Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-30 / 229. szám
1991. szeptember 30., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 MUNKANÉLKÜLIEKET KÉPEZNEK Az átmenet optimizmusa Új freskók Nagyatádon Ostoroznak bennünket: pesszimista nép vagyunk. Történelmünket és jövőnket is sötétnek látjuk. Egyre inkább megerősödik bennem az érzés: mintha ennek a fordítottja lenne igaz... Hogyan könyvelhetném el másképp azt a tényt, hogy tizenéves gyermekek ülnek iskolapadba azzal a tudattal, hogy a szakma megszerzése után munkanélkülivé válnak. Méghozzá szakképzett munkanélkülivé. Merthogy a segédmunkára olykor még importálunk is embereket. Sok viszontagságon ment keresztül a 18. század második felében neobarokk stílusban épült római katolikus templom Nagyatádon. Nagy károkat okozott az 1880-as földrengés és a második világháború is benne. Az elmúlt fél évszázad alatt nem sok anyagi lehetősége volt az egyházközségnek arra, hogy a templomot felújítsák, csupán a legfontosabb állagmegóvásra futotta. így aztán nem csoda, hogy az oda látogatók elszörnyűlködve nézték a csupasz templombelsőt, az üresen tátongó falakat. Dr. Kisnemes János város- plébános két évvel ezelőtt került az egyházközség élére, és szinte azonnal megkezdte a belső festési munkálatok előkészítését, a hozzá szükséges anyagiak előteremtését. Fölvette a kapcsolatot Zá- vory Zoltán festőművésszel. Ő még a II. világháború alatt két társával együtt vállalkozott az atádi templom freskóinak az elkészítésére, mire azonban lakóhelyükre visszaérkeztek, várta őket a SAS-beh ívóparancs. A Szilsárkányban élő idős festőművész — több tucatnyi templom freskóinak szakavatott mestere — készségesen vállalkozott a munkák elvégzésére, elkészítette a terveket, a freskók témáit. Két segítőtársával munkához láttak múlt szeptemberben. A freskók pontosan egy évig készültek, s most megáldatták őket. Dr. Kisnemes János plébános úr művészettörténészeket felülmúló szakavatottsággal mutatta be a megújult templombelsőt. A szentélyben óriási falfelület adta a lehetőséget arra, hogy a régi fakeresztet meghagyva — és az oltárképbe építve —, oda kerüljön a Golgota. A keresztre feszített Jézus mellett látható Szűz Mária és Szent János is. Jézus anyjának, Máriának az alakja a szentély mennyezetén ismét feltűnik. Ez a kép Jézus feltámadását ábrázolja. Mária részt vett fia szenvedéseiben, így részt kellett vennie megdicsőülésében is a festő szerint. A templom és a hozzáépült kolostor a Szent Ferenc rendhez tartozott, természetes, hogy legfőbb alakjait szintén láthatjuk a freskókon. így az egyiken Szent Ferenc, a másikon pedig Szent Antal van hívei körében. A következő mennyezeti freskó témája a Fotó: Huszár Tibor bűnbánattal kapcsolatos. Ezt jelzi a kórus mellvédjének felirata is: „Tartsatok bűnbánatot, higgyetek az üdvösség jó hírében”. Még több, kisebb freskó is készült: így a négy evangélistá és hat magyar szent alakja is falra került. Feltűnő talán, hogy az egyes képeket nem kötik össze különböző cirádás díszítő elemek, mert a Műemléki Felügyelőség ilyen formában engedélyezte a belső festést, s talán éppen ez hangsúlyozza kü- lön-külön az egyes freskókat. Tegnap délután 3 órakor tartották az új templombelső megáldása. Tóth László veszprémi segédpüspök celebrált szentmisét és áldotta meg az újjávarázsolt templomot. Dr. Kisnemes János rövid beszédében méltatta a festőművész és két segítőtársa kimagasló tevékenységét, köszönetét mondott valamennyi adományozónak. A legfontosabbnak tartva azt, hogy az épülettel együtt a hitközség, az itt élő emberek közössége is újuljon meg, váljon igazi kereszténnyé, hogy valóra tudja váltani Jézus tanítását! Dorcsi Sándor A szakmunkásképzés — amelynek oly szép jövőt jósoltak a hetvenes években,— napjainkra egy perspektíva nélküli oktatási rendszerré zsugorodott. Persze csak átmenetileg. Ám ez az időszak ki tudja meddig tart és ki tudja mennyi kárt okoz. Mert a szakemberekre szükség lesz ezután is, csak más formában és más elosztásban. Erről győződtem meg a Marcali Szakképző Intézetben. o A 67 óta működő iskola profilját hiába firtatom. Szakmák születtek és sorvadtak el az elmúlt negyed évszázadban. S mindig aszerint változott a képzés jellege, ahogy azt a társadalmi igény alakította. Marcaliban, az induló 7 szakma közül az asztalos, az ács, az állványozó és a festő kihullott a rostán. Nem volt jelentkező. Nyilván azért, mert az állami és vállalati egységek nem igényelték e szakmák képviselőit. Es most ismét nagy szükség lenne az ácsokra, de nincsnek. A hajdani tetők ugyanis rendre felmondják a szolgálatot. A mesterember pedig hiányzik. Van helyette mezőgazdasági gépszerelő és kovács, telefon- és kábelszerelő, bőrdíszműves, s újabban beindult a háziasszonyképzés is. Szakközépiskolai szinten pedig fémforgácsolókat képeznek. Mire végeznek az újonnan létesített szakmák tanulói, addigra beszűkül a keresleti piac. Az állami gazdasági szektor összeomlik, a mezőgazdaság strukturális válsággal küzd. Tízezres nagyságrendben mérhető országosan azon fiatalok száma, akik e változások miatt küzdenek majd a létbizonytalansággal. Tovább növeli a gondot, hogy az eddig biztos, keleti piac beszűkült, nyugat felé pedig még nem alakult ki egy állandó kapcsolat. © — A Május 1. Ruhagyár eladása folyamatban van — mondta Fábos Zoltán a marcali szakkképző intézet gyakorlati oktatásvetője. - Eddig bizton felvette a 20 végzős szakmunkást, de most a bőrdíszművesekkel együtt arra várnak, hogy a nyugati piac lehetőségei körvonalazódjanak. Az ipar felvevőpiaca ugyancsak válsággal küzd és a gépészek sem találnak már megfelelő munkahelyet. A Medicor tapsonyi gyáregységének leendő tulajdonosával a felnőtt-átképzést szeretnénk megvalósítani. Hosszabb távon a szakmák oktatásának összekapcsolása is javítana a gondokon. Egyik oldalon a kétségbeesett igyekezet, hogy fiataljaink szakmát tanuljanak, másik oldalon a még kétségbeesettebb küzdelem, hogy a gazdaság működőképes maradjon. A kérdés: hogyan? A magánvállalkozások tőkehiánnyal küszködnek, nehezen tudják biztosítani azt az összeget, amellyel a szükséges munkaerőt kitaníttatják. A még meglevő állami és vállalati gazdaságok ugyan rendelkeznek a szakképzési alappal, de mivégre! Lassú halálukat az utánpótlás munkaerő kinevelése nem késlelteti. © A szakmunkásképzés szakemberei úgy vélik: lépniük kell. Az átstrukturálódást simuléko- nyan követő oktatási rendszer kialakítása azonban rendkívül tőkeigényes. Ki finanszírozza az átmenet kísérleteit? A vállalkozó nyilván, csak a saját működőképességét segítő munkaerő képzését támogatja. De mi lesz a többivel? Egyáltalán szükség van-e a szakmunkásképzésre — vetődik fel továbbiakban a kérdés. Merthogy 3-4 évig valóban elülnek a gyerekek az iskolapadban. Vélhetően addig nem csavarognak, nem narkóz- nak és nem válnak bűnözőkké. Ám — és a gond ebben is megmutatkozik — optimális állampolgárrá sem, mert munkahelyük nem biztosított. Az oktatásra központilag megadott költség mennyisége törvényszerűen beszűkül. A magánszférából becsöppenő összeg még elenyészőbb és bizonytalan. Ne áltassuk hát magunkat és főleg ne áltassuk azokat, akik még gyermekfejjel hisznek abban, hogy tanult szakmájuknak lesz kereslete. — A szakoktatási törvény előkészítése. megkezdődött, megpróbálunk áttérni a modul-rendszerű képzésre. — Nyilatkozták a minap miniszteriális szinten. Ami azt jelentené, hogy félévenként kapnak bizonyítványt végzettségükről a szakmák tanulói és ugyanennyi idő eltelte után válthatnak át — ha szükséges — más szakmára. Az ország 10 helyén kialakítandó átképző-központok lesznek hivatottak e feladat elvégzésére. 0 A marcaliak új, rugalmas szisztéma kidolgozásán fáradoznak és igyekeznek a felnőtt-átképzés gondját is megoldani. Elképzeléseiket azonban nem kívánják közzé tenni mondván: hátha másnak előbb sikerül ezzel a rendszerrel megoldani a gondokat. Az önálló gondolkodás, a piac versenyszelleme betört az oktatásba is. Csupán csak azt kell már megoldani, hogy az iskolapadokba ne potenciális munka- nélkülieket, hanem potenciális szakmunkásokat képezzenek. Várnai Ágnes HARGITAI BARANGOLÁSOK A Somlyó lábánál A Hargitán túl a csíki medencében szeptember tizedik napjára megérkezett az első hóharmat. Nálunk úgy mondanák: hajnalra deres lett a fű, a háztető. Az én fülemnek úgy tűnik, hogy a természet közelében élő székely ember sok mindent költőibben fejez ki. Mert a hóhatár ott „fennebb" van, az örökké csacsogó patak pedig a közútnál „len- nebb”. Hargita megye székhelye, Csíkszereda már korántsem olyan költői, mint a nép nyelve. Az elmúlt évtizedek uniformizált gigantomániája A Csíkszeredái „taps-tér” meglehetősen tönkreverte, átalakította a hajdani városképet. A főtér — a „taps-tér” — övezte hatalmas betonkolosszus középületek, szálloda, lakóházak, a XV. századtól városi rangot élvező székváros tucatnyi utcáját, jellegzetes lakóépületeit törölte el a föld színéről. Útban volt a bank eklektikus épülete is... Az épület mégis áll, falán tábla hirdeti az utókornak: az építkezések miatt ezt az épületet 117 méterrel arrébb „tolták”. A szeredaiak fanyarul teszik hozzá: pedig úgy hírlik, hogy az egész bankban a legértékesebb a trezorokat őrző pincerendszer volt. És azt nem lehetett arrébb tolni... Az építkezés tulajdonképpen még ma is tart. A „taps-tér” mellett, ki tudja hány tucat családi otthon helyén, egy hatalmas, jó méter mély gödör tátong, — most keresik, mire is lehetne hasznosítani. Talán egy szép, szökőkutas tavat lehetne építeni, — csakhát Csíkszeredán a vízellátás is gond. Igyekszem magam óvni attól, hogy olyan képet adjak Csíkszék székhelyéről, amely lehangoló. Egyrészt azért, mert az itt élő székelyek így is nagyon szeretik, és ragaszkodnak városukhoz, másrészt minden tiszteletet érdemlő, és becsülnivaló módon ápolják az örökséget, őrzik a hagyományokat, verejtékezve próbálják megmenteni a még menthető, felbecsülhetetlen kincseket. Amiből itt temérdek van. A pusztulás, az újrateremtés, a kínlódó erőfeszítés megannyi jelével találkozik az ember lépten nyomon. Farkas Irénnek, a múzeum vezetőjének gondolataiban egyaránt jelen volt a kicsinyke eredmények keltette öröm, és a ma még nehezén megoldhatónak tűnő gond. A csaknem négy évszázada Mikó Ferenc, csíki főkapitány által épített várkastély a régmúlt és a közelmúlt történelme során megannyi hányattatáson ment keresztül, — kezdve a török, a tatár dú- lástól. — De volt itt a traktorosiskolától kezdve, minden — mondta Farkas Irén. — Végül- is 1872-től lett ismét fnú- zeum. A vár feltárására a tervek készen vannak, de mint általában jellemző — nincs rá pénz. Közben csak a néprajzi részen kilencezer tárgy van az épületen belül és ugyanennyi szabadtéren. Az épület mellett sorakozó régi székelykapuk sorát nem lehet fényképezni, mert a közvetlen szomszédságban börtön van. A vár mögötti szabad teret, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a csíki medencét övező hegyekre, fényképezni lehet. Ott sorakozik egymás mellett vagy hét-nyolc, különböző székelyfalvakból származó lakóház. — Egy kis magja lehet ez egy egyszer majd megvalósuló szabadtéri falumúzeumnak— jegyzi meg Farkas Irén. De most csak pusztul. Milyen nagyszerű lenne, ha egyszer a székely gyerekek a szennai talpas házakban, a somogyiak pedig itt tölthetnék a nyár egy részét!... A nagyhírű búcsújáróhely, Csíksomlyó ferences kolostora melletti kéttornyú templom hatalmas orgonáját most újítják fel, a kolostor egyik emeletére már visszaköltözött a rend, és már áll az épület mögött egy új kis ház, a nyomda. Kájoni János ferencesrendi tartományi főnök, több mint három évszázaddal ezelőtt itt állított könyvsajtót, ahol kinyomtatta többek között az erdélyi katolikusok legnevezetesebb énekgyűjteményét, a Cantionale Hungarico Latinu- mot. A nyomdának, a könyv- nyomtatásnak el nem törölA régi Székelykapuk sora Orbán Balázs sírjához vezet (Fotó: Katona A. Csongor) hető hagyományai, felbecsülhetetlen értékeket igazoló múltja van itt. A „visszatért” rend egyik első dolga volt, hogy egyházi és hívői segítséggel — több évtizedes szünet után — folytassa a könyv- nyomtatás hagyományait. Délutánra a reggeli hóharmatnak nyoma sincs. A Kis- somlyó és a Nagysomlyó bársonyzöld ölében messze szállhat a tekintet a medence fölött, a Gyimesi szoroson túlra is, ahol tulajdonképpen a Tatros-folyó mellett alig valami jelzi: itt volt az „ezeréves” határ... (Folytatjuk) Vörös Márta
