Somogyi Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-19 / 246. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1996. okt. 19., szombat ÚJ KÖNYVEK LUZIANO DE CRESCENZO A görög filozófia A Szókratész előtti s utáni bölcseletet anekdotázó, szórakoztató formában ismerteti, két kötetben. így érthetőek még a nehezen emészthető tudományos tételek is. (Tericum, 1074 Ft) OSCAR WILDE Eros kertje A különc angol verseit sokan erkölcstelennek tartják, ámde sokan shakespeare- inek. (Szűkíts, 590 Ft) WILBUR SMITH A tigris szeme Harry Fletcher véletlenül keveredik a kincs utáni hajszába, mely egy színarany tigrisért folyik. Van ebben hajórobbantás, vérfürdő, lélegzetelállító kaland. (Magyar Könyvklub, 750 Ft) MÓRA FERENC Rab ember fiai Az erdélyi fejedelemség korába, Apaffy udvarába vezeti az olvasót. A Szitáry fiúk története mindenkit megragad. (Scriptor Robins, 333 Ft) 222 hajviselet E könyvben mindenki megtalálhatja az arcához illő haj- formát - a legújabbakig. Szakmai vágási, ápolási titkokat is közöl az olvasókkal. (Trivium, 2290 Ft) DARREN STAR SOROZAT Vízparti örömök Nyolc Beverly Hills-i fiú és lány üldögél a tábortűznél, a vakáció utolsó éjjelén, és arról beszélget: milyennek képzeli el az életét. Árad belőlük a fiatalság zabolátlan életkedve és naiv hite. (Magyar Könyvklub, 590 Ft) Amerikai professzor Kaposváron A betegápolók rángj a A kaposvári egészségügyi főiskola vendége volt néhány napig Doris M. Modly, a Cleveland-i Case Western Reserve egyetem tanára. A professzornő jelenleg a WHO konzultánsa, szinte az egész világot bejárta már. — Az egyetemen létrehoztunk egy ápolási központot, különféle ápolási-oktatási programokat dolgoztunk ki. Tizenkilenc országgal állunk állandó kapcsolatban, köztük Magyar- országgal is. Úgy vélem: ahol a kormány is támogatja az ápolás fejlesztését, ott sokkal jobb az egészségügy helyzete. Van, ahol az egész egészségügyi ellátás az ápolók vállán van, mert kevés az orvos. A professzornő — bár magyar származású férje révén tökéletesen beszéli nyelvünket, és sok szállal kötődik Kö- zép-Európához — csupán hat éve járt először Magyarországon. Kapcsolata Kaposvárral már nem újkeletű: az egészségügyi főiskolán a diplomá- sápoló-képzés beindítása előtt a főiskola egyik tanácsadója volt. Magyarországi munkája elismeréseként három éve átvehette a köztársasági elnöktől a legmagasabb kitüntetést, amit külföldi állampolgár kaphat. — A Pécsi Orvostudományi Egyetemmel kezdődött ez a kapcsolat, azóta már hat főiskolán csaknem kétezer diplomás ápoló szakos hallgató tanul a mi programjaink szerint. Ez az érettségire épülő, elsősorban az elméleti szaktudásra Doris M. Modly fotó: kovács alapozó rendszer, mely Magyarországon is bevált. — Mostanában nálunk is előtérbe került az ápoló-képzés. Mi ennek az oka? — Mint a világ sok országában, Magyarországon is elkezdődött az egészségügy racionalizálása, a kórházi ágyak csökkentése. Ennek egyenes következménye, hogy a hangsúly az otthoni ápolási szolgálatokra helyeződik. Ezért van szükség olyan képzett szakemberekre, akik ezt a feladatot el tudják látni. Egyébként nálunk ez a folyamat már 1988-ban elkezdődött, s nem volt könnyű. Ott is fájdalmas volt, sok ellenzője akadt. Mára már bebizonyította, hogy működhet sikeresen ez az egészségügyi rendszer. Nagy kihívás, hogy a korlátozott lehetőségek között a legjobb eredményt étjük el. — Magyarország hol tart ebben a változásban a többi országhoz képest? — A diákokkal elmentem megnézni a kaposvári otthonápolási szolgálat tevékenységét. Úgy vélem: rendkívüli munkát végeznek az ott dolgozók, de még nagyon sok segítségre van szükségük. Elsősorban anyagi segítségre gondolok. Jó, hogy most már kormányrendelet szabályozza ezeknek a szolgálatoknak a munkáját, de van még mit tenni... — Milyen segítséget tudnak nyújtani Magyarországnak ehhez a képzéshez? — A programon kívül, amit adtunk, most készítem elő, hogy magyar hallgatók jöhessenek tanulni néhány hétre a clevelad-i egyetemre. A Soros alapítvány nyújtott ehhez a programhoz támogatást. Jövőre pedig hat hónapig fogom oktatni a hallgatókat a kaposvári főiskolán. A professzomő elmondta azt is: minden nehézség ellenére nagyon jó ma ápolónak lenni. Most lehetőség van arra, hogy az egészségügy egyenrangú, elismert dolgozóivá váljanak. (Jakab) A bogiári Liszt-rajongó óhaja Liszt Ferenc a világhírű magyar zeneszerző 185 éve, 1811. október 22-én született. Csaknem egy évszázada annak, hogy zenéjének méltatóiban, tisztelőiben időről időre fellángol az óhaj, hogy hamvait hazahozzák. Közéjük tartozik Horváth Aladár balatonboglári helytörténész is. Tíz esztendeje már megmozgatott minden követ, hogy teljesüljön a nemes cél. Egyetértéséről tanúsította a Liszt Ferenc Társaság, az Esztergomi Érseki Főhatóság, a művelődési tárca. Ám ahogy egy évszázada, azóta sem történt semmi. Jean Guillou párizsi orgonaművész - akit a kritikusok a legnagyobb virtuózok között említenek - személyében francia támogatója is van a magyar törekvéseknek. 1982-ben ő nyerte a Liszt Ferenc nemzetközi hanglemez nagydíjat az Orpheus szimfonikus költemény orgonaátiratának költői előadásával. S nem véletlen, hogy Boglár és Párizs oly közel került egymáshoz Liszt zenéje által. A kiváló művész ugyanis szegről-végről Horváth Aladár helytörténész rokona. Önmagukért beszélnek Boglárra írt sorai: „ Nagyon kívánom, hogy Liszt Ferenc hamvai visszatérjenek Budapestre. Azon felül, hogy Liszt mindig kifejezte Magyarországhoz mély ragaszkodásának érzelmeit, bizonyos fajta világpolgár volt. Ennek az ünnepélyes aktusnak meg volna az a feltétlen előnye, hogy ennek a nagy zenésznek a maradványait azok tisztelhetnék, akik erre a legalkalmasabbak: a magyarok. Érzékelhető Wagner elnyomó jelenléte, akinek pazar síremléke árnyékot vet Liszt egyszerű sírjára, ahogy az Liszt elhantolásának napján is volt, hogy ez a gyász minél kevésbé zavarja az éppen akkor zajló Wagner fesztivált. Tehát én élénken támogatom ez irányú tevékenységét és remélem sikerülni fog.” - üzente Jean Guillou Párizsból bogiári rokonának, s valószínűleg a kiváló zeneszerző magyar tisztelőinek is. G. M. Kőröshegyi psalmus Az Árpád-kor alapozta templom tövéből nézek a domb tetejére. Feltehetően ott álltak meg a török elvonulása után visszatérő magyarok, onnan néztek le a megtépázott falura. Valószínű, csak a porták helyét láthatták, legfeljebb egy-egy kormos gerendát, és fekete foltokat a feldúlt udvarokon, szérűkön. És akkor vésődött szívükbe a kép, melyre a késői utódok is úgy emlékeznek, mintha a saját szemükkel látták volna: egy terebélyes diófa ágai nyúltak ki a lerombolt templom kövei közül. Amikor legutóbb itt jártam a templomudvaron Éurópa álldogált, nézelődött, kihajtott fehér ingben, farmernadrágban, Bachra, Palesztinára, Kodályra várva. Itt Bach és Palesztina is másként hat, mint egy hang- versenyteremben, vagy akár egy Nyugat-európai templomban. De a kőröshegyi szentegyház kegyura: Kodály. Psalmusa, mint a ledöntött oltár kö\ei közül égre ágazó diófa, mely alatt Tinódi elgémberedett ujja mutat a húrokon, Bornemissza üldözött Igéje vacog, Balassi térdsebe üszkösödik, Zrinyi szablyája törik ketté, Csokonait béklyózza a reménytelenség... De férfiak jönnek az erdők, mocsarak felől, hogy fölrakják a köveket. Homlokom mögött a művésznő lehajtja a klaviatúra fedelét, a karnagy meghajol. Európa tapsol a Kálvária stá- cióot megjelenítő képsorok előtt, azután elmegy vacsorázni. A tömegben megvillan az arc. Barna bőr, kihajtott fehér ing... Igen. Mintha József Attilát láttam volna... Vagy Radnótit?... Latinovitsot?! Sietnék utána, beszélni szeretnék vele. Ösvényt „taposok” a kijárat felé. Németül, franciául, angolul för- mednek rám. Odakint hűvös sötétség. Hol van az a férfi? Itt volt egyáltalán? Az autók lámpái kígyóinak, ajtók csapódnak, fölberregnek a motorok. Egyedül maradok az ezer éves Kálvárián az öröklétben gyökerező diófával. Szapudi András Taszári alapítvány a hátrányos helyzetű gyerekekért Felfedezői a honnak Idén két helyen, Visnyeszép- lakon és a Deseda mellett ütöttek tábort a taszári gyermektábor alapítvány szervezésében fiatalok. A közel száz, jobbára 8-12 éves nehéz sorsú gyermek ezzel nemcsak a nyaralás lehetőségét kapta meg, hanem a Magyarország felfedezői mozgalom részesként játszva, szórakozva ismerhette meg szűkebb pátriáját. Metzger István, az alapítvány kuratóriumi elnöke, az országos felfedezői és hagyományőrzői szövetség tagja elmondta, az öt éve életre hívott kezdeményezéssel a hátrányos helyzetű gyermekek táborozását kívánják segíteni. Az elsősorban a taszári, Kaposvár és környéki ifjakkal tartják a kapcsolatot, akiknek nem csupán önfeledt nyaralást, hanem tartalmas, értelmes együttlétet szerveznek. A kaposvári Zita nevelő- otthon néhány 5-6 éves lakója is járt visnyeszéplaki táborukban. Az alapítvány támogatója a megyei közgyűlés, a taszári önkormányzata, a honvédség, a szocialista és a Munkáspárt megyei szervezetei, valamint a helyi vállalkozók. Mindezek mellett sok segítséget kaptak az IFOR-ka- tonáktól, akik David Mene- gon PR-tiszt és Mike W. Page, a Brown and Root cég főnökének vezetésével a táborveréstől kezdve a játékig minden jóban benne voltak. A gyermektábor alapítvány taszári felfedező csapata jövőre visszatér a Deseda tó mellé, és ellátogat Sárospatakra is, ahol a felfedezői mozgalom vezetőképzője működik. Hazafelé benéznek majd a budapesti repülőnap rendezvényeire, elvégre ez egy repülőfelfedezői különítmény, és hazánk egyetlen űrhajósa, Farkas Bertalan a nevét viseli. B. T. Expedíciós emlékek 99 ládában Beszélgetés gróf Széchenyi Zsigmondi özvegyével Kivételes sors adatott gróf Széchenyi Zsigmondnak: még a vele szemben „hivatalból” ellenséges pártállam is kénytelen volt elismerni őt, mint remek vadászkönyvek szerzőjét.- Olyannyira ,respektálták” a férjemet, hogy arisztokrata létére nem internálták, nem börtö- nözték be, nem telepítették ki a Hortobágyra - noha a maga nemében az is igazi vadászkaland lett volna. Recsken sem törettek vele követ, ki sem végezték, csak indexre tették - mondta hangjában némi iróniával özvegye Széchenyi Zsigmondné, aki a napokban marcaliban járt.- Mit tud a Széchenyi utódokról, leszármazottakról?- Azt, hogy a mai Széchenyiek 99 százaléka külföldön él. Mi vagyunk a ritka kivétel. A család krónikáját egyébként 1800 oldalon férjem édesapja, Széchenyi Viktor írta meg. A francia szöveget egy iljú hölgy segítségével - remélem, erőmből még telik - igyekszem (némi tömörítéssel) magyarra fordítani, hiszen munkája színtiszta történelem, nagy kár lenne veszendőbe hagyni. Mind a férjemről, mind őseiről sok tévhitet kellene eloszlatni.- Milyen emlékeket őriz férjéről gróf Széchenyi Zsig- mondról?- Rengeteget. Rendszerbe szedni róla mindent - ahhoz egy újabb könyv is kevés lenne. De hadd emlékeztessek arra itt, hogy a saját kezűleg írt tíz könyve mellett szenvedélyesen gyűjtötte a vadászatokról szóló munkákat. Ötezer kötetet tartalmazó hagyatékát őrzöm és gondozom - köztük rengeteg értékes ritkaságot -, amelyek többsége francia, angol és német nyelven íródott. Régóta dédelgetett vágyam, hogy legyen az országnak egy vadászati könyvtára, kilincseltem is érte eleget, de nem vettek komolyan. Felsorolni is nehéz lenne, hány helyen fordult meg ez a csodálatos gyűjtemény - kezdve a Széchenyi Ferenc által alapított Nemzeti Múzeumnál, ahol nem maradhatott meg, miként reméltem volt. Zsigmond műveit Széchenyi Ferenc bronzszobra sem tudta megvédeni.- Hol tart most? Mi a hagyaték sorsa?- Széchenyi Zsigmondnak, mint szenvedélyes gyűjtőnek, rengeteg trófeája is volt. Azok sajnos odavesztek egy Istenhegyi úti, gyújtóbomba-okozta tűzvészben. De ő a „felszabadulást” követő nyomorban is gyűjtött, egészen haláláig. Reme- kebbnél remekebb, többségében pompás kivitelezésű vadász- könyvek fennmaradásáról van szó. Ádám Jenőnek a nemrégiben alakult Vadászkönyv-klub titkárával azon dolgozunk, hogy legyen az országnak egy vadászati könyvtára. Most úgy tűnik, hogy a Ludovika Akadémia képes, és akar is végleges helyet adni ennek. Ma még 99 ládába zárva várnak a könyvek a Baross utcában méltó - talán már most, október végén megvalósuló - elhelyezésükre.- A vadásztörténetek szerelmesei milyen művekkel találkozhatnak?- Például Afrika-expedíciók naplójával, fényképekkel, gyönyörű metszetekkel illusztrált kéziratban. Ha már itt tartunk, mint kuriózumot megemlíteném, hogy az afrikai expedíciókról szóló könyvek zebra, az alaszkaiak fóka, az indiai kalandok kéziratai pedig tigrisbőrbe vannak kötve.- Ön személyesen is részese volt Széchenyi Zsigmond vadászkalandjainak.- Számomra feledhetetlen élmény, hogy 1963 végén, immár csak „kettesben” a férjemmel kenyai expedíciót csináltunk. Éppen az ország felszabadulásának napján érkeztünk, és a lelkes hangulatban sok mindent megengedtek nekünk. így találtunk elefántcsordát és orrszarvút, s persze, oroszlánt, de a Kenyával szomszédos Szomáli határáról - amelynek területi követelései voltak Kenyával szemben - estére mindig vissza kellett térnünk szálláshelyünkre. Mint a rájuk jellemző vérbő humorral indokolták: nem szeretnék, ha egy kedves vendég „elfogyna” a sűrű s néma, de olykor fel-felsikító éjszakában. Széchenyi Zsigmondné most a somogyzsitfai erdészeti szakiskolában szeremé megteremteni egy, a maga nemében páratlan vadászkönytár alapjait. Mint mondta erre kötelezi, hogy Széchenyi Zsigmond új sírkeresztjét somogyi tölgyfa termette. Olyan famatuzsálem, mely előtt néhai férje is elhaladt vadászatai során. Kun G. Tibor
