Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-31 / 178. szám
1989. július 31., hétfő SZÉPEK ÉS KANÁSZOK Somogyi Néplap________________ 5 Száz film antihőse Louis de Funes 75 éves lenne Folklórtalálkozó Balatonföldváron Azt mondják, „áldott rossz” ember volt. Lehet, hogy igaz, lehet, hogy csak az évek során eljátszott megszámlálhatatlanul sok rosszember figuráival azonosították. Louis de Funes ma lenne 75 éves. De már hat éve halott. 1914-ben született Co- urbevie-ben. Apja spanyol nemesember volt, ügyvéd Madridban. Aztán kivándorolt Franciaországba, s ott gyémántkereskedő lett. Louis korán a saját lábára állt. Sok foglalkozással próbálkozott: volt könyvelő és rajzoló, kereskedő és dekoratőr, azután szűcs ... Végül barátai unszolására beiratkozott René Simon színiiskolájába. Tanulmányait anyagiak miatt szakította meg, és dolgozni kezdett. A harmadrendű Kiano kabaréban lépett föl, és feltűnt egy neves színésznek, Daniel Gélinnek, groteszk komikus száma. Gélin segítségével kapta élete első statisztaszerepét párizsi színpadon. 1941 és 1963 között „negyedik kategóriájú” színészként dolgozott színházban, rádióban, televízióban és filmen. Legnagyobb színpadi . sikerét az Oscarban aratta. Ebben a darabban tíz évig játszott, mígnem a bulgárvíg- játék filmváltozatát is elkészítették, ugyancsak az ő főszereplésével. Filmezni 1945-ben kezdett. Rengeteg produkcióban játszott. Eleinte olyanokban, amelyeket még nem az ő neve fémjelzett, mint például az Alvajáró Bonifác, amelynek Fernandel volt a hőse. Huszárok, Átkelés Párizson, Megmentettem az életem, Az ördög és a tíz- parancsolat, Horgász a pácban, Hogyan lettem vezér- igazgató — néhány cím a nálunk is bemutatott filmjei közül. S természetesen a két sorozat, amely világsiker lett: a Csendőr-filmek és a Fantomas. 1975-ben egy szívroham megtörte karrierjét, egy év múlva azonban már újra a kamerák elé állt. Mi jellemezte Louis de Funest? Sokszor leírták róA fösvényben la, hogy gyorsabb minden más komikusnál, de ugyanolyan precíz. „Ennek a kelj- feljancsinak katasztrófái az egész világon nézők millióinak nevetőizmait tették próbára” — írta róla a Film- spiegel. Több mint 100 filmnek volt hőse — vagy inkább antihőse — az alig 160 centiméteres Funes, Franciaország egyik „exportslágere”. Az a tény, hogy főleg ellenszenves vagy nevetséges figurákat alakított, nem rontotta népszerűségét. Nevettünk az aljasságokon, amelyeket másokkal elkövetett, s az elkerülhetetlen kudarcokon, amelyek minden igyekezete ellenére lépten- nyomon elérték. Ezekben a filmekben minden szívtelenség fölött győzedelmeskedett a kacagás. Az 1970-es években másfajta filmeket is készített, például a Jacob rabbi kalandjai. 1979-ben pedig megvalósult régi álma. Jean Girault-val, több sikeres filmjének rendezőjével forgatókönyvet írtak Moliére- nek A fösvényéből, és eljátszotta a címszerepet. 25 évig vágyott erre a szerepre. Utolsó filmje, amelyben a kamerák elé állt, a csendőrsorozat egyik darabja volt, a Csendőr és csendőrnő. 1983. január 28-án halt meg Nan- tes-ben. (e—s) A hagományőrző táncosok és a közönség hajthatatlan: kitart Balatonföldvár mellett, ahol huszonnyolcadik alkalommal rendezték meg szombaton a folklórtalálkozó színpadi néptáncversenyét, a somogyi kanásztánc- és szépségversenyt. Hét arany minősítésű csoport kapott meghívást a rendezvényre, négy somogyi és két székesfehérvári, illetve a tatabányai Bányász Táncegyüttes. A balatonföldvári filmszínházban élénk érdeklődés kísérte a szombat délelőtti versenyt, a Hősök terén a kézművesek vásárát. A rendezvény hátteréről Tóth János, a nagyközségi közös tanács elnöke beszélt munkatársunknak. — Hagyományőrző generációk nőttek föl az elmúlt csaknem három évtizedben. Balatonföldvár mindig is fontos volt számukra, hogy bemutassák tudásukat. — A rendezők sorában új intézmények neve olvasható a meghívóban. — Ez is tükrözi, hogy a gazdasági háttér jelentősen átalakult. Megjelent a rendezvény támogatójaként a helyi tanács és a megyei művelődési központ, a Balatoni Intéző Bizottság mellett a Tiszamenti Vegyi Művek, a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. Somogy Megyei Iagzgatósága, valamint a balatonföldvári takarékszövetZSOLNAI HÉDI: Johanna a kocsmában (7.J Szeretettel, hittel, megszállottan Zsolnai Hédi egy időre lemondott az éneklésről, amikor feleségül ment a híres zongorista zeneszerzőhöz, Vécsey Ernőhöz. De csak egy ideig. Férje kívánsága volt ez. Titokban azonban nagyon is sokat tanult. S egy alkalommal férje is meggyőződött róla, hogy Zsolnaival érdemes foglalkozni. Újra megkezdődtek az énekórák, s a tanítvány szinte szárnyakat kapott... — A művésznő életének ezt a szakaszát idézi föl a Magyar Világ gondozásában megjelenő önéletrajzi kötet alábbi részlete. A gyermekszínház óta nem bízott benne senki. S hogyan tanít Ernő! Valóban „faragja” őt — mesterműre készül. Alkot! Ö most: anyag. Kizárólag az a feladata, hogy engedelmesen simuljon, akár a kottafejek, a billentyűk, a színek, a márvány, a fa, az agyag, ha mester nyúl hozzájuk, értőn, szeretettel, hittel, megszállottan. Képesek hajnali 3-kor kiugrani az ágyból egy szó, egy prozódia, egy harmónia miatt. — Ezt itt, ezt a szót ne így ... Valahogyan neked kell megoldanod, mert ez a szó gyalázatos prozódiailag. Agyon kellene ütni érte a szövegírót! „Va-SÁR-nap délután” ... Ezt így nem lehet. Mondd parlando, mondd ki normálisan: vasárnap — azután szépen visszaúszol a- melódiához, a többi már énekelhető! A sláger, a sanzon megzenésített költemény, nem opera. Bár én, muzsikus létemre, soha el nem fogadom, hogy a szöveg, az érthetőség, bármikor is háttérbe kerülhetne. Az operisták lalázzanak, ha pedig szerencsétlenségükre szöveget írtak az operához, akkor tessék azt is megértetni ! A szöveg mögött gondolat van, és én a gondolatot látni akarom. Érezni akarom! A legblődebb slágernél is ... Nem tudsz hitetni, ha nem hiszel. Soha be ne csapd a közönséget! Ne juss el soha odáig, hogy rutinból „kirázd”! A csak rutinért járó taps művész — igazi művész — számára megalázó! És jegyezd meg •jól: csak igazi művész van. Aki nem igazi, az nem művész. Dilettáns. Kókler! Sok van belőlük. Sajnos. És a közönséget olykor be lehet csapni. De ezek a csalók hamar lekerülnek a porondról. Nem marad fenn a nevük. A közönség és te: halálos szerelem kell legyen. Izzó, reszkető, szárnyaló, alázatos, szenvedélyes, örök, nagy szerelem! A szöveg, a vers, a dallam finoman kell egymáshoz simuljanak, mint bársonyos női kézen egy puha szattyánkesztyű. Kézműipari készítmény. Nem áruházi. Érted? Hédi állandó bódulatban él. Legszívesebben a trafi- kostól is énekben kérné a cigarettát. Nincs türelme nem énekelni. Ernő egy nap azzal állít be: — A jövő héten fellépsz. — Hol? — Velem. A Belvárosi kávéházban. Ingyen! A főnökkel megbeszéltem. Kipróbálunk. kezet. Nyolcvan üdülőt tartanak fönn Balatonföldváron jelentős gazdasági egységek; elsőként a Tiszamenti Vegyi Művek állt elő, hogy hozzájárul a folklórtalálkozó költségeihez. Reméljük, példájukat mások is követik. — Mennyibe kerül egy ilyen rendezvény? — Mintegy százhetvenezer forintba. Ebben a költségben a díjakon kívül benne foglaltatik a résztvevők szerény ellátása, néhány virágcsokor a szépeknek, a nagyon méltányos tiszteletdíj az új embléma tervezőjének. A lakosság száma ilyenkor, nyári napokon megtízszereződik. Földvár bírja a terhet, a balatoni folklórtalálkozó pedig továbbra is népszerű. A színpadi néptáncverseny koreográfiája változatosabb volt az eddigieknél. A délelőtti _ programban kapott helyet a somogyi • kanásztánc és a szépségverseny. Tizennégy táncos improvizált a kétperces zenére somogyi kanász- táncokból kerek koreográfiát. Köztük volt a Somogy Táncegyüttes táncoktatója, Merczel István is — a leg- virtuózabbak egyike. Karádi lépésekre építette föl a táncát, s ezt kiegészítette egy márcadói táncelemmel. A kaposvári fiatalember erdőin éxn ok ; gyerekkorában Csopakon tette meg az első lépéseket — képletesen is — a hagyományőrzés vállalása felé. — Megtaláltam életem értelmét — nyilatkozta röviddel azután, hogy a ka- násztáncverseny véget ért. A gyerekkorban fejlődnek ki azok a gyökerek, amelyek később elszakíthatatlanná fejlődnek hagyományaink talajában. A résztvevő hét együttes Az ötvenes években a Zene- akadémián V. kerület, Apponyi tér, Belvárosi kávéház — „Ro- my Salon”. Nincs tele. (Hála az égnek!) De azért elegen vannak. A zongora hajlatában pöttömnyi pódium. Apa és mostohaanyja ott ülnek a zongorával szemben. Róná- ék — a tulajdonosok — kedves emberek. Tartják benne a lelket. Ernő már zongorázik, hallja az öltözőből. Áll a tükör előtt, és boldog, hogy reszkető lábait eltakarja a földig érő szoknya. De mi lesz, ha a kezei is reszketni fognak? Bár hosszú fekete csipkekesztyű van rajta, könyök fölött ér véget. Äz egész toilette-re talán azt lehetne mondani: renciri. Fekete, egészen bő tüllszoknya, halványsárga, vállpánt nélküli, feszes dü- sessz felsőrész; nyakán keskeny, fekete bársonyszalagon egy szál tearózsa. És hallja Ernő hangját: — Kedves közönség, most... Majd hallja a bevezető zenét: „Az én babám egy fekete nő ... ” (Végig, amig csak lokálokban szerepelt, ez a zene maradt entrée-ze- néje.) Most azonban még nem hallatszik taps, amint megszólal a zene. Most még duruzsolnak: „Ki a csuda lehet ez a ... ” — s már el is felejtették, milyen nevet hallottak... Első száma egy régi német sláger: „Das ist mein Parfüm...” „Ez a parfüm, ez az én illatom...” — énekli magyarul, majd németül. (1948-ban még fújták a német slágereket, még nem szorították ki őket a francia sanzonok ...) Nem tudja, hogyan jutott vissza az öltözőig. Rónáék összevissza csókolják; ebből azt gyanítja, nem volt botrány. Egyáltalán nem tudja, tapsoltak-e. Ettől az érzéstől soha többé nem szabadul... X- dik szólóestje után is vissza kell lökni a színpadra: „Nem hallod? Menj visz- sza!...” Tapsolnak? Nem, nem hallja. Ki- és betántorog ... (Folytatjuk.) Közül a színpadi táncversenyben két csoport kapott kiemelt nívódíjat: a székes- fehérvári Alba Regia és a kaposvári Somogy Tánc- együttes. Nívódíjjal ismerték el a Bm. Kaposvár és a Lelte Táncegyüttest. Zenei kü- löndíjat kapott a székesfehérvári Tilinkó együttes és a kaposvári Zengő népzenei együttes. A somogyi kanásZtáncban négyen jeleskedtek: Puskás Zoltán, Merczel István (a Somogy Táncegyüttes két tagja), valamint két székes- fehérvári táncos: Török Sándor és Kakas István. A Bm. Kaposvár Tánc- együttes szépe lett a szépségverseny győztese, Soly- mossy Andrea. Udvarhölgyei : Török Ildikó (Székes- fehérvár, Alba Regia Tánc- együttes) és Gyenes Adél, a Lelle Táncegyüttes tagja. Olsvai Imre hosszú ideje kíséri figyelemmel a balatonföldvári folklórtalálkozót. Tőle kértünk véleményt a találkozóról: — A dunántúli tánc és zenei dialektus magára talált, ezt fejezi ki a találkozó. A népzenei együttesek igényesek, régi hangszerek megszólaltatásával szereztek meglepetést. A kanásztáncok egyre változatosabbak, a mezőföldi táncokból is kaptunk ízelítőt. A Somogy Tánc- együttes rábai tánca Merczel István koreográfiájában lenyűgözött. Ennyire hitelesen csak a rábaköziektől láttam... A balatonföldvári folklórtalálkozó kísérő rendezvénye volt a kézművesek vására a Hősök terén. Aki arra járt, nem csalódott; különösen sok érdeklődőt vonzott Szőke István fafaragó bemutatója, valamint Hanzel László to- jáspatkoló rendkívüli művészete. Horányi Barna Népművészeti kiállítás Nyíregyházán A nyíregyházi Váczi Mihály megyei és városi művelődési központban megnyílt a IX. országos népművészeti kiállítás. A kétévenként sorra kerülő bemutatóra 452 egyéni alkotó és 187 szakkör — köztük néhány somogyi is — mintegy négyezer pályamunkát küldött be. A néprajzkutatókból álló szakmai zsűri a legjobb művek közül 1580-at talált alkalmasnak a bemutatásra. Hetvenöt alkotót arany-, ezüst- és bronzplakettel jutalmaztak. A díjazott műveket október 7. és november 5. között Budapesten a Mezőgazdasági Múzeumban is bemutatják.
