Somogyi Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-23 / 69. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP KULTÚRA 1991. március 23., szombat SZERZETESRENDEK MAGYARORSZÁGON A bencések— a hit és a műveltség terjesztői A Magyarországon elsőkén letelepedett 9zetzet a bencés rend völt. Alapítójá az S. SZá zad második felében (4BÖ körül) SZülététt itáliai Belládek, ä S áti szerzetesség atyié’1) b évi rettiétéskedés ütáh több kisebb ifiörtöStört létesf- tettj ahöl SZ áltála összéállított Regula (szerzetesek részére készített szabálygyűjtemény) szerint éltek az Istent keresők. Hogy pontosan melyik évhez köthető az alapítójáról Bene- dek-rendhek (bencéseknek) nevezett szerzet hivatalos létrejötte, nem tudjuk. De azt igen, hogy Benedek 529-ben az itáliai Monte Cassino magaslatán egy Apollo-templom helyén és köveiből monostort épített, amely azóta is a rend olaszországi anya-apátsága. Az 547-ben meghalt s később szentté avatott Benedek jélmohdátá: öta ét iaböfá (imádkőzzál és dolgozzál) magával ragadta a középkori embert, § a rend rohamosan elterjedt egész Európában, ök térítették meg az angolszászokat, a gallokat, a germánokat. Nagy Károly és Jámbor Lajos a bencés regulát emelték a frank birodalom szerzetéinek egyetlen normájává, amely évezredekre szóló szintézise a római jognak és az evangéliumnak. A rend irányvonalára Benedeken kívül három rendkívüli egyéniség volt döntő hatással: Cassiodorus, akinek a tudományok nagyfokú művelését, az intellektuális kultúrát köszönheti a rend, Nagy Szent Gergely, aki a szerzeteseket papi tevékenységre fogta, misszióra küldte, s püspöki méltóságra A bencések teiidháéa Pannonhalmán emelte, valamint Aniáei Szent Benedek, aki nagy gonddal kidolgozott szertartáékönyv alapján a liturgikus életét, a szentmisét állította a szerzetesi élet középpontjába az evangéliumi tanácsok (tisztaság, engedelmesség, szegénységi k6vetése és a keresztény élet- közösség mellett. A bencések még Géza fejedelem idejében, 996-ban telepedtek meg Magyarországon, a ma Pannonhalmának nevezett Szent Márton-hegyén. Szent Istvántól származó kiváltságlevelük (korabeli másolata) fontos kultúrtörténeti emlékünk. Ebben megkapták mindazokat a jogokat, amelyeket Monte Cassino is élvezett. A bencések elévülhetetlen érdemeket szereztek egyfelől a magyarság megtérítésével, másrészt az európai kultúrkö- zösséghez csatolásával. Bencés volt a Rómából koronát hozó Aszták apát, Szent Gellert Csanádi és Szent Mórpécsi püspök. Még Szent István alapította a pécsváradi, bakony- béli, zalavári és zoborhegyi apátságokat. Szent István apátságalapításait utódai is folytatták. 1055- ben I. András a tihanyit, Szent László a somogyvárit és még másokat, nem soroljuk tovább. A rend lendületesen terjedt magyar földön. A 13. században már mintegy száz bencés monostor működött Magyar- országon. Mindmegannyi lelkiségé szellemi, gazdasági és kultúrközpont. Fő érdemük mindenek fölött a térítések befejeztével a műveltség terjesztése volt. Mint annyi minden másnak Magyarországon, a bencés rend virágzásának is a török hódoltság vetett véget. 1585— 1639 között még Pannonhalmán is megszűnt a szerzetesi élet. A törők uralöfh után Ismét fel- lendült a béhcésélet, ám II. József 1786-ban — két rtlöilös- teruk kivételével—ezt a rendet is feloszlatta. 1862-ben alakulták újjá, tíz isköla fenntartását vállalva. Tulajdonképpen a bencések ékkőt Váltak Magyarországon tanító renddé. 1944-ben 25 plébániát vezették, és á következő helyeken voltak gimnáziumaik: Budapest, Esztergom, Győr, Komárom, Kőszeg, Pápa, Sopron. A rend hittudományi és tanárképző főiskolája Pannonhalmán működött. Az iskolák 1948. évi államosítása után a bencések csak a pannonhalmi és győri gimnáziumukat tarthatták meg. A magyarországi bencések száma 1989-ben 145 rendtag, akik négy rendházban szolgálják a magyarság újkori hittérítését. Dr. Csonkaréti Károly BEZEREDYZOLTÁN FILMEN ES SZÍNPADON JÁTSZANI MINDENT, MÍG A KÖZÖNSÉG PARTNER Az Ördög vigye c'unü filmben Bezerédy Zoltán egy Géza nevű vízvezeték-szerelőt alakít, akit a sors szerény szellemi képességgel, ám annál nagyobb tisztességgel és az emberek iránti bizalommal áldott meg. S ahogy az ilyen esetben lenni szokott, ő az, aki nagyon sokat dolgozik azért, hogy rajta minél többen élős- ködhessenek. Pajer Róbert rendező filmjében az ördög Psota Irén, segítője Kishonti Ildikó, de játszik benne Reviczky Gábor, Gáspár Sándor, Dör- ner György, Zsíros Ágnes,, a manöken Dénes Andrea és Újlaki Dénes is. Bezerédy Zoltán számára Géza szerepe csak egy a többi között, mert jászott a nemrég bemutatott Makk Károly-film- ben, a Magyar requiemben és a még bemutatásra váró Sztálin menyasszonyában, amelyet Bacsó Péter rendezett. Elhisszük, hogy a szánandó kisember, s ezért csetléséért- botlásáért is szeretnivaló, mint ahogy azt is elhisszük, hogy a főgonosz. Nézőiben képes erős érzelmeket ébreszteni, holott eszköztára első látásra nem különösebb: szabálytalan, keményen barázdált arc, kicsit dülledt szem, az alkatától szinte idegen könnyed mozgás és kicsit rekedtes hang. Már főiskolásként fel kellett rá figyelni. Azóta tizenegy év telt el, s mind Kaposvárott. Tíz ebből színészi, s a legutóbbi egy már rendezői státuszban. Közvetlenül főiskola után került Kaposvárra, ahol mindeddig módja volt 60—70 „nagy” szerepet eljátszani. Első volt Bezerédy Zoltán számára ezek között a Szentivánéji álom Puck- ja. De ő volt Bobcsinszkij a nagy hírű Revizorbán, s játszott a Marat halálában, a Mester és Margaritában, Majakovszkij Gőzfürdőjében, Orwell Állatfarm\ábar\ is. Mindenféle szerepet játszott és sokféle stílusban. Legtestreszabottabb mind közül talán az abszurd és a groteszk. Ha kell táncol, énekel, koreográfiát készít, s rendez. Vendégként ő állítja színpadra Veszprémben Erdélyi Mihály Vedd le a kalapod a honvéd előtt című háborús operettjét. (Itt a rendezésen kívül övé a darabválasztás érdeme is.) A nagyközönség elsősorban filmjeiből ismeri. A Te rongyos élet rendőrkapitányát nemigen lehet elfelejteni, de nevezetes a Hány az óra, Vekker úr, a Birodalom, s az Első kétszáz évem filmszerepe is. Mivel évente két-három filmet forgat, már ezekből a szerepekből is összegyűlt vagy huszonöt. De szinkronizálni is szeret, s ha van ideje, stúdiómunkát vállal. Élvezettel és örömmel játszik. Úgy tűnik, nem volt szerepálma, csak sok-sok jó szerepe, mert nem került bele semmiféle skatulyába. Mindenben hisz, ami színház. Hegedűs Géza szavaival vallja, hogy a közönség partner a jáJelenet az Ördög vigye című filmből Psota Irén és Bezerédy Zoltán tékban. Hiszen ha a színpadra egy korinthoszi oszlopot tesznek, akkor a néző elfogadja, hogy az ott előtte Görögország. Nemcsak hiszi, de éli is, hogy ameddig az emberekben ez a képesség megvan, addig érdemes játszani, érdemes a benne rejlő képességekkel, tehetséggel építkezni, ami egyet jelent azzal, hogy igazi színházat csinálni. Józsa Ágnes Bertók László Csak az a biztos, ami nő Megereszkedett az idő mint a vemhes tehén hasa már annak sincsen igaza aki kapásból visszalő olyan közel a temető mintha azt mondanám haza s dörögne meg villámlana mert tele van a levegő csak az a biztos ami nő s egy a biztosabb az anya a többi hajlong mint a fa és minden ága puskacső s ha megszületik a jövő éppen olyan lesz mint a ma. Két Magyarország? Jókai Mór és Ady Endre. Van-e a magyar szellemnek még két ennyire ellentétesnek látszó alakja? A föíradalmas Ady és a ga- láhibszelíd Jókai, akinek ugyan volt némi köze egy forradal- íMfhez, de védül az a világ emelte ítöfejedeimi ttónta, melyet Ady támadett es leplezett le először a magyar irodalomban. Akármint is ítéljünk kettőjükről. mindenképp kénytelenek elviselni egymást, hiszen légvöhalban talán csak harminc méter választja el őket. Jókai Mór kényelmes karosszékben ül. Zsinóros magyar ruhát visel, köpenyének redőzete dúsan omlik a szék támlájára, s onnan a földre. Bal kezében könyvet tart, jobbját a karfára helyezi. Egy nyugodt és elégedett úr a századfordulóról. Kissé félrehajtja a fejét, mintha nem akarná a szemben levő tekintetét elviselni. Ady Endre áll. Ellenszél tapasztja testéhez köpenyét, de tűri a szelet, karjait mellén ösz- szefonva dacol a viharral. Arca elszánt, kőmerev. Hanem mintha ő se lenne hajlandó szembenézni ellenlábasával. Mintha ő is arra a pontra függesztené tekintetét, amerre Jókai fordítja el a fejét. így állnak szemben egymással évtizedek óta Budapest egyik forgalmas pontján, az Andrássy úton, ahol a Liszt Ferenc és a Jókai tér összeér, így néznek a tömött buszokra, az araszoló kocsisorra, a magukba fordulva siető járókelőkre, akik nem emelik föl pillantásukat géniuszaink felé, legföljebb akkor nyújtogatják nyakukat böszme kíváncsisággal a hirtelen összeverődő tömegben, ha épp szerzői könyvégetés zajlik a téren. Jókai Mór 1921 óta üldögél a vörös gránit talapzaton, s nézi szelíd derűvel a lassan vastagodó fatörzseket. Ady Endre három évtizede ácsorog oda- fönn, s kerüli az írófejedelem trónjának látványát. Olyanok a szobraik, amilyenek a korok voltak, amelyikben felállították őket. Jókai az utóromantika jegyében faragtatott ki, s öntetett fémbe, Ady pedig még a szocreál jegyeit viseli alakmásán. Ha ma mintáznák meg ezt a két embert, az írót bizonyára kevesebb cikorn^ával jelenítenék meg, a költőnek meg nem lenne oly behemót, diktátoréhoz hasonló csizmája, s mindketten leszállnának az utca népe mellé a magas poszta- mensről. A szobrok olyanok, amilyenek: nem érdemes rájuk több szót vesztegetni. De a modelljeik? Ők vajon tényleg kétféle szellem, két Magyarország képviselői? Jókai Mór nem tudta, kicsoda Ady Endre. A poétasüvölvény még Nagyváradon újság írós- kodott, s borzongatta a begyöpösödött magyar agyakat, mikor az agg író a huszadik század első éveiben álmélkodott a kiépülő pesti Nagykörút háromnégy emeletes bérpalotáin. Ő még látta az 1848-as Pestet, a középkori falak között élő kicsi vátost. S hosszú pályafutása söfán szerkesztőként látott számos ifjú költőt. Ezek a századfordulós titánok azonban fittyet hánytak a hagyományokra, hódítani jöttek, s ha a lomha világ nem hajtotta meg előttük azonnal a fejét, megvetéssel tekintettek reá. A földből Hirtelen kinövő falakra éppúgy, mint az egyik napról a másikra születő nagy vagyonokra. Ady Endre ellenben nagyon jól tudta, ki volt Jókai Mór. Olvasta is, szerette is őt. Ennél több és gyönyörűségesebb kuriózum kevés van, sokat tanulhat az ember Jókaitól — írta egyik cikkében, s később az elsők között követelte, hogy a nemzet állítson végre szobrot nagy fiának. Honnan uszul ránk akkor ez a téveszme, ez a mindent szétszálazó, kizáró gondolkodás, amely szerint ez a két ember nem fért volna meg egymással. Hiszen Jókai Petőfi barátja is volt, azé a költőé, aki Ady szerepét töltötte be két emberöltővel korábban. Ha Ady születik Jókai kortársaként, ők lettek volna a forradalomban harcostársak. A nagy mesemondónak nincs más „bűne", csak annyi, hogy alkalmazkodott tehetsége törvényeihez, s írt, ameddig csak tollat tudott fogni a kezébe. Ady Endre engesztelhetetlenül gyűlölte a csökött, elmaradott, soviniszta gőzökkel fertőzött régi Magyarországot, amelynek Jókai Mór kedvence volt. Ezek szerint Adynak gyűlölni kellett volna Jókait is, mégis mindig nagy szeretettel emlékezett meg róla, ahányszor tollára vette a nevét. Olyan írói nagyságot látott benne, amilyen egy évszázadban egyszer adatik egy népnek. Vagy egyszer sem! Nem a politikai szerepet is vállaló képviselőt tisztelte Jókaiban, nem Tisza Kálmán tarokkpartnerét. A teremtő géniuszt csodálta, akinek legfontosabb az alkotás volt az életben. Sőt, nemcsak tisztelte Jókait, ismerte is. Midőn az aggastyán ifjú hitvesével Váradra látogatott, ő köszöntötte egy hírlapi cikkben. Jókai a legnagyobb és legkü- lönb magyar — írta Ady Endre, aki nem szokott meggyőződés nélkül efféle elismeréseket osztogatni. Találkozásukkor hálája jeléül az idős Jókai arcon csókolta a fiatal Ady Endrét. A régi, szabadelvű eszményeit el nem áruló író a gőgös maradi- sággal szembeszegülő költőt. Összetartoznak ők hát, ha holmi ellentét ékét szeretné közéjük verni a gyanakvó s bizalmatlan utókor. Szobraik szemben állnak, de a szellemük azonos oldalon harcol ma is, még akkor is, ha ezt egyesek konokul nem hajlandók tudomásul venni. A két Magyarország egy és ugyanaz. Kelecsényi László
