Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-06 / 209. szám
1991. szeptember 6., péntek SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 ins ' :v-V«~v l-'r„...ahogy itt lehet” Láng Tamás könyvéről Néhány hete a Stúdió ’91 c. televíziós műsorban figyeltem fel rá. Egy ember, aki nehezen beszél, de olyan sok a mondanivalója, hogy írnia kell. Egy zsidó, aki vállalni meri, hogy számára mindennél fontosabb a hovatartozás — az odatartozás — kérdése. Egy optimista, aki választható lehetőségként éli a magyar zsidó sorsát. Ezek után kíváncsian vártam könyvét, amihez hosszas keresgélés után sikerült hozzájutnom. (Tartozom annyival, hogy megmondjam: nem azért kellett keresni, mert elfogyott, hanem mert azt is elfelejtették, hogy egyáltalán megérkezett.) Nem csalódtam, az eredmény megérte a várakozást. Könyvének ugyan egyáltalán nincsen a hagyományos értelemben vett tartalma, szereplőiben mégis magára ismerhet a magyar zsidóság. Elmondja az elmondha- tatlant: a kettős azonosság érzését és vállalását. Egy szétszakadt, de végenincs szerelem mostanáig vérző emlékei (mintha ez is az előzőt hivatott volna fölerősíteni) vonulnak végig a könyv lapjain. A fiú és a lány külön időszámítása... „Ha 1978, akkor ez Budapest...” „Ha 5738, akkor az meg Jeruzsálem...” — mutatja a lehetőségeket. A lány az ősi földön, a fiú a szülőktől „örökölt” hazában akarja folytatni életét. Beszél a zsigereink mélyén meglévő ötezer éves félelmekről, a lassan oldódó görcsökről, miközben tükröt tartva elénk láthatjuk, milyenek vagyunk. Esen- dőek és erősek, szánniva- lók és nagylelkűek, vallásosak és ateistaként is a hagyományokhoz ragaszkodók, kisebbségben, de egy évezredek óta kiirthatatlan közösséghez tartozva. Ennek a mondanivalónak szolgálatában áll a definiál- hatatlan műfaji meghatározású könyv, a benne lévő szabad szövegekkel, a meghökkentően groteszk, ironizáló hangnem. Bizonyára mindezeknek köszönhető, hogy olvasása közben gyakran felnevethetünk, sőt keserűen röhöghetünk is, hol önironikusan, hol együttérzéssel, de sohasem vidáman. Ez az egész szétszabdalt, töredezett írás pontosan olyan, mint a fejünkben lévő tökéletes zűrzavar: rejtőzködő vagy kérkedő, elfogadott vagy nem vállalt, de a lélek mélyén soha nieg nem tagadható zsidó-magyar identitással. Jó volna ha, Láng Tamás könyve segítene az előítéletek feloldásában, a félelmek elosztásában! Spitzer Edit A hajdani somogyi falu Monográfia Boldogasszonyfáról Szülőfalujának, Boldogasszonyfának a történetét írta meg dr. Habich József. Az a tudós tanárember, aki a közelmúltban a Somogy Megyei Múzeumnak ajándékozta ásványgyűjteményét. Az Ausztriában élő, 68 éves kutató úgy véli: falujának ősi értékei veszendőben vannak, s legalább azt, ami megmaradt, ismerje meg az utókor. „A szigetvári út magaslati útnak nevezhető, mert csak Szentlászlótól délre vezet az Almás patak mentén végcéljához. Az út északi részén a „kis hegyek” 250 m magasságot érnek el, és így innen gyönyörű kilátás nyílik. A dűlőkön ringatózik a magokkal teli búza-, árpa- és rozskalászok Iskolások tanítójukkal. 1933 tengere, az erdőszéleken érik a zamatos szőlő, és a réteken nő az a nedvdús fű, amelynek a zsírtartalmú tej köszönhető. A dombtetőkről észak felé tekintve a badacsonyi hegyeket látni, a déli határon, már Horvátországban, a „fekete” hegyek vonala tűnik fel. Előttünk — részben egy dombon, részben egy völgyben — fekszik majdnem ezeréves szülőfalum, Boldogasszonyfa, amelyet az ottani lakosság „Poldikász”-nak nevezett. Ez a hely a változatos vidék gyöngyszeme”— írja bevezetőjében a szerző, aki bevallja: még ha Steyrben él is, Magyarország legszebb tájának a Zselicet tartja. Ez nem csoda, hiszen Habich József Kaposváron végezte iskoláit. Ismerősként járta a vidéket. Ma is örömmel áll meg az ősi földön, Szigetvár és Kaposvár között félúton... A Baranya Megyei Közgyűlés nyomdájában készült könyv a hajdan Somogy vármegyéhez tartozó kisközség történetével kezdődik, egészen az utolsó kőkorszakig visszanyúlva. A múltkutatás arra is választ ad, miként lett az 1258-ban Ománoként nyilvántartott faluból 1767-ben Boldogasz- szonyfa, majd 1918-ban Pol- tiklász. Némi névmagyarázat után az első telepesekről esik szó. A mozsgói plébános szerint először jöttek a „svévik”, vagyis a svábok, majd a szlávok és a magyarok. Az itt élők pedig olyan szegények voltak, hogy Klimó püspök egy ideig fölmentette őket az egyházi adó fizetése alól. A szerző hivatkozik egy 1761-es összeírásra, amely szerint Boldogasszonyfa a szomszédos falvakkal — Szu- limán, Bőszénfa, Szentlászló, Almamellék — összehasonlítva elég nagy községnek számított. A Simonfai Antal, „tekintetes Somogy megye főszolgabírója” által írt urbariális rendelkezés után a telepítés második hullámáról olvashatunk. A szerző édesanyjának ősei is ekkor jöttek a Zselicbe. Mivel Festetics Lajos nem volt megelégedve rác jobbágyaival, németeket hozatott birtokaira; a horvátokat Toponárra telepítette át. Számos dokumentum között tallózva jutunk el az 1848-as szabadságharcig. Habich József megidézi Forn- szek Sándor őrnagy alakját, és megemlékezik az egykori tanítókról, altanítókról és lelki- pásztorokról is. A magyarosításról így ír: „Az erőszakolt magyarosítást idővel fordított asszimiláció váltotta föl. Az 1758-ban II. Rákóczi Ferenc adománylevelének részlete még színmagyar családok 1900 után már sváb népviseletet hordtak, németül beszéltek, és kényszer nélkül az itteni népcsoport tagjának tartották magukat. Nevüket — Kisasszondi, Pétfi, Hosszú, Farkas, Matyók stb. — megtartották ugyan, de nem lehetett őket a sváboktól megkülönböztetni... egyetlen megsérthető helyen sebezték meg a népet: megtiltották a német tanítást. Ennek eredménye az volt, hogy most magyarul sem tudtak rendesen, de németül sem tudtak írni és csak nehezen olvasni. A dialektusban írt leveleken csak nevetett a fel- sőbbség." Boldogasszonyfa gazdasági lehetőségeiről sem feledkezik meg a szerző. Szót ejt a malomipari tevékenységről, az állattartásról a tejszövetkezetről csakúgy, mint a kézművesmesterekről. Az egyéb foglalkozások közül nem maradhatott ki a herélő. Ezzel kereste kenyerét Lang Antal, aki — mivel a megyehatárokon túl is ismerték — sokat volt úton.., Dr. Habich József monográfiáját tovább gazdagítja, hogy a népélet hétköznapjait és ünnepeit is elénk tárja. Az úgynevezett jeles napokon kívül számos népszokást, parasztregulát és közmondást vetett papírra a szerző. Bemutatja a helyi népviseletet, s érdekes gyermekjátékokkal és mesékkel ajándékozza meg az olvasókat. Lörincz Sándor A Dallas titkai A hazai közönség éppcsak- hogy tanulni kezdte Dzsoki, Miss Éllie, Bobby, Samantha és Pamela nevét, amikor az amerikai közönség szokni kezdte, hogy elfelejtse őket. Tizennégy évi tévéházasság után a Dallas sorozat idén május 3-án örökre illegalitásba vonult — már amennyire az „örökre” komolyan vehető a kereskedelmi televíziózás paradicsomában. Mert ha a nézettséget árgus szemekkel figyelő amerikai Nielsen Ratings arra a megállapításra jut, hogy a southforki olajdinasztia hiányzik a 80 (?!) legnézettebb tévésorozat kedvelőinek, akkor még a cowboykalapos Dzsokinak is vissza kell masíroznia a képernyőre. 356 epizód A sorozat 1978. április 2-án vonult be az amerikai köztudatba, és 356 epizódjával minden idők legnézettebb tévésorozata lett. Tizenkét alkalommal rabolták el a főszereplőket — busás válságdíjat remélve. Négy esküvőt élt meg a sorozat. Kilencszer kerültek a gazdag Ewingok összeütközésbe a törvénnyel, és hatszor érte súlyos — nem egy esetben halálos — baleset a főszereplőket. (Többnyire olyankor, amikor valamelyik színész elégedetlen volt a gázsijával, a producer nem adott fizetésemelést és a figurát ki kellett írni a sorozatból.) A Dallas-statisztika azt is nyilvántartja, hogy Ewingéknál egy epizódban átlagosan 22 pohár ital fogyott; hogy a legidősebb Ewing 10 millió dollárt hagyott a fiaira; hogy a főszereplő Dzsokit négyszer próbálták lelőni az ellenségei, és hogy 0,6 (van ilyen szám?) pofon csattant egy-egy epizódban a képernyőn... A Dallas-sorozat 14 éves „történelme” során a legfontosabb szerepek alakítói hat alkalommal cseréltek arcot. Amikor Victoria Principal megunta Pamelát, Margaret Michaels lett Bobby felesége. Miss Ellie-t a jelenleg látható Barbara Bel Geddestől Donna Reed vette át. Samantha csalfa húgát pedig először -Colleen Camp játszotta, majd a legendás Bing Crosby lánya, Mary Crosby. Jenna Wade volt a legnehezebb helyzetben, mert az ő arcát Morgan Fairchildtől egy másik színésznő örökölte, majd Priscilla Presleyé lett a szerep — mert a producerek azt remélték, hogy Elvis özvegyének bevonulása a Dal- las-klánba meghosszabítja a sorozat életét. Nem is tévedtek. Priscilla Presley azóta több filmajánlatot kapott. A nagy sztori A legérdekesebb sztori a Ewing-házhoz, Southforkhoz kötődik. A birtokot és a házat Daliástól húsz kilométerre északkeletre találták a producerek. 1970-ben épült, s hat hálószobája van. Tulajdonosa hamar rájött, hogy a Dallas sorozatból fényesen meg lehet élni. Az összeg ugyanis, amit a forgatócsoporttól használati bérként kapott, szinte eltörpült ahhoz képest, hogy mit fizettek neki a turisták, akik tömegesen zarándokoltak a nyári szünetben a „Dallas” múzeumba: négydolláros belépőjegy fejében végigjárhatták a házat, és zacskóban hazavi- hették a southforki kert földjét, Dallas-emblémás trikókat, papírnehezékeket s egyéb néiü- lözhetetlen szuvenírokat... Duncan úrnak még ahhoz is volt fantáziája, hogy fontos üzleti reggelik számára megtérítéssé Dzsoki ebédlőjét — természetesen sokszorosát kérve annak, amibe egy drága reggeli kerül. A Dallas Nagy-Britanniában 25 millió néző örömére kezdte európai életét 1980-ban; 1982-ben első helyre került az izraeli nézettségi listán, s a nyolcvanas évek végére legalább száz ország megismerte a Ewing család összes belső és külső ügyét. Tizennégy év A Dallas hívei — akik közül Larry Hagman víg nyugdíjas a californiai Malibun, Victoria Principal boldog feleség Beverly Hillsben, Linda Gray pedig átpártolt az igazi képernyőhöz, a filmhez — mottóként emlegetik Tolsztoj sokszor idézett, világszerte ismert sorait: „A boldog családok mind egyformák — de minden boldogtalan család a maga módján boldogtalan.” Hiszen végülis a boldogságról nincs mit mondani — a boldogtalanságból pedig a Dallas kiválóan élt tizennégy évig. Návai Anikó
