Somogyi Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-08 / 289. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1994. december 8., csütörtök Vasas-nyugdíjas találkozó Karácsonyi ajándék félszáz idős embernek Új klubhelyiség Toponáron Mához egy hétre, december 15-én délután 2 órakor tag­gyűlést tart Kaposváron a Szakszervezetek Házában a Vasas Szakszervezeti Szö­vetség Somogy Megyei Szer­vezetének nyugdíjas-alap- szervezete. Mintegy kétszáz résztvevőre számítanak — a vasas nyugdíjasok zöme a kaposvári villamossági kft, il­letve gyár egykori dolgozója —„ s a szakszervezeti tagok egyebek között megvitatják az egy éve alakult alapszervezet tevékenységről szóló titkári tá­jékoztatót. Az áremelés ellensúlyozása A kormány még ebben a hónapban dönt arról, milyen rendszerű és mértékű kom­penzáció kapcsolódjon az energiaár-emeléshez. A Nép­jóléti Minisztérium által aján­lott változatok egyike szerint a fűtési szezonban a leginkább rászorulók havi ezer, illetve ötszáz forintot kapnának. A nagyobb összeget a munka- nélküliek jövedelempótló tá­mogatásában részesülőknek szánják, s azok az egyedülálló nyugdíjasok részesülnének belőle, akiknek a havi jöve­delme nem éri el a 12 ezer fo­rintot. A tárca ajánlása szerint háztartásonként havi 500 fo­rint támogatás többek között azokat a hatvan év fölöttieket illetné, akiknek a havi nettó jö­vedelme tízezer forintnál ke­vesebb, s ennyit kapnának a rendszeres szociális segélyt élvezők is. Pécsen jártak a barcsiak Negyvenöt barcsi nyugdíjas utazott a múlt hét végén a ba­ranyai megyeszékhelyre szín­házi előadásra. A pécsi Nem­zeti Színházban megtekintik Jacobi Sybill című nagyope­rettjét. A kirándulást a barcsi gondozási központ vezetője, Szegény Lászlóné szervezte. A nyolcvanötödik születésnap Douglas Fairbanks jr., az egykor híres hollywoodi szí­nész, aki szerepeiben mindig elbűvölő volt, holnap lesz 85 éves. Apja a némafilmek ame­rikai csillaga volt, s így ő már tizenhárom évesen megkapta első filmszerepét. Híres sztá­rokkal játszott, s még ma is úgy él az emberek emlékeze­tében, mint hetvenöt sikeres kalandfilm hőse. Hajléktalanok ellátása 20-26 ezerre becsülik ha­zánkban a hajléktalanok szá­mát, állandó elhelyezésük azonban gondokba ütközik. Annak ellenére, hogy 1400 hajléktalan ideiglenes és 470 hajléktalan állandó elhelyezé­sére alkalmas újabb helyisé­gek kialakítására különítettek el pénzt, az ország 85 telepü­lésén mégis mindössze arra van lehetőség, hogy 4500 haj­léktalannak tartósan helyet biztosítsanak. Az idei télre való felkészüléshez a társada­lombiztosítási önkormányza­tok is segítséget nyújtottak: öt, kimondottan a hajléktalanok orvosi ellátását szolgáló ren­delővel bővülhet az ellátóhá­lózat harmincötmillió forintos pályázati pénz révén. A fővá­rosban speciális, mozgó or­vosi rendelő is munkába áll és nemsokára megnyílik Buda­pesten a hajléktalanok szociá­lis otthona is. Az első nyugdíjasösszejövetel a volt gyermekorvosi rendelőben Fotó: Király J.Béla Jó két éve félszáz, közös­ségi életre vágyó toponári nyugdíjas klubot alakított, s ezzel megteremtette máso­dik otthonát. A helyi könyv­tárban kaptak helyet: min­den hétfőn igénybe vehették a télen fűthető helyiséget. Hamarosan szervezett klu­béletet alakult ki. Előadásokat hallgattak, ünnepi összejöve­teleket tartottak. Az idő múlá­sával szűknek bizonyult a könyvtár. A városrész önkor­mányzati képviselője, Dicenti Ernő továbbította az idősek gondját, s Szita Károly alpol­gármester több alkalommal személyesen is meggyőződ­hetett arról, hogy a toponári nyugdíjasoknak szükségük van tágasabb klubhelyiségre. S a városrész idős emberei nem mindennapi karácsonyi ajándékot kaptak: a közel­múltban ugyanis birtokba ve­tték új otthonukat. A volt gyermekorvosi rende­lőből kialakított helyiséget kapták meg a nyugdíjasok. Az ünnepélyes avatás sokak számára emlékezetes. A vá­ros vezetőinek Kiss Ferencné klubelnök köszönte meg a döntést, az alpolgármester és a városrész önkormányzati képviselője pedig azt kívánta, hogy az új klubhelyiség min­den toponári idős ember má­sodik otthona legyen. Az óvo­dások verssel, muzsikával, énekkel köszöntötték a nyug­díjasokat, aztán „házi ünnep­ség” következett. Az asszo­nyok maguk sütötte tortával, süteménnyel, pogácsával ün­nepelték az év utolsó negye­dében névnapjukat tartó társa­ikat, a férfiak pedig virággal és hazulról hozott itókával kö­szöntötték az ünnepeiteket. Egyikük szintetizátorral szol­gáltatott zenét, hogy a táncos lábú asszonyok és férfiak este tízig rophassák. így avatták fel új klubjukat a toponári nyugdí­jasok. Kovács Sándor Múltidézés télidőben Decemberre szóló jövendö­léssel már egy szeptemberi nap időjárásából következ­tethetünk: a 100 éves naptár szerint ha szeptember 29-én dörög az ég, kellemes őszre, de igen kemény télre számít­hatunk. Aztán: novemberben, Szent András havában ami­lyen az idő Erzsébet és Kata­lin napján, olyan lesz egész karácsony havában. Vagyis: eszerint nem nagyon bízhat­nak a nagyapák abban, hogy hóembert építenek unokáik­kal karácsonyra... Karácsony után hamaro­san újév következik, vagyis ünnep ünnep hátán. S né­hány hónap múlva jön a hús­vét. Kevesen tudják, hogy egy több mint száz éve hozott törvény a törvénybe rendelés szüneteléséről rendelkezve kimondta: sürgős eseteket ki­véve senki sem idézhető meg vallásának ünnepén. Ha ilyen napokra mégis elrendelik az idézést, perorvoslatnak van helye. Az elmarasztalt fél val­lásának ünnepeit lehetőleg a végrehajtásnál is figyelembe 'kell venni. A törvényhozási szünna­pokról rendelkező 1868-i LIV. törvénycikkelynek megfele­lően az izrealitákat például Az idősek étrendje Házi ünnepség Táskán a Ki mit tud? után Ismét éled a falu Az idős embereknek, ha megbetegszenek, nem az a legfőbb gondjuk, hogy gyó­gyulásuk érdekében diétáz­niuk kell, hanem az, hogy miből és hogyan állítsák ösz- sze javasolt étrendjüket. A diétás étkezés ugyanis korántsem olcsó dolog. Pe­dig a diéta épp olyan fontos, mint a gyógyszer. A helyes étrend gyakran orvosság nélkül is gyógyít. A diétás közétkeztetés Magyarországon még nincs megoldva, pedig az lenne az olcsóbb és ésszerűbb. Ezért is olvastuk örömmel a Somo­gyi Hírlapban azt az írást, amely arról tájékoztatott: mit tesz dr. Horváth Mária főor­vos az említett gond megol­dásáért. A doktornő által vezetett Életmódklub a pályázat útján nyert összeg egy részéből hozzájárulta korszerű, diétás közétkeztetés megszervezé­séhez Kaposváron. Az emésztőrendszeri, lég­zőszervi, mozgásszervi megbetegedésben szenve­valamennyi szombati napon tilos törvénybe idézni, s ha­sonló tilalom vonatkozott pu- rimra, a húsvéti ünnepek első, második, hetedik és nyolcadik napjára, sabouth (pünkösd) ünnepére, Jeru­zsálem pusztulása napjának évfordulójára (július 25.), az izraelita újév első és második napjára, az engesztelés nap­jára, a sátoros ünnepekre, il­letve az törvényöröm napjára. Az 1868. évi rendelkezés szerint ha a határidő vég­napja törvényhozási szün­napra esett, az a legköze­lebbi hétköznapra terjedt ki. H. F. dők, illetve a cukor- és szív­betegek a háziorvos javasla­tára, a 70 éven felüliek pedig anélkül is igénybe vehetik ezt az egészséges közétkezte­tési lehetőséget. Az étrendet — változatos, ízletes ételekkel a főorvosnő állítja össze, s rendszeresen ellenőrzi is. Az érdeklődőket pedig hasznos orvosi ta­nácsokkal látja el. Az ételre a Park vendélőben lehet előfi­zetni, s éthordóban is elvi­hető. Dr. Hiev Ilia Nyugdíjastalálkozóra szóló meghívót küldött a táskái ön- kormányzat nevében Gadányi István polgármester. Abban a faluban rendezték meg az összejövetelt, ahol valamikor — szép hagyományt őrizve — összejött a falu népe egy-egy nótaestre, s együtt énekeltek a menyecskekórus tagjai. Az­tán jó ideig magukba zárkóz­tak az emberek Táskán. Elö­regedett a falu, mondták. Ma is így van — erre következtet­hetnénk abból, hogy az 550 lakosból 165 a nyugdíjas. Mégis: Táska mára megfiata­lodott! Mert három évvel ez­előtt valami elkezdődött itt, amitől ismét pezsgésnek in­dult az élet... Megalakították a helyi nyugdíjasegyesületet. A szer­vezésből oroszlánrészt vállalt, a polgármester, és sokan csat­lakoztak hozzá; támogatták az egyesületalakítás ötletét. S az eredmény: a közelmúltban tar­tott találkozón már szűknek bizonyult a községháza nagy­terme. Mintegy másfél százan szorongtak a helyiségben, amikor asszonyaikat ünnepel­ték. Az asszonykórus ugyanis osztatlan sikert aratott Nagy­atádon, a somogyi nyugdíja­sok ki mit tud?-ján. A vetélke­dőn való szereplésükről ké­szült videófilmet most fiatalok és idősek együtt nézték meg. S hogy a legkisebbek jobban lássák a nagyszülők fellépé­sét, apjuk nyaskában ülve tapsolták végig a műsort. — Dr. Szűcs Gáborné nagy szakértelemmel és lelkese­déssel kovácsolta össze az énekkart. S látva az asszo­nyok sikereit, a férfinép sem hagyta magát: ezen az estén tíz „öreglegény” is összeállt nótát énekelni — így teremtet­ték meg a lehetőségét annak, hogy a jövőben egy vegyeskó­rus is színpadra léphessen. A fiatalok sem maradtak ki. Két óvodás a nagymamáról mondott verset, az iskolások közül llisics Beáta Szirmay Endre Fáradt vándorok című versét mondta el, Dörnyei Be­áta pedig Aoy-költeményt adott elő. Kétszer nyílik az akácfa vi­rága — hallottuk a helyi gyűj­tésű népdalt. Táskán is újra nyílik, virágzik a kulturális élet, ez tűnt ki a reményt keltő ren­dezvényből. Ehhez kívánt további sike­reket és ígért gyümölcsöző együttműködést a Nyugdíja­sok Somogy Megyei Szövet­sége nevében Szentes Jó­zsef, illetve Székely Sándor, a Kaposvári Nyugdíjasok Egye­sületének elnöke. Torma Károly A pilóták az űrbe vágynak A repülők családja — Berci, csak így nevezzük egymás között Farkas Berta­lan űrhajóst, a mi családunk gyermeke, és mindig szeretet­tel fogadjuk. Nálunk, repülők­nél törvényszerű a testvéri összetartás. A katonai repülés nagyon kemény munka: a ha­józó tiszeteli a másikat és a repülőgépszerelőt. Knoll Gyula, a kaposvári ve­terán repülők egyesületének elnöke vallott így, mikor ismét körükben üdvözölték Farkas Bertalan űrhajóst, mérnök ez­redest, a Magyar Honvédség repülőszemlélő-helyettesét. A Somogy Megyei Hadkiegé­szítő Parancsnokság előadó­termében mintegy százötven nyugdíjas és aktív repülő várta beszámolóját. — A sikeres repülés együttes tevékenység ered­ménye, és Berci űrrepülése is az volt — mondta Knoll Gyula. — Nemcsak a pilóták, hanem az egész ország lázban égett. Nem tudtuk pontosan, hogy ki száll föl, s Taszárról is több je­lölt szerepelt a nyilvántartás­ban. Boldogok voltunk, amikor hírét vettük űrutazásának. Bennünket, magyarokat képi- selt, s nekünk, magyaroknak mindig ő marad az űrhajós. Négy éve alakították meg a veterán repülők egyesületét. Tagjaik sorában vannak olya­nok, akik már a világháború előtt is repültek, és olyanok is, akik csak rokonszenveznek velük. — Mi köti össze őket? — A repülés varázsa. Ezt csak az ismeri, aki valaha a fellegekbe szállt — mondta Knoll Gyula. — Egyre több fia­tal, köztük számos nő érdek­lődik a repülés iránt. A veterán repülők évente találkoznak a veszprémi hősi emlékműnél, s Taszáron nemrég avatták föl az életüket vesztett pilóták emlékhelyét. Hangyái Mihály nyugalma­zott őrnagy 80 évesen is aktív tagja az egyesületnek. Vitor­lázó repülőként kezdte a vi­lágháború előtt, majd kilenc és fél évig hivatásosként szolgált. — A háború kényszerített harci gépre — mondta. — Lé­giforgalmi pilóta szerettem volna lenni, s Budaörsön re­pültem. Ott találkoztam a KLM kötelékébe tartozó pilótákkal. Náluk az öt évre szerződött pi­lóta 50 százalékos, a tíz évre szerződött pedig 100 százalé­kos nyugdíjra jogosult. Amikor én hadnagyként 600 pengőt kaptam, ők 28 ezret vittek haza. Ez csalogató volt. A sors másként intézkedett: most, nyugdíjas őrnagyként 14 ezer forintot kapok ha­vonta... Az emlékezés itt megsza­kadt. Farkas Bertalan lépett a pódiumra és „repítette” a napi gondoktól távoli világba, a ve­terán pilótákat. Várnai Ágnes A I ) Farkas Bertalan és a veterán pilóták

Next

/
Oldalképek
Tartalom