Somogyi Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-07 / 183. szám

24 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1993. augusztus 7., szombat Tisztul a víz, ismét megjelent a naphal, a géb, a sügér a Balatonban Elektromos hálóban az angolna Az idén is folytatódik a Bala­ton tavaly megkezdett angol- nátlanítása. Reggel 7 órakor a Balatoni Halgazdaság hat hajóját, a ba­latoni Lymnológiai Kutatóinté­zet motorosának fedélzetén Szakái Tamás, a BHG terme­lési igazgatóhelyettese és Varga Gábor, a megyei föld­művelésügyi hivatal osztály- vezetője kíséri. A balatongyö- röki földnyelv előtt csobbant vízbe a tölcsérszerű háló, és Bátori István, a tihanyi intézet munkatársa rákapcsolta az áramfejlesztőre a rézkábelt. — Húsz éve csinálom az elektromos halászatot a Bala­tonon, folyamatosan kísérle­teztük ki az itteni halfajtákra megfelelő módszert — mondta a kutató halász. Egy húzás a víz hőfokától függően 30-60 percig tart, ez­után a háló ürítése következik. Szigliget előtt, középvízen lassított a hajó, s csónakba emelték a zsákmányt: mintegy 50 kiló angolnát, némi kesze­get, gardát és egy alig mére­tes fogast hoztak a hajóhoz kötözött tartályhoz. A fogas fi­atal korára való tekintettel visszatérhetett vízbe, az an­golnák a „bödönhajó” rabja­ként lubickoltak tovább. A ke­szeg, a garda egyenesen a haltartó kosarakba került. — Tavaly 400 tonna angol­nát sikerült lehalászni; az idén a siófoki zsilipnél nem tudtuk szerint mintegy 100-150 grammos súlygyarapodás ta­pasztalható a kifogott példá­nyokon. Súlyuk 450-600 gramm közötti. Bátori István szerint a férgesség még fellel­hető egyes példányokban, de megszűnt az úszóhólyag gyul­ladt vastagsága, a kifogott példányok élénkek, életképe­sek. A szakemberek szerint a hó- lyagférgesség a tihanyi Külső-tóban is előfordul. 1991 óta gyűjtik a tapasztalatokról készített jegyzőkönyveket, vizsgálják a halakat. Az elekt­romos lehalászás mellett dön­töttek, amely módszert többek között dr. Molnár Kálmán, az Állatorvos-tudományi Kutató- intézet tudományos munka­társa levelében elismerően támogatott. Tavaly egyébként a tilalmi időszakban a vizsgá­latokhoz fogtak ki angolnát a Balatonból, és akkor 98 száza­lékban csak ezt a halfajtát ta­lálták a hálóban. Szabó István, a keszthelyi telep vezetője legalább 20 mázsás napi fogásban re­ménykedik, ennyire van (Fotó: Kovács Tibor) ugyanis másnapra bejelentett olasz vevő. Az angolna élő ál­lapotban kerül exportra. Tehát az elektromos halászat semmi kárt nem okoz a kifogott ha­lakban. (Az erőtér ugyanis csak a halak kiúszását gátolja meg a tölcsérszerű hálóból, pusztán sokkol, de nem öl.) A következő ürítésnél egy jó tízkilós busa is a hálóba keve­redett: erőteljes csapásokkal tűnik el a bődön másik tartá­lyában. Bátori István alig hall­hatóan megjegyzi: ezek még sok gondot okoznak majd. Már 40-60 kilós példányok is lubickolnak a magyar tenger­ben, egy-két éven belül meg kell kezdeni drasztikus gyérí­tésüket. Alsóbélatelep előtt, a parttól több mint ezer méterre lassí­tott ismét halászhajó, és a hú­zásban a másfél mázsányi angolna mellett két kosárra való volt a keszeg, a garda; néhány balin és két árva fogas is akadt. A mindössze 50 cen­tis, de hatalmas pofájú harcsa is szemvillanás alatt eltűnt a mélyben, amikor undorral visszadobták. — A halász-horgász egy- másramutogatás minden ala­pot nélkülöz — mondta Varga Gábor. A tájékozatlanság az oka a továbbra is mélyülő el­lentétnek. Tavaly 25 horgász­egyesület vezetője tekintette meg a halászatokat, mégis csak torz hírek jutottak el az egyesületi tagokhoz. Nem is­meretlenek előtte sem a vá­daskodások, de szerinte nem a halászok hozzák a törvé­nyeket. Szakái Tamás szerint: „egymás hülyítése miatt ter­jednek a rémhírek. Az angol­nát ki kell gyéríteni a Balaton­ból, lehet, hogy jövőre már nem kerül sor elektromos ha­lászatra, mert a bennmaradó mennyiséget túl drágán le­hetne csak kiszedni. Senki nem tudja ugyanis megmon­dani, mennyi lehet még a tó­ban ebből a hazánkban és Eu­rópában nem szaporodó hal­ból. Hajónkat az első húzástól kísérte a sirályok egyre népe­sebb csapata, majd feltűntek közöttük a hatalmas méretű, barnás szárnyú „halfarkasok” is. A küsz, az apróbb keszeg könnyű zsákmányuk lett. Ké­sőbb két kormorán is csatlako­zott az ingyenlakomára röpkö- dőkhöz. Ezek egy példánya vi­szont évente legalább 30 má­zsa apróhallal csökkenti az ál­lományt. És védett madarak. — Örvendetesen javult a víz minősége — összegezte ta­pasztalatait Bátori István. — Ennek jeléül csak annyit, hogy mintegy 20 év szünet után is­mét megjelentek az ikrafaló naphalak, Szigligetnél sügéri­vadékokat találtunk, vízközé­pen gébet fogtunk. Azért az idén is akadt „defekt”: a ke­szegfélék mintegy 30 száza­léka nem ívott le időben. Most ennek az okát vizsgálják a szakemberek. Ha kibékíteni nem is lehet egyik napról a másikra a hor­gászokat és halászokat, talán meggyőzőleg hat, hogy a napi kifogott halmennyiség mind­össze 1 -2 százaléka az ősho­nos ragadozó halfajta, ponty még elvétve sem akadt a há­lókba. Az éves fogási terv fele már kamionokban elhagyta az országot az örökös száműze­tésre ítélt angolnából. Talán csak a kétlábú „hal­farkasokról” nem esett szó ezen a délelőttön. Lehet, hogy ők a leghangosabbak? Mészáros Tamás Egy különleges végrendelet nyomában A vasládika titka A rácsos ajtó halkan nyílik — a kulcs forgása apró ne- szezés csupán a lélegzetelál­lító csöndben. A páncélozott kis rekeszre megannyi kíván­csi szem tapad, még egy pil­lanat és feltárul a féltve őrzött széfajtó. Végre! Pénzérmék megszámlálhatatlan sokasága zúdul a földre; vassúlyú, ezüstfényű, bronzcsillogású, aranyragyogású pénzeké. Mohó kezek számlálják a ve­retes dollárokat, az aranyozott német márkát, hitetlenkedő sóhajok kísérik Tunisz, Algé­ria, Marokkó pálmamotívumos fizetőeszközeinek felbukka­nását; a Ferenc József vagy Horthy Miklós korabeli apróét, a római hadvezérekről mintá­zott érmékét. Pénz, pénz, pénz mindenütt, minden el­képzelhető formában és mennyiségben. A Kereskedelmi és Hitel­bank Rt keszthelyi, lakossági széfjének előterében, ezen a szimpla kedd délelőttön sze­rencsére, nem az élet írta krimi zajlik. Még csak nem is filmforgatás tartja fenn a biz­tonsági előírások betartására kényesen ügyelő alkalmazot­takat. Egy, a maga nemében páratlan végrendelet-ügy ho­zott el bennünket Zalába, amelynek szálai a Somogy megyei Balatonszentgyörgyre és ez év tavaszára vezetnek vissza. Történt ugyanis, hogy Hor­váth Ferenc nyugdíjas postai alkalmazott, kisgazdapárti lo­kálpatrióta, szenvedélyes gyűjtő és a helyi földkiosztó bi­zottság tagja, elhalálozván, va­lamennyi ingó és ingatlan va­gyonát a szentgyörgyi iskolára hagyta. A hagyaték kezelésé­vel, idős édesanyja gondozá­sával pedig a mindenkori pol­gármestert, illetve az önkor­mányzatot bízta meg. A vég­rendelet értelmében az elad­ható vagyontárgyakból — amelyeknek felértékelése je­lenleg is zajlik — alapítványt kell létesíteni, s annak kamata­iból minden évben a történe­lemben jó előremenetelt tanú­sító diákokat kell megjutal­mazni. A kikötések között sze­repelt még, hogy a helyi álta­lános iskolában emlékszobát kell kialakítani annak a hihetet­lenül értékes, ám a hagyatéki korlátozások miatt kizárólag eszmei értékkel bíró éremgyűj­teménynek, amelyet az el­hunyt ajándékozott szeretett falujának, s amelyet a végre­hajtók a szakértői vizsgálatig a keszhelyi bankban helyeztek letétbe. Ugyancsak az alma méterben kell közszemlére tenni azt a könyvtárnyi köny­vet, amelyek között értékes le­xikonok és sorozatok is talál­hatók. A közel hárommillióra taksált, nem mindennapi ér­mekollekciót egymillió forintra biztosították. Az örökösként ki­jelölt községnek, bizony, főhet a feje, hogy a nem várt aján­déknak méltó keretet tudjon felkínálni. A többezer, ódon vasládikában, megsárgult al­bumokban, színes műanyag dossziékban elhelyezett, pél­dásan rendszerezett gyűjte­ményt ideiglenes jelleggel, el­sősorban a nyári főszezonban kívánják majd kiállítani a bala­tonszentgyörgyiek. Az állandó tárlat ugyanis a rendkívül ma­gas biztosítási díjak és bizton­sági előírások miatt reálisan nem megvalósítható. Az Aradi vértanúk sorozat, a Szent Jobb Szegeden, a keszthelyi címerek, Rezi vára a XVI. szá­zadban, a Széchenyi-évfordu- lóra kibocsátott darabok — és még folytathatnánk a renge­teg, témájában és megformá­lásában egyaránt rendkívül gazdag érmék hosszú sorát - tehát a jövőben ingázni fog­nak. A falusi iskolában létesí­tendő emlékszoba és a Bala­ton fővárosának egyik bomba­biztos széfje között. A családi vagyon ilyetén "el­kótyavetyélésének", persze a rokonság nem örül. Pontosab­ban az anyai ági leszármazot­tak, akiknek szándékukban áll a végrendelet megtámadása. A sok hasznos munkagép, a drága bor és kukorica, a ház berendezésestül, az érmék és a könyvek "elherdálásától" vérszemet kapó, önjelölt örö­kösök rövidesen perbe-ha- ragba kerülhetnek a végrende­let törvényes betartásával megbízott szentgyörgyi ön- kormányzattal. Az értékes pénzgyűjtemény egy része Örökösödési harcukat — ha lesz egyáltalán — álmélko- dással szemléli majd egy ké­kes bárányfelhő széléről a megboldogult. Hasznos élete múltán evilági kapzsiságon és földöntúli naívságon gondol­kodva. Csíky K. Erika üzemeltetni a csapdát az ala­csony vízállás miatt — mondta Szakái Tamás. — így csak 300 tonna a fogási tervünk. A szakvezető véleménye

Next

/
Oldalképek
Tartalom