépül az autópálya, akkor felértékelődhet az endrédi ingatlan. Az önkormányzat tervei között szerepel a halastó visszaszerzése; „horgászparadicsomként” jelentős bevételi forrás lehetne. A faluközpont rendezését nemrég fejezték be; átépítették mind a négy buszvárót, hamarosan pedig fekvő tujákat telepítenek az emlékparkba. Pusztaszemesi elégedettek Pusztaszemesen panaszkodnak az emberek: nincs munkalehetőség a faluban, a vállalkozók sem élnek meg. — Mi eddig elégedettek vagyunk — mondta Prei- musz Tibomé, a Kaposvárra vezető út mentén található étterem társtulajdonosa. — Nemrég vettük ki a vendéglőt; siófokiak vagyunk, s éppen azért jöttünk el ilyen messzire, mert a Balatonnál már teljesen telített a piac. Az Oázis üzletháznál szórólapokkal hívjuk fel a figyelmet magukra, s ez a kezdeményezésünk úgy látszik, bejött; igen sok német keres fel bennünket. A téltől persze tartunk egy kicsit, de abban bízunk, hogy meg lehet élni itt, a forgalmas út mentén. Szeretnénk visszaszerezni az étterem vendégkörét is, az elődünk ugyanis egy kissé elrontotta ,a renomét... Preimusz Tibomé azt is elmondta: a konyhán foglalkoztat egy-két helybéli dolgozót. Amikor szakácsot keresett, ajánlottak neki egy pusztaszemesi férfit, de ő azt mondta, hogy ide nem jön el dolgozni, mert ez egy halott bolt... F. I. Öntözőkannától a királykorsóig ABC helyén fazekasműhely r * _ A kézügyesség megannyi ötlettel párosul FOTÓ: KASZA JÓZSEF Endréden nincs olyan pince, ahol ne volnának munkáim - mondta Sárvári József fazekas. — Sok turista keres meg különleges kívánságokkal, hogy készítsek nekik olyan dolgokat, amikbe a nevük bele van írva.- Autószerelő voltam, amellett elvégeztem az esti gimnáziumot és a szakoktatói tanárképzőt - mondta Sárvári József. - Hobbiból foglalkoztam a mohácsi fekete kerámiával, ugyanis ott születtem; egy idős mestertől lestem el a szakma fortélyait. Negyvenkét éves korában költözött Balatonendrédre. Kezdetben élelmiszerüzletet nyitott ezen a helyen, s hátul volt egy kisebb fazekasműhelye. Túl sok volt azonban a munka, kicsit bele is fáradt.- Most már főállásban vagyok keramikus. Sok kiállításom volt Baranyában, Tolnában, sőt itt, Endréden és Szabadiban is - mondta. - Minden termékem zsűrizett. Amúgy nem szeretek szerepelni. Nem szeretem a szériamunkát, a dömpingmunkát sem; célom inkább a hagyományőrzés. A népművészeti formákat próbálom megújítani. Körülbelül 150-féle kerámia található meg a műhelyemben, ami egyben a bemutatótermem is. Télre talán elérem, hogy minden polcon más és más lesz. Egy kisebb házi kiállítást szeretnék megvalósítani. Hogy mitől fekete a kerámia?- Az égetési technikától - mondta Sárvári József. - Ez nincs festve, lakkozva. Ha nem jó az égetés, akkor el lehet dobni az egészet. Egy átlagos napon negyven-ötven darabot is megcsinálok. Sokféle dolgot készítek, például főzőedényt, amivel nagyon kevesen foglalkoznak. Az öntözőkannától a vázáig megtalálható minden. Természetesen a királykorsó is, ami a fazekasságnak egyik mércéje. Ez huszonkilenc darabból van kiko- rongozva, külön-külön. Régen aki ezt meg tudta csinálni, csak azt vették föl a céhbe. Budai Nikoletta Siránkozik a vendég az árak miatt, de visszajön jövőre Horváth Jánost bepalizták Nem repesett az örömtől a Budapestről érkezett Horváth János amikor arról kérdeztem, hogyan nyaral a Balaton partján, a szántódi autóskempingben. — Tudtam, hogy nagy a drágaság, de a valóság messze felülmúlta a várakozásunkat — mondta a négy tagú család feje. — Telefonos érdeklődésünkre azt válaszolták, hogy az autóskempingben egy sátorhely 460 forintba kerül. Csak a helyszínen derült ki, hogy ez személyenként még 466 forintnyi díjjal és 120 forint üdülőhelyi díjjal növekszik... Vendéglőbe nem járunk, de a strandon rendszeresen eszünk valamilyen meleg ételt. Nem veszünk felvágottat a nagy meleg miatt, félünk ugyanis, hogy megromlik. Horváth János beszélt arról is: hogy elkerüljék a gyerekekkel az örökös alkudozást, a feleségével úgy döntöttek, hogy mindennap adnak nekik 200 forintot, amit tetszésük szerint fagyira, édességre vagy főtt kukoricára költhetnek. — A gyümölcsök kilónkénti három-négyszáz forintos árát nem a mi zsebünkhöz mérték, de ez az egyetlen dolog amire nem sajnáljuk a pénzt — mondta még Horváth János. — Sajnos, az üdülésünket elég változó időjárás kísérte, a Balaton 20 fokos vize hideg volt a számunkra. Ezért egynapos kirándulást terveztünk Hévízre, de a 60 kilométeres utat három és fél óra alatt tudtuk csak megtenni a közlekedési dugók miatt hétköznap, kora délután. A feleségem előadó, én mérnök vagyok egy nagy- vállalatnál. Amikor hazaérünk, elkezdjük a spórolást a jövő évi szabadságra. Hogy hová megyünk? Természetesen a Balatonhoz. (Ondrejovics) A meleg vízben reménykedtek eddig a kerekiek Befütöttek a pb-gázzal A Balaton partjától mindösz- sze hat kilométerre fekszik Kereki, de a falusi turizmusnak itt nyoma sincs. — Földvár kötjegyzősége alá tartozunk, a közeli város árnyékában élünk — mondták, akikkel találkoztam Ke- rekiben. A nevükkel csak ketten vállalták a beszélgetést. — Alaposan befütöttek nekünk a nemrégen bevezetett pb-gázzal — mondta Németh János. — Már a bevezetés kétszázezer forintos költsége is sokkal több volt, mint ahogyan azt számunkra az előzetes tájékoztatáskor megígérték. Télen ha két konvektort használok, több mint húszezer forint a gázszámlám. A múlt évben például tíz mázsa tüzelőt vásároltam, hogy ne fagyjak meg. Herczeg József az kifogásolta, hogy megkérdezése nélkül, a házától 15 méterre telepítették a gázellátáshoz szükséges tartályokat. — Nagy felhajtás előzte meg a falu területén végzett fúrásokat, amikor melegvizet kerestek — emlékezett visz- sza. — Földvár terve az volt, hogy csöveken elviszik a melegvizet, de amikor kiderült: úgy lehűlne, hogy már nem hasznosítható, akkor lezárták a kutat. Az már nem volt érdekes, hogy helyben hogyan lehetne hasznosítani. Az évek telnek, de fejlesztést sehol sem látunk; nem tudjuk, hová kerül a Kerekire szánt pénz. (Ondrejovics) A tó élővilága óriás akváriumokban fotó: kasza A szántódi kápolnadombon, isten szabad ege alatt fogadott egymásnak örök hűséget két fiatal pár. Tarján Zsuzsa, a szántódpusztai idegenforgalmi és kulturális központ vezetője azt mondta: széles körben propagálja ezt a legújabb szolgáltatást, mellyel a környékbeli lakosokat kívánja a létesítménybe csábítani. Magyar, szlovák, német és osztrák turisták veszik igénybe ezekben a napokban a puszta lakosztályait; ezek két-háromszáz éves épületek, melyeket egykor uradalmi cselédek laktak. Tarján Zsuzsa arról beszélt: a pihenésnek ezt a fajtáját csak a természetimádók választják. Egy urbánus lelkületű ember nem marad meg itt két napig sem... Harminckét épületben több kiállítás várja az ide látogatót (mindez 45 hektáron), belépőjegy-árainkba mindezt be is építhetnénk, no meg a jelentős felújítási költséget. Mégsem tesszük: 200 forintért az egész puszta bebarangolható. A vezető azt szeretné, ha az új szántódi önkormányzat saját kincsének tekintené a pusztát. Javasolni fogja: a kápolnadombon álló kis templomot használja a falu, ezenkívül az idegenforgalmi központ termei alkalmasak az önkormányzat vendégeinek a fogadására. — Nagy eredmény lenne, ha az idén nullszaldós lenne a puszta, mondta végül Tarján Zsuzsa. — A legsürgetőbb feladat most a lakosztályok fűtési rendszerének átépítése, az elektromos hálózat cseréje, s a fürdőszobák felújítása. Fónai Imre Kiköltöztetik a bálványosi iskolából / Levelet ír Göncz Árpádnak — Huszonegy év alatt gyümölcsfákat, fenyőt telepítettem ide, felhúztam egy viskót is, hogy legyen hol tárolni a cipőt, az élelmiszert, a ruhát; annak az ajtaja fölött lát egy parabolaantennát, de azt nem én vettem, hanem a szomszéd német adta egy kis kerti munka fejében — sorolta egy szuszra Barassevich László, aki határozatot kapott: tanévkezdésre hagyja el a bálványosi iskola épületét. — A polgármester azt mondta: nem tud segíteni — folytatta Barassevich László.— Önerőből kellene lakást találnom, de hogyan? Nyolcán lakunk az alig több, mint negyven négyzetméteren; hat gyerekem van, s a menyem is velünk lakik, akit az önkormányzat nem enged bejelentkezni. Erdélyi a lelkem, lehet, hogy ez a baj. Ha innen el kell mennünk, akkor ők a fiammal hazamennek, s mi lesz akkor velem ? Öt apróság marad rám, én kilencven százalékos rokkant vagyok. Ezek embertelen körülmények, amit el kell viselnünk. Én még soha életemben nem ültem egy asztalhoz az egész családommal. Az előző polgármester azt mondta: annyi autó áll az udvarban, hogy adjak el egyet és akkor lesz pénzem. Ez nevetséges. Mind roncs, azért állnak itt, mert ebből pótoljuk, ha öreg Wartburgunkba alkatrész kell. Az iskola már elszeparált bennünket teljesen, mellesleg amikor huszonegy éve idetettek bennünket, írtak egy papírt, melyben vállalták: felújítják a lakást. Hát, nem sok mindent csináltak azóta... Úgy látszik, nem szível az iskolaigazgató, nincs tovább maradásunk. Küldtem egy levelet Göncz Árpád köztársasági elnök hivatalának is. Leírtam a sorsomat, onnantól Barassevich László: Nincs maradásunk kezdve, hogy ide lettünk mondják: oldjam meg, lakjam kényszerítve, s most azt ott, ahol tudok... Fónai Imre Gránát Endréden Egy balatonendrédi szőlőspince építésekor kézigránátot találtak a helybéliek. Ennek már több, mint egy hete. Az újnak, s mindenképpen élesnek látszó fegyverről bejelentést tettek a rendőrség felé, ám a gránát a mai napig is ott lapul a kukoricásban, letakarva. Késmárki Tibor polgármester telefonon felhívta a rendőri szerveket, ahonnan azt a választ kapta: a bejelentést követően értesítették a tűzszerészeket. Majd ha azok Endréd felé járnak, elviszik a kézigránátot... A kérdéses telek nem mesz- sze van a lakóházaktól. Vakációzó gyermekek tucatjai járnak arra naponta. A polgár- mester azt mondta: mégiscsak tűrhetetlen, hogy heteket kell várni, mire valaki elviszi a harci szerszámot. F. I.
